- Ümm... igen. *vágtam rá zavartan.*
- Eléggé elgondolkodtál rajta. *húzta a száját.*
- Nem, nem azért!
- Hát akkor?
- Csak nem szeretném, ha a munkád keserülné meg. *hajtottam le a fejem.*
- Az engem nem érdekel! *fogta meg az állam.* - Tudod mennyit gondolkoztam azon, hogy mi legyen velünk?
- Gondolkoztál? *csodálkoztam.*
- Igen, nagyon megkedveltelek. *pirult el.*
- De akkor miért mondtad azt, hogy rajongóval nem jönnél össze?
- Csak megijedtem... Nem tudtam, hogyan reagálnál rá.
- Zavarban voltál? *kuncogtam.*
- Igen, nagyon is zavarban, mert olyan csinos vagy!
- Ez nem igaz! *löktem meg egy kicsit.*
- De igenis igaz!
- Nem, nem igaz!
- Yoko!
- Ryoga! Higgy nekem!
- Te higgy nekem, hisz számomra úgy vagy jó, ahogy vagy!
- Milyen édes vagy. *mosolyogtam és újra megcsókolt.*
- Akkor most megkérdezem, újra rendesen. *vigyorgott.* - Leszel a barátnőm?
- Igen. *ugrottam a nyakába, ami miatt sikeresen felborultunk.*
- Egy sima igen is megtette volna. *nevetett.*
- Most miért? Még ugyan aranyos voltam!
- Persze! *kapott fel és beültetett a kocsiba.*
- Hova megyünk? *kérdeztem izgatottan.*
- Hova szeretnél menni? *szállt be ő is.*
- Mehetnénk egy játékterembe! *vigyorogtam.*
- Komolyan odaakarsz menni? *nevetett.*
- Igen. Miért?
- Azt hittem, hogy valami romantikusabb helyre szeretnél menni ezután.
- Oh. Ne haragudj. *hajtottam le a fejem.* - Mehetünk oda is, ha szeretnéd!
- Neeeeem. *vakarta zavartan a tarkóját.* - Csak hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy mindig ilyen plázacicák jönne oda hozzám, hogy vigyem őket ide meg oda.
- De én nem vagyok plázacica!
- Tudom jól, hogy nem vagy az! Ezt nem azért mondtam, mert nekem olyan nők kellenek. Hiszen azért vagyunk itt, mert nekem te kellesz!
- Biztos?
- Yoko, most úgy beszélsz, mintha az előbb nem azt beszéltük volna meg, hogy járunk!
- Tudom, csak nekem olyan furcsa még. Nem tudok egyről a kettőre ugrani.
- Ugye most csak szórakozol velem? Nagy nehezen bevallom az érzéseimet és elkezdesz kételkedni?
- Nem, de...
- Akkor meg mi?
- Nekem ezt még át kell gondolnom! *szálltam ki az autóból és elindultam gyalog. Igaz a város elég messze volt, de nem érdekel.*
- Yoko! *szállt ki Ryoga is és utánam futott.* - Most meg mi a baj?
- Nem szeretném, ha miattam szólna meg téged a Főnök, hogy veled vagyok! *mondtam ki végre.*
- De ez ne érdekeljen!
- De Ryoga... igenis érdekel! Mert fontos vagy! Nem csak azért, mert most a barátnőd vagyok, hanem az előtt is fontos voltál! Kérlek, csak vigyél haza!
- Most ennyi? Kész vége? Nem járunk!
- Nem... nem fogok az utadba állni... *kezdtem el sírni, majd hazafelé vettük az irányt. Útközben nem szóltunk egymáshoz. Ő is nagyon letört volt és én is. Odaadtam volna a félkaromat, ha most járnánk, de nem.. ez így nem megy! Míg nem kellett váltani sebességet, addig az én kezemet fogta és egy kézzel kormányzott. Mind a ketten akartuk a másikat úgy viselkedtünk, mintha járnánk, de nem .. viszont nagyon jól esett a közelsége. Hozzáérve elkezdtem pakolászni.*
- Hova mész? *húzott közel magához.*
- Ryoga, ne nehezíts meg a dolgomat, kérlek! Hazamegyek!
- Ne, nem mész sehova! *csókolt meg, de nem viszonoztam.*
- Most megyek! Holnap találkozunk! Szia. *most pedig én csókoltam meg. Olyan ez most, mint egy rossz Rómeó és Júlia jelenet. Ledobtam a cuccaimat és csak őt karoltam, míg ő engem és egyre lejjebb halat. Fogdosni kezdett és nekitolt a falnak, úgy kezdett csókolni.*
- Ne! *hagyta abba.*
- Hm?
- Ezt most ne! Nem akarlak csak simán megfektetni.
- Istenem, hogy te milyen cuki vagy. *pusziltam meg és letett.*
- Úgy viselkedek, mint valami meleg. *nevetett.* - Ilyen lehetőséget kihagyni, hogy ne feküdjek le veled. De én nem tárgyként tekintek rád! Azt akarom, hogy a barátnőm legyél!
- Ryoga, ezt már megbeszéltük!
- Yoko! Kölcsönösen kedveljük a másikat! Mi ezzel a baj? Figyelj, ha... ha szeretnéd, akkor titokban tartjuk!
- Komolyan? *csillant fel a szemem.*
- Igen! *mosolygott.* - Nem mondjuk el senkinek! Senkinek, senkinek! A tagok se tudhatják, se az ott dolgozók! Sőt még a bátyád és a legjobb barátod se tudhatja!
- Benne vagyok! *vigyorogtam, majd újra megcsókoltuk egymást. Elmentünk zuhanyozni, de külön-külön. Ryoga tényleg beakarja azt tartani, hogy nem csak arra kellek neki. Majd befeküdtünk az ágyba és átölelt.*
- Tudod miért voltam olyan ellenséges? *kérdezte.*
- Ezt már el is felejtettem. *ráztam a fejem.* - Nem akarok arról beszélni, amikor bunkó voltál!
- Jó, csak na... tudod?
- Nem, nem tudom...
- Már akkor is tetszettél. *vigyorgott és megpuszilta a homlokomat.*
- Azért ezt nem gondoltam volna. *kuncogtam.*
- Mert te sose gondoltál semmire. *nevetett.*
- Ez nem igaz! Azon gondolkoztam, hogy lehetne veled kiszúrni.
- Ezt inkább meg se hallottam. *csikizett meg én pedig nevettem.*
- Aludjunk! Holnap nem fogunk tudni felkelni.
- Yoko, ha holnap reggel felkelek, akkor is itt leszel mellettem? Félek, hogy nem és csak álom az egész.
Istenem, hogy lehet valaki ilyen cuki?
- Tutira itt leszek melletted! *csókoltam meg, majd elaludtunk. Másnap reggel elkészülődtünk, majd külön mentünk be a munkahelyre, mert Ryoga-nak hamarabb kellett. Mikor beléptem a termükbe. Ryoga és K előtt papírhalmazok voltak. Ray és Tomo pedig álltak.*
- Helló! *köszöntