- Annak, aki beveri a fejed, ha most nem húzol el! *lépett közelebb Kazu, így közéjük álltam.*
- Majd Yoko eldönti, hogy elmenjek-e vagy sem!
- Yoko! *szólt rám Kazu.*
- Kazuya, Ryoga a főnököm, nem küldhetem csak úgy el... *hajtottam le a fejem.*
- Akkor én megyek. *kapkodott a cuccaiért.*
- Nézd, hogy menekül a bájgunár. *kuncogott Ryoga.*
- Nincs kedvem ezzel a seggfejjel egy légkörben lenni. *puszilta meg a homlokomat, majd el is viharzott. Ryoga pedig becsukta utána az ajtót.*
- Zárd be! *sóhajtottam és leültem a kanapéra. Ő pedig bezárta.*
- Mi volt ez az egész? *ült le mellém.*
- Kazuya nem bír téged.
- Azt vettem észre. *nézett rám hülyén.*
- Azóta nem vagy neki szimpatikus mióta elkezdtél velem bunkózni. Megmondta kerek-perec, ha összejönnék veled, kinyírna téged. *sóhajtottam.*
- Akkor tényleg gyűlöl. *vakarta a tarkóját idegesen.*
- Na, jaaa....
- De te nem gyűlölsz, igaz? *hajolt közelebb és elfektetett a kanapén.*
- Hát... még átgondolom. *kuncogtam.*
- Hé, te kis! *harapott meg.*
- Ez fáj te hülye! *ütöttem meg a fejét.* - Azonnal engedj el!
- Nem foglak. *kuncogott és teljesen a szorításai közé fogott.* - Az enyém vagy!
- Csak szeretnéd! *nyújtottam a nyelvem, de bekapta és megcsókolt.*
- Lefogom harapni.
- Nem!
- De igen.
- Hagyjál, te... te kis...
- Kis mi?
- Kis köcsög!
- Az igeeeenn... köcsög vagyok, ezek után? Én javasoltam ám a többieknek, hogy maradj két évet!
- Komolyan? *csillant fel a szemem.*
- Neeem. *nevetett.* - Amúgy is ma volt a megbeszélés!
- Utállak! *ütöttem meg a mellkasát.*
- Én is téged. *harapta meg a szám.*
- Ne kínozz te vadállat!
- De, jaj... olyan jól esik.
- Szadista vagy? *pillantottam furcsán rá.*
- Lehet. *nevetett, majd felült.* - A cuccaiddal mi lesz?
- Nem maradhatna még egy kicsit ott? *ültem fel én is * - Lusta vagyok elhozni.
- Mit kapok érte cserébe?
- Cserébe nézheted a hajam tövét! *nevettem.*
- Hülye! *lökte meg a fejemet.*
- Hagyjál! *birkóztam le, de lefogott.*
- Nem bírsz magaddal? *nevetett.*
- Neeeeem! *és csak addig küszködtünk, hogy sikeren leestünk a kanapéról.*
- Ha ennyire játszhatnékod van, menjünk ki a parkba. *mosolygott.*
- Komolyan? *kérdeztem vigyorogva.*
- Komolyan!
- De nem lesz baj, hogy velem vagy? Mármint, hogy a nagy Ryoga és én...
- Most nem érdekelnek a paparazzik, menjünk! *állt fel és felsegített.* - Öltözz fel, mert eléggé hűvös van!
- Oké. *mosolyogtam, majd felöltözködtem. Viszonylag próbáltam meleget felvenni, hiszen ősz van. Visszamentem hozzá.* - Na így jó leszek?- Tö-tökéletes. *ámuldozott el.*
- Köszönöm! *pipiskedtem és megpusziltam az ajkait.*
- De nem fogsz így fázni?
- Neeem, majd átölelsz.
- Nem foglak megölelni.
- Miért? *toltam el.*
- Mert akkor még itt a végén megerőszakollak a kisgyerekek előtt és az nem lenne jó.
- Istenem, annyira fogyi vagy! *fogta meg a kezét, majd húzni kezdtem. Egyenesen a parkhoz mentünk, ami szerencsére közel volt.*
- Yoko...
- Hm? Biztos nem bántad meg, hogy velem vagy? *nézett egészen a szemembe.*
- Egyáltalán nem. *mosolyogtam és adtam neki egy csókot * - Félek a turnétól.
- Miért? *nevetett.* - Attól nekünk kellene.
- Mi van, ha olyan ruhát csinálok neked, ami koncert közben szétbomlik és leesik rólad? *szomorodtam el.*
- Akkor kirúgnak. *nevetett.*
- Ryoga! *néztem rá csúnyán.*
- Csak vicceltem! Ilyen nem fog előfordulni. *mosolygott.* - Te csak ne aggódj semmi miatt! Azzal törődj, hogy jól érezd magad mellettem!
- Jó, de akkor is...
- Nincs semmi... nyugalom van! *fogta a kezem, olyan jól esett, mert meleg volt az érintése.*
- Biztos?
- Egészen biztos. *állt fel.* - Na, gyere! Játszunk!
*ment oda egy játékhoz.*- Ez a gyerekeké! *kuncogtam.*
- Most a miénk! *ültetett le, majd leül ő is.*
- Ránk fognak szólni!
- Nem érdekel, csak játssz! *nevetett.*
- Nem volt gyerekszobád? *nevettem.*
- Nem nagyon. *kuncogott és gyorsítani kezdett.*
- Nee, Ryoga.. ez túl gyors!
*erre perverzen vigyorogni kezdett és szakadt a nevetéstől.*
- Ha majd egyszer lefekszünk, akkor is így fogod mondani?
- Te perverz! *vágtam rá és meglöktem, így majdnem leesett.*
- Hééé!
- Nincs semmi hééé!
- Na, de tényleg így fogod? *kuncogott még mindig.*
- Soha a büdös életbe nem fekszek le veled, majd használod szépen a kezed!
- Jó, hogy nem már kiszedetem a lengőbordám és leszopom saját magam, nem?
- Na, látod? Ez is egy király ötlet! *nevettem. Majd mindenki minket nézett, persze a nagymamák szörnyülködtek rajtunk. De istenem... neki nem volt gyerekszobája, nekem pedig nem volt családom. Most éljük ki a 3. gyerekkorunkat! Azért remélem, ez a kapcsolat más lesz, mint a többi.*
- Persze, nagyon.
- Na mi az? Besértődtél? *nyújtottam a nyelvem.*
- Mondtam, hogy leharapom!
- De, akkor hogyan foglak csókolni? *vágtam őzike szemeket.*
- Jézusom.. ezeknek a szemeknek ki tud ellenállni? *hüledezett.* - Oké, nem harapom le...
- Hahaha, nyertem! *ugrottam fel.*
- Csőbe húztál! *pattant fel ő is és megölelt.* - Fázol?
- Most már nem. *de csak a szemét figyeltem.*
- És a melleid fáznak? *nevetett, megakarta őket fogni, de rácsaptam a kezére.*
- Barom! Én itt romantikáznék, te meg perverzkedsz!
- Ez nem igaz. *csókolt meg és megfogta balt.*
- Ryoga! *ütöttem rá.*
- Nem foghatom meg a barátnőm mellét?
- Kint a nyilvánosság előtt? *kuncogtam.*
- Igen!
- Nem!
- Naaaa.
- Csak szeretnéd! *öleltük még mindig egymást.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése