- Kislányom! *jött oda anyu.*
- Szia! *öleltem meg.*
- Te mit csinálsz?
- Kaját nektek! *mosolyogtam és csináltam tovább.*
- De neked pihenned kell!
- Egész nap pihentem! Most álltam neki nem rég.
- Jaj. . a makacs fejed!
- Nem tehetek róla. *kuncogtam.* - Ha nem bírom úgy is abba hagyom!
- Jóó! Lefürdök addig okés? Apa is hamarosan jön!
- Rendben!
- Ha baj van csak kiálts!
- Okés! *mosolyogtam és ő elment fürdeni.*
Én tovább csináltam a kaját és mikor kész volt anyu végzett a fürdéssel apu pedig megjött a munkából. Megterítettem és leültünk enni.
- És milyen volt ma a munka? *kérdeztem tőlük.*
- Fárasztó. . *sóhajtottak.*
- De te miért pattogsz amúgy így? *kérdezte apa.* - Pihenned kéne!
- Pihentem egész nap csak meglepetést akartam!
- Jaj de nekem az fontosabb, hogy meggyógyulj!
- Nincsen bajom! Már jól vagyok!
- De akkor is pihenj! KO-KI sem örülne neki ha látna.
- Apaa! Ne fenyegetőzz KO-KIval!
- Jóó!
- Inkább egyél! *kuncogtam és ettünk tovább.*
- Finom volt! *köszönték meg.*
- Örülök, hogy ízlett!
- Jó család anya leszel! *mosolygott apa.*
- Még nem akarok az lenni, de köszi! *mosolyogtam majd elpakoltam és bementem a szobámba kicsit lepihentem.*
Ahogy feküdtem és Sorryt simogattam egyszer csak megszólalt a telefonom.
- Igen? *vettem fel.*
- Szia kicsim! *szólt bele KO-KI.*
- Jaaj KO-KI. *jöttem lázba.* - Mi újság?
- Semmi. Van egy rossz hírem!
- Mi?
- Nem tudok elmenni ma hozzád! A srácok megint hisztiznek, hogy többet foglalkozom veled mint velük és a munkával. .
- Ne mááár!
- Sajnálom cica!
- És nem tudod megoldani?
- Hát ha megkéred apudat és áthoz ide akkor együtt tudunk lenni! És akkor legalább itt alszol!
- Jóóó! Már megyek is!
- Cuki vagy! Gyere is!
- Megyek is! Imádlak! *tettem le azonnal és kiszaladtam apuhoz.* - Apaa! Elviszel KO-KIhoz?
- Miért?
- Mert ő nem tud most jönni!
- Muszáj minden nap együtt lennetek?
- Apa! Kérlek! Annyira szeretem!
- Ha ettől te boldogabb leszel akkor elviszlek!
- Én leszek a legboldogabb!
- Akkor öltözz, vagy pizsibe mész?
- Nem! *szaladtam fel és felöltöztem.* - Mehetünk! *mentem le.*
- Na de Nami!
- Mi az?
- Ez a ruha. . randira mész?
- Majdnem! Ne szólj be csak vigyél el kérlek!
- Jóó! De nem túl kihívó ez a ruha?
- Apaa! Nem vagyok 5 éves!
- Jóó! *kapta fel a kulcsot és elvitt KO-KIhoz.*
- Na majd holnap jövök haza vagy valamikor.
- Itt is alszol?
- Igen!
- De nem hoztál pizsit!
- És? Jaj apa! *pusziltam meg.* - Szia! *szálltam ki.*
- Szia! *hajtott el majd megigazítottam magam és bementem KO-KI ajtajáig. Ott bekopogtam és vártam.*
- Megyek! *kiabálta majd kinyitotta.* - Waoh!
- Szia! *mosolyogtam.*
- Biztos jó helyen vagy? Angyal. . *pörgetett meg.*
- Biztos! Jöttem az ördögömhöz!
- Ja te ilyen kis rosszaság vagy?
- Igen!
- Akkor gyere be! *vezetett be a nappaliba.*
- Apa szerint nagyon kihívó a ruhám. . szerinted is?
- Neem! Jól áll! Nekem tetszik. *csókolt meg.*
- Akkor jó. *viszonoztam.*
- Na gyere! *ültetett le.* - Annyira jó látni! Ugye pihentél?
- Jaj te is ezzel jössz? Igen pihentem csak csináltam ebédet!
- Namii!
- Nyugi, semmi bajom!
- Jaj de Nami!
- Jaj nyugi már! *öleltem át.*
- Te boszorkány!
- Heh?
- Nem tudok rád haragudni!
- Ne is!
- Imádlak! *hajolt a melleimhez.*
- A melleimet?
- Nem! Téged! Őket is szeretem!
- Nem élnek külön életet! *kuncogtam.*
- De, ha kiveszem őket a melltartóból!
- Akkor sem! Nem olyan mint a te farkad!
- Héé! *kuncogott.*
- Nekik lehet parancsolni!
- Én is tudok a farkamnak.
- Aham!
- Majd meglátod!
- Kíváncsian várom!
- Igen?
- Ne értsd félre!
- Neem! És akkor ma itt is alszol?
- Aham!
- És hol a pizsid?
- A szekrényedbe!
- Vagy lehet nem is kell pizsi! *kapott fel és felvitt a szobájába.*
- Biztos vagy ebbe?
- Hát. .
- Meg has. . *kuncogtam.*
- Bolondom! *csókolt meg és letett az ágyra.*
- Gyere már ide! *öleltem át.* - Milyen napod volt?
- Fárasztó. És már kikészítenek a srácok ezzel, hogy nem mehetek hozzád. . nem tudják felfogni, hogy nekem sokat jelentesz!
- Jaj drága! *pusziltam meg.* - Mindig megfogjuk oldani! És ha fárasztó volt akkor aludj!
- Melletted?
- Miért? Büdös vagyok? Vagy mi van?
- Nem, dehogy is! Csodás az illatod! *puszilt a nyakamba.* - Csak túl izgalmas vagy!
- Jaj. Énekeljek neked altatót?
- Énekelnél nekem?
- De csak neked!
- Csodás vagy! *mosolygott.* - De mielőtt belekezdenél! *megcsókolt és magára húzott majd sokáig csókolt és fetrengtünk az ágyba. Aztán addig csókoltuk egymást míg kaptunk levegőt.*
- Levegőm se maradt énekelni!
- És az baj? *puszilgatott.*
- Nem! De te akartad! És már értem miért hívtál át! Nálunk ilyet nem mersz csinálni!
- De merek csak nem akarom, hogy apukádék rosszat gondoljanak rólam!
- És ha ezt elmesélem nekik?
- Akkor így jártam! Akkor azt hiszik, hogy egy szexéhes a barátod! *kuncogott.*
- És az vagy?
- Most, hogy így megláttalak! . .
- KO-KI!
- Jóó! Csak vicceltem! Nekem többet jelentesz annál, hogy csak arra kellenél.
- Reméltem is!
- Szeretlek!
- Én is!
- Akkor énekelsz nekem?
- Igen! De előtte iszok valamit jó?
- Ha lehet ne rúgj be! *kuncogott.*
- Hülye! *nevettem és kimentem a konyhába. Ittam egy pohár vizet és vissza mentem hozzá.* - Amúgy lehet holnap már bemegyek!
- Mi?
- Nem akarod?
- De!
- Akkor meg ne kapd itt fel a fejed!
- De pihenned kell!
- KO-KI, majd azt én tudom!
- Jaj. . hogy miért vagy ilyen makacs.
- Szokj meg vagy szökj meg!
- Nem szökök! Téged szöktetlek!
- Hova?
- Hova szeretnél menni? *rántott maga mellé.*
- Sehova! Itt szeretnék veled maradni! Örökre! *kulcsoltam össze a kezünket.*
- Igen?
- Igen!
- Nem is akarsz sehova menni?
- Eleget fogunk menni a turnékkal együtt!
- Igaz! Te vagy a legjobb!
- Nem is!
- De-de! *puszilt meg.*
- Na éneklek jó? *ültem fel és nekidőltem a háttámlának majd KO-KI az ölembe feküdt.*
- De szépet!
- Okés! Azt éneklem amit te is nekem! *pusziltam meg és elkezdtem a Dear-t énekelni.*
Ahogy énekeltem és simogattam KO-KIt lassan elaludt. Olyan édes volt, de azért végig énekeltem a dalt. Majd én is elálmosodtam és bealudtam. Reggel keltünk csak fel.
- Jó reggelt tündér! *puszilt meg.*
- Neked is! *mosolyogtam.*
- Nagyon szép volt a hangod és nyugtató! *ölelt át.*
- Örülök neki! De én megfürdök!
- Minek?
- Mert büdös vagyok és ma megyünk dolgozni! Jobb ha te is ezt teszed!
- Jóó!
- Mindjárt jövök! *pusziltam meg és elmentem fürdeni. Gyorsan kézzel kimostam a ruháimat és törölközőbe mentem ki.*
- Így jössz dolgozni?
- Igen!
- Ne!
- Mert?
- Mert akkor mindenki téged fog nézni és én azt nem akarom! Csak én nézhetlek!
- Jaaj! Kimostam a ruháimat! Majd ha megszáradnak akkor felveszem!
- Értem! Akkor megyek fürdeni!
- Addig csinálok reggelit!
- Rendben! *mosolygott és elment fürdeni.*
Elkezdtem a reggelit csinálni.
