Namika Ayami ~

KO-KI pov.

Mikor hazamentem lefeküdtem aludni. . egyre csak Namin járt az eszem, de lassan elaludtam. Vele álmodtam. . álmomban megint itt volt mellettem és itt aludt. Mikor reggel felkeltem, jobban mondva fel ijedtem nem volt itt. Nagyon rossz érzés volt. De elmentem dolgozni. . ma már bemehetek hozzá és ez tartott életben.
- Jó reggelt! *köszöntem.*
- Neked is! *köszöntek a többiek.*
Szó nélkül leültem, hogy megcsinálják a sminkem és a hajam és folytattuk a forgatást. Szerencsére ma nem lesz más, viszont ez hosszadalmas, de pont 4-re lesz vége. Elkezdtük és egy kis szünet volt. Ekkor ittunk-ettünk és amit akartunk.
- Veled mehetek veled? *kérdezte IV.*
- Hova?
- Namihoz! Gondoltam mész hozzá.
- Igen megyek hozzá, és ha akarsz akkor jöhetsz! Bármelyikőtök jöhet..
- Nem! Mert ha mind ott vagyunk akkor tuti előkerül, hogy te mit érzel iránta. . és akkor megint csak vita lesz.
- Tudom. .
- De akkor ma csak mi ketten megyünk!
- Rendben! *bólintottam.*
- Nyugi! Rendbe fog jönni!
- Tudom, mert erős!
- Igen!
Folytattuk a forgatást és mikor végeztünk rögtön a kórházba mentünk IV-el. Mikor odaértünk bementünk Namihoz.
- Itt vagyok! *fogtam meg a kezét.* - Bocsi, hogy tegnap nem voltam, de az újságírók itt láttak és féltek a többiek, hogy pletyka lesz. De már itt vagyok! *megpusziltam és megszorította a kezem.* - IV! IV!
- Mi az?
- Megszorította a kezem Nami. *néztem a kezét.*
- Tényleg?
- Ez már jó jel! *mosolygott.*
2 nap telt el és megint bementem Namihoz, ám most egyedül. Leültem az ágya mellé és megint megfogtam a kezét, szinte azonnal rászorított a kezemre. Megijedtem, de örültem neki.
- Itt vagyok! *pusziltam meg a homlokát.* - Kérlek bocsájts meg, hogy ilyen hülye rámenős fasz voltam! Szeretném ha köztünk nem csak barátság lenne és tudom, hogy ez neked is jó lenne! Kérlek! Szeretnék veled járni! Sosem könyörögtem még lánynak ezért, de te más vagy. *ilyenkor a kezét az arcomra helyezte.* - Annyira örülök, hogy jobban vagy! *mosolyogtam és csak néztem. Egyszer csak kinyílt a szeme.* - Nami! *mosolyogtam még jobban.*
- KO-KI! *motyogott.*
- Shh! Ne erőltesd meg magad! *megpusziltam.*
- Hallottam mindent. *fordult felém.*
- Tudom. És ez mind igaz! Nem hazudtam!
- Tudom. . de én sosem mondtam neked igazat.
- Mi?
- Tetszel és mindig is tetszettél. .
- Tényleg?
- Igen! De a főnököm vagy! 
- Kérlek! Tekints el ettől! Kérlek! *öleltem át.*
- Nem tudom. *sóhajtott, de viszonozta az ölelésemet.* - Tudod milyen rossz volt, hogy nem tudtam neked válaszolni?
- Eltudom képzelni! Nekem is rossz volt!
- Megszeretném ezt veled beszélni!
- Én is!
- Komolyan gondolod ezt az egészet?
- Igen! Nagyon komolyan!
- Én is!
- Akkor. .? *és ekkor beléptek a szülei meg a doki.*
- Kislányom! *ölelte magához az anyukája majd az apukája.*
- Sziasztok! *mosolygott és én a háttérből figyeltem.*
- Megvizsgálom! Még ne nagyon mozogjon! *megvizsgálta a doki közben a többiek hívtak.*
Kimentem és felvettem a telefont.
- Igen? *szóltam bele.*
- Mizujs? *kérdezte Shin.*
- Nami felébredt, teljesen!
- Oh az jó! És?
- Mit és? Még nem volt időm nagyon beszélni vele mert jött a doki és a szülei. De megbeszéltük, hogy mind a ketten komolyan gondoljuk.
- Értem. . hát az nem jó.
- Majd beszélek vele máskor.
- De van egy rosszabb hírem!
- Hm?
- Közbe jött egy interjú amiről nem tudtunk mert a főnök nem szólt. Ide kéne jönnöd!
- Nee! Ne készítsetek ki! *akadtam ki.*
- Muszáj! Siess! *rakta le.*
Ezt nem hiszem el! Pont most? Visszamentem Namihoz és elköszöntem tőle, de mondtam neki, hogy visszajövök még. Mikor odaértem semmi kedvem sem volt ezért a srácokhoz is rosszul viszonyultam, a kérdésekre meg még rosszabbul . . úgy voltam, hogy legyen vége és kész! Megint ezer kérdés volt és mindegyikre válaszoltunk. Én minél gyorsabban próbáltam. Aztán vége lett és gyorsan átöltöztem.
- Hova sietsz? *kérdezte Reno.*
- Namihoz. Felébredt! *motyogtam és felvettem a kabátomat.*
- Értem. .
- Sziasztok! *akartam elmenni, de visszahúzott Shin.*
- Ne csinálj hülyeséget! *mondta, csak furán néztem rá és nem mondtam semmit. Mikor elengedett elmentem.*
Egyenesen a kórházba. Nami szülei még ott voltak.
- Jó napot! *hajoltam meg.*
- Neked is! *hajoltak meg.*
- Nami hogy van? *kérdeztem.*
- Szerencsére jól, de kicsit szomorú.
- Miért?
- Nem tudom.
- Bemegyek hozzá! *mondtam, de már bent is voltam.* - Nami! *mentem oda hozzá és megfogtam a kezét.*
- KO-KI. *csillant fel a szeme. Annyira édes volt.* - Azt hittem, hogy vissza se jössz! *ölelt át.*
- Olyat nem tettem volna meg! *viszonoztam az ölelését.*
- Milyen volt az interjú?
- Unalmas. . próbáltam gyorsan lerendezni, hogy jöhessek hozzád, persze a többiek csiga tempóba válaszoltak.
- Bolond! Nem kéne ezt tenned! *lökte meg kicsit a fejem.*
- Tudom, de olyan rossz érzés. .
- Tudom, de ha még egyszer ezt csinálod mérges leszek rád! *olyan volt mint kiskorába.*
- Emlékszel? Kiskorodba is mindig ezt mondtad nekem! *kuncogtam.*
- Igen! De ez bevált.
- Most is befog! Anyukád azt mondta, hogy szomorú vagy! Miért?
- Csak mert nem tudtuk ezt megbeszélni! De talán kicsit gondolkodnunk kéne nem?
- Lehet. . de én eleget gondolkodtam! Minden nap! Minden percbe!
- Ne mondj ilyeneket! Én is gondolkodtam miközben fél kómába voltam. .
- És?
- Az tény, hogy szeretlek, de a többieken látszik, hogy nem örülnének ha mi összejönnénk. . nekik fontosabb az, hogy ne legyenek pletykák!
- És? Nem érdekelnek a többiek! Csak féltékenyek!
- Ne mondj ilyet!
- Jóó. De akkor is! Kérlek Nami! Szeretsz?
- Igen!
- Akkor meg? Ne foglalkozz senkivel! *csókoltam meg és viszonozta.*
- Megpróbálok! De ha valamelyik tag "hisztizik" akkor szakítunk jó?
- Jó! De ha hisztizik valamelyik azt leütöm!
- Ne legyél hős!
- Akkor mi most járunk?
- Öhm.  .azt hiszem! *mosolygott és én megint megcsókoltam.* - Mostantól minden mondatomnál megcsókolsz? *kuncogott.*
- Igen! *kuncogtam.*
- Nagyszerű! Képzeld! Holnap mehetek haza, csak még ezt az estét itt kell töltenem!
- Ez nagyon jó hír! De ugye majd néha ott alszol nálam? És nem a vendégszobába!
- Hát ha kiérdemeled akkor igen!
- Jó fiú leszek!
- Hm. . majd meglátjuk! Ha ilyen hülyeségeket csinálsz akkor nem alszok ott!
- Jóóó.
- Bolond! *ölelt át. Olyan jó volt.*
- Tudom! *mosolyogtam.*