- Ha téged hívnak Takahashi Yoko-nak, akkor igen... rád gondoltam. *kuncogott.*
- De már úgy terveztük, hogy fil... *kezdtem el, de Ryoga közbeszólt.*
- Persze, hogy elmegy. *mosolygott.*
- De... *néztem rá.*
- Egy pillanat! *húzott el tőle. Majd a konyhához mentünk.*
- Mi a baj? *suttogtam.*
- Mennünk kellene!
- De filmet akartunk nézni ketten, nem? Akkor pedig jó lenne eldönteni, hogy most mit akarsz...
- Túl feltűnő lenne, ha csak ketten lennénk.
- Mert az nem volt elég feltűnő, hogy elrángattál? *hüledeztem.*
- Akkor mi legyen? *sóhajtott.*
- Menni akarsz, igaz?
- Szeretnék...
- Akkor menjünk inkább oda. *vontam meg a vállam.*
- Jaj, Yo... ne csináld már. *fogta meg a kezem.*
- Még itt a végén K meglátja! *engedtem el, majd visszamentünk hozzá.*
- Na, mi van? *kuncogott K.*
- Ja, csak Ryoga meggyőzött, hogy ne itthon punnyadjak, hanem inkább tartsak veletek. *mosolyogtam.*
- Na, akkor ez nagyszerű! A többiekkel arra gondoltunk, hogy mehetnénk valami clubba... ti benne vagytok abba?
- Persze. *bólogattunk.*
- Akkor mi lenne, ha a Night Clubba mennénk?
- Persze már... egyből olyan helyre menjünk, ahol csak ti érzitek jól magatokat. *kuncogtam.*
- Biztos lesznek ott olyanok is, akik szívesen levetkőznének neked. *nyújtotta a nyelvét.* - Mármint férfiak.
- Nem vagyok leszbikus, jó? *löktem meg.*
- Nem is állítottam ilyet. *kuncogott.*
- Na, persze... nem.
- Merem állítani, hogy Yoko nem leszbikus. *kacsintott Ryoga.*
- Na, majd este eldöntjük. Mikor találkozzunk?
- 9 óra fele jó lesz? *kérdeztem.* - Vagy inkább 10-11 óra felé. Nem akarok túl hamar menni, mert akkor szinte még semmi élet sincs.
- Igen, ez igaz. *bólogatott Ryoga.*
- Na, meg akkor lenne időnk még készülődni is. *folytattam.*
- Hm... ez nem is olyan rossz ötlet. *bólogatott K.* - Akkor fél 11-kor találkozunk ott. Szólok a többieknek is és akkor ott találkozunk.
- Rendben van.
- Nem kell elkísérni odáig? *kérdezte.* - Egy lány azért ne sétálgasson csak úgy egyedül.
- Nem lesz semmi bajom. *legyintettem.* - Máskor is voltam már éjszaka kint ilyenkor. Nem kell féltenetek egyáltalán.
- Biztos?
- K, ne aggódj már! *öleltem meg.*
- Jól van. *sóhajtott.* - Akkor én megyek is és majd ott találkozunk. Sziasztok!
- Szia! *köszöntünk el tőle, majd elment.*
- Akkor tényleg menni akarsz most már? *fordult felém.*
- Miért ne? *mosolyogtam.* - Nektek ez tényleg fontos és értem csináljátok ezt az egészet. Szóval, mindannyian megérdemeljük, hogy egy kicsit kikapcsolódjunk... vagyis szerintem.
- Ezt szerettem volna hallani. *ölelt meg és megcsókolt.*
- Viszont, addig még van időnk. *vigyorodtam el.* - Mi lenne, ha a filmezés helyett valami mást csinálnánk?
- Oh, mire gondolsz? *vigyorgott.*
- Hé, ne gondolj semmi rosszra! *löktem meg.*
- Pedig a szádból nagyon úgy hangzott.
