Namika Ayami ~

- Akkor jó. *mosolyogtam.* - Nem akarsz hazamenni pihenni?
- Nem! Veled akarok lenni! *ölelt át.*
- De akkor meg nem pihensz!
- De pihenek!
- Akkor legalább aludj itt el egy kicsit. Vagy aludj itt!
- Nem hiszem, hogy anyud és apud engedné.
- KO-KI! Súgok neked valamit de ne mond el senkinek se! *hajoltam közel a füléhez.* - A szüleim cukinak tartanak téged! *súgtam a fülébe.*
- Tényleg?
- Igen, de pssszt!
- Tartom a szám egy csókért.
- Cseles vagy! *csókoltam meg.*
- Tudom. *kuncogott.*
- Na menj fürödj meg!
- De nincs is itt ruhám.
- Elmenjünk érte?
- Elmehetünk, de neked pihenned kell!
- Jaj KO-KI! Akkor meztelenül alszol. . nekem úgy is megfelel.
- Haha, tetszene mi? *csókolt meg.*
- Hát majd eldöntöm. *kuncogtam.* - Na menjünk! Legalább Sorry-t is megsétáltatom.
- Hát jó. De ha miattam rosszul leszel akkor felkötöm magam!
- Ilyet ne is haljak! *ütöttem fejbe picit.*
- Jóóó. *puszilt meg.*
- Na gyere! *álltam fel.*
- Jó. *fogta meg a kezem és kimentünk.*
- Anya elmegyünk KO-KInak pár cuccért. Itt aludhat?
- Pe-persze! *lepődött meg egy kicsit.* - De vigyázz magadra!
- Majd én vigyázok rá! Magára úgy se tud vigyázni. *mosolygott KO-KI.*
- Héé! *néztem rá.*
- Ez az igazság. *kuncogott és megpuszilt.*
- Szemét! *húztam a szám.* - Elvisszük Sorry-t is, hogy had sétáljon!
- Okés! *mosolygott majd elmentünk.*
- Még, hogy nem tudok magamra vigyázni mi? *fordultam felé.*
- Hát nem is. *karolta át a derekam.*
- Esetleg te nem!
- Én sem, mert nekem rád kell vigyáznom! *csókolt meg.*
- Miért vagy ilyen édes?
- Te édesebb vagy!
- Sorry szólj rá az uradra, hogy ne hozzon zavarba!
- Héé! Én a te urad vagyok!
- Meg Sorry-é.
- Na jó, talán! *mosolygott.*
Majd lassan megérkeztünk és bepakolt.
- Kicsit ülj le pihenni. *ült le a kanapéra és magával rántott.*
- KO-KI! Majdnem kitört a derekam. *kuncogtam.*
- Bocsánat!
- Semmi baj. *dőltem a vállának.*
- Édes. *simogatta a hajam.*
- Te is. *bújtam hozzá.*
Kicsit így maradtunk majd visszamentünk hozzánk.
- Na menj el fürdeni! *mondtam neki.*
- Segítesz?
- Nem! *kuncogtam.* - Nagy fiú vagy már!
- Na jó. *ment el fürdeni.*
Addig bementem a szobámba és lefeküdtem. Mikor végzett én is elmentem fürdeni. Aztán mikor én is végeztem bementem a szobába.
- Végre. *ölelt át mikor befeküdtem az ágyba.*
- Jaj KO-KI. Fél óra se volt. *kuncogtam.*
- Tudom, de akkor is. *bújt hozzám.*
- Rossz gyerek.
- Tudom. *ásított.*
- Na aludj! Én is fáradt vagyok. *öleltem át.*
- Okés! *bújt hozzám és Sorry felugrott az ágyra majd megkereste a helyét és lefeküdt a lábunkhoz.*
- Jó éjt Sorry! *simogattam meg.* - Jó éjt KO-KI. *csókoltam meg.*
- Nektek is. *mosolygott és mind a hárman elaludtunk.*
Reggel már nem volt mellettem KO-KI mikor felkeltem. Csak egy cetli volt. "Jó reggelt édes! Remélem szép napod lesz! Amint végeztem sietek hozzád! Pihenj sokat! ~ KO-KING" 
- KO-KING. . *kuncogtam. Én szoktam kiskoromba így hívni.*
Még kicsit lustiztam majd kimentem enni. Anyuék is dolgoztak már. Nagyon unalmas volt egyedül itthon. Azt sem tudtam mit csináljak. Csak tv-ztem és gépeztem egész nap. Na meg pihengettem. Aztán nem bírtam tovább és mire jöttek anyuék csináltam egy kis ebédet.