Namika Ayami ~

KO-KI pov.

- Vége a látogatási időnek! *jött be a doki. Nekem nem mondja meg!*
- Nem maradhatok még?
- Nem uram, a betegnek is pihenésre van szüksége és ehhez az kell, hogy senki se tartózkodjon itt. *nézte meg Nami infúzióját közben.*
- Értem. Holnap mikor jöhetek?
- 4-nél előbb semmiképp sem!
- Rendben! Viszlát!
- Viszlát! *mentem ki, de visszanéztem Namira.*
Hazafelé csak ezen kattogott az agyam. . hogy mikor nyitja ki a szemét, mikor szól hozzám. . idegőrlő ez az egész. Mikor hazaértem lefürödtem és vacsora után eltettem magam holnapra. Azért ez köcsögség a srácoktól. . jó tudom, hogy ettől még nekünk kell csinálni, de akkor is. Tudják hogyan érzek Nami iránt és erre így beszélnek velem. Mindegy, meg kell csinálnom, de minden nap befogok menni Namihoz. Lassan sikerült elaludnom. Reggel korábban keltem mint kellett volna, megreggeliztem és csak néztem magam elé. Aztán elindultam a munkába, a srácok már ott voltak, nem siettem. Nami helyett a régi fodrászunk volt beugrónak.
- Gyere csak! *húzott el Reno.*
- Mi az?
- Az a helyzet, hogy így nem biztos, hogy tudjuk alkalmazni Namit.
- Mi? Ugye ezt te se gondolod komolyan? Ő a legjobb! Miért nem? *akadtam ki.*
- Nem tudjuk mikor gyógyul meg, és nem tudjuk mikor jön rá megint ez a roham.
- Ez nem lehet igaz. . ezt most ugye csak azért csináljátok, hogy velem kibasszatok?!
- Nem KO-KI sajnálom. .
- Nem fogom ezt megengedni! Úgy gondolom, hogy az én véleményem is számít a bandában! És szerintem Nami egy remek fodrász, mint a bátyja! És ezt nem azért mondom mert szeretem őt!
- Jóó . . igaz, hogy remek fodrász!
- És akkor? Mi itt a baj? Nami erős lány, és ha sikerülne vele összejönnöm akkor megváltozna! Tudom! Én tudom a legjobban, hogy miért ilyen! Bennem a bátyját is látja egyben!
- Jó, meglátjuk! Ha felépül és esetleg összejön veled és ha tényleg változik akkor megtartjuk.
- Mindenképpen megtartjuk! *akadékoskodtam.*
- KO-KI.
- Hagyjál most jó?
- Jó. *tette fel a kezét mintha pisztolyt tartanék a fejéhez. Hát legszívesebben most beütnék neki, de tartom magam. Elvonultam az fodrászhoz aki megcsinálta a hajam. De nem lett olyan jó mint Namié. Szétszórt lett és nem egységes.*
- Itt még igazítsd meg! *mutattam.*
- Ennek így kell állnia! *mondta és csak grimaszoltam.*
- Hát jó. *igazítottam meg magamnak.*
- KO-KI! *húzott el onnan Shin.* - Mit csinálsz?
- Megcsinálom a hajam ha már a fodrász nem tudja. .
- Ezt fejezd be! Olyan vagy mint egy tini aki most éli a lázadó korát. .
- Ja, lehet! És Nami helyett kit akartok? Őt? Mert akkor én kiszállok ebből a rohadt szarból!
- KO-KI! Nami ha ezt látná szerinted helyeselne?
- Nem. *hajtottam le a fejem.*
- Akkor ne csináld ezt!
- Jóó. *utálom, hogy Namival tud hatni rám. Tényleg gyerekesen viselkedem.*
Mikor mindenkinek megcsinálták a sminkjét és a ruháit meg a haját. Ma egy interjúnk lesz, amire én már rég vártam. De most nem annyira hozott lázba. Mikor elkezdődött bemutatkoztunk és jöttek a kérdések.
- KO-KI-san!
- Tessék? *fordultam a műsorvezetőhöz.*
- Jól hallottam, hogy te tegnap a kórházba voltál? *ezt meg honnan?*
- Igen! De jól vagyok! *nyugtattam meg a rajongóimat.* - Egy számomra kedves személy van kórházba és őt látogattam meg.
- Értem. Ki ez a személy?
- Úgy gondolom, hogy a bandának is fontos személy! Ő a mi fodrászunk! Vagyis még próbaidőn van, de nagyon jól végzi a dolgát! *mosolyogtam.*
- Értem.
- De erről nem szeretnék több információt kiadni! Kérlek titeket, hogy szorítsatok neki, hogy meggyógyuljon! *fordultam a kamera felé.*
- Tényleg sokat jelenthet nektek. *jegyezte meg a műsorvezető.*
- Igen, egy remek lány és nagyon jól végzi a dolgát. *folytatta Reno.*
- És régről ismerjük már! *mondta Shin.* - Kislány kora óta ismerjük.
- Igen! *mosolygott IV.*
- Hogy-hogy? *kérdezte a műsorvezető.*
- A bátyja már volt a fodrászunk! *mondta Ryoga.* - És általa ismertük meg!
- Értem. Hát ez szép! Remélem jobban lesz és felépül! Most pedig beszélgessünk az új PV-ről.
- Az új PV-nk jól halad és már elkezdtük a forgatást! Holnap fog kijönni egy kis teaser. Aztán rá egy hétre a PV. *mondta Reno.*
- Milyen PV lesz ez?
- Hm. . talán kicsit visszamegyünk az időbe! Kicsit a kezdeti ViViD-t adjuk! *mondta Shin.*
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy mi is változtunk! Mint kinézetbe és talán még a zenéink stílusa is. De ez olyan lesz mint az első számaink. Az a banda leszünk mint régen!
- Most is azok vagyunk! *kuncogott IV.*
- Jó igaz, de értitek! *mosolygott Shin.*
- Persze! *mosolyogtunk.*
- Értem, hát nagyon kíváncsian várjuk! *mosolygott a műsorvezető.* - És milyen visszanézni, hogy a kezdetbe milyenek voltatok?
- Jó! Minden tekintetben! *mondtam.* - Észre se vettük, de tényleg változtunk! Így mindent világosabban látunk!
- Értem.
Ezer kérdést tett még fel és mindre válaszoltunk. Mikor végeztünk átöltöztünk.
- Tudod mekkora pletyka lehetett volna ebből? *kérdezte Ryoga.*
- Tudom, de most mit tegyek? Nem láttam, hogy megláttak!
- Elhiszem, de ez akkor is felelőtlenség volt!
- Jó, most már tudják miért megyek oda!
- De nem mehetsz minden nap oda!
- Mi?
- Így is kicsi az esélye, hogy ne higgyék azt, hogy van köztetek valami.
- Nem tilthatod meg!
- Minden másnap! *mondta Reno.*
- Nem!
- Én vagyok a leader!
- De a magánéletembe nem szólhattok bele!
- De! Mert te egy híresség vagy!
- Utálok annak lenni!
- Megint kisgyerek vagy!
- Mindegy! *vontam meg a vállam.*
- Ne menj oda! *mondta Shin.*
- Jóó. *felkaptam a kabátomat és elmentem haza.*
Most mit csináljak? Ha itt lenne a bátyja tuti, hogy az én oldalamon állna! Így mindenki ellenem van! Kimentem kicsit a temetőbe, persze nyakig álcába, hogy a fiúk ne hisztizzenek! Nami bátyjához mentem. Valahogy más volt most ott a levegő. . talán Nami miatt. . Mindig ő ápolta a sírt. Most én rendeztem kicsit el. Utána leültem a fűbe és csak néztem a sírt. Mintha várnék valamit. . mintha abban reménykednék, hogy a bátyja megfogja a vállam és azt mondja, hogy nem is halt meg. . Nami is ezt akarja! Ha megtehetném tuti feltámasztanám a bátyját! Tiszta hülye vagyok! Nekem arra kell összpontosítanom, hogy enyhítsem a fájdalmát!