- Aha... csak te akartad úgy hallani!
- Az meglehet. *vakarta zavartan a tarkóját.*
- Tudtam! *álltam el mellőle.*
- Férfi vagyok, na! *kuncogott.*
- Az vagy te... férfi. *kuncogtam én is.*
- Miért? Azt hiszed, hogy kisfiú vagyok?
- Hát... a játszóteres incidens óta nem csodálkoznék. *húztam direkt az agyát.*
- Az más volt! *jött zavarba.* - Az a kisfiú... fúúú...
- Csak megvédett! *nyújtottam a nyelvem.*
- Persze... rád volt izgulva!
- Hülye.... merevedése volt, nem? *nevettem.*
- Lehetséges... állt a kicsi farka napvilágnak.
- Istenem... *fogtam a fejem.* - Lehet nagyobb a farka, mint a tiéd!
- Haaaa... ha az ő farka kell, akkor menj oda hozzá.
- Megyek is. *indultam el.*
- Itt hagysz?
- De itt ám! *nyitottam az ajtót.*
- Neeee! Ne hagyj magamra! *húzott vissza.*
- Na, gyere! *ültettem le a kanapéra és az ölébe ültem.* - Megbeszélünk pár szabályt!
- Milyen szabályt? *nézett furcsán.*
- Az este nem lesz semmilyen kontaktus közöttünk. Se testi, se szellemi... semmilyen!
- Ez most komoly? *szomorodott el.*
- Úgy bizony. Nem tudhatja meg senki... tudod jól.
- Tudom... csak nem fogom tudni kibírni! Ha iszok még kívánatosabb leszel és nem fogok magammal bírni. *harapott a nyakamba.*
- Pedig bírni fogsz magaddal. *pusziltam meg.*
- Biztos vagy te ebben?
- Ryoga, komolyan... ha elszúrod, nem szólok hozzád! Vili?
- Oké, megteszek mindent. *bújt a mellem közé.*
- Kényelmes? *kuncogtam.*
- Ha tudnád mennyire. *nyüszögte.* - Olyan jó puha...
- Istenem. *fogtam a fejem. Majd hamarosan hazament készülődni. Nem akartam kiöltözni, hogy Ryoga még csak véletlenül se izguljon fel rám. Ahogy készen lettem, elindultam a megbeszélt helyre. Mikor odaértem, már ott voltak.*- Sziasztok! *köszöntem.*
- Szia! *köszöntek vissza.*
- Whoahh... nagyon csini vagy! *pörgetett meg Ray.*
- Köszönöm! *mosolyogtam.*
- Mit vártál egy stylisttól? *húzott maga mellé Ryoga.* - Még szép, hogy jól fog kinézni... meg amúgy is. *vonta meg a vállát.*
- Régóta vártok? *kérdeztem tőlük.*
- Nem, annyira nem. *rázta a fejét K.*
- Fél óra. *köhögött Tomo.*
- Oh, nagyon sajnálom. *hajtottam le a fejem.*
- Menjünk be! mosolygott Ryoga.*
- Oké... *mosolyogtam vissza rá. Így bementünk.* - Jaj, hagy csináljak rólatok egy képet, kérlek!
- Jóóó. *vigyorogtak, majd beálltak. Közben pedig fényképeztem.*- Na, muti! *kapta ki a kezemből a telefont Ray.* - Ez borzalmas lett! Milyen malac fejem lett rajta...
- Nekem tetszik. *vigyorgott Tomo.*
- Csak azért, mert jól nézel ki rajta. *lökte meg.*
- Szerintem meg mindenki jól néz ki rajta. *mosolyogtam és eltettem a telefont.*
- Akkor menjünk beljebb malac fejjel együtt. *cukkolta Rayt, K.*
- Haha... baromi vicces beszívott zombi fej.
- Megkaptad! *nevetett Ryoga, majd beljebb mentünk a clubban.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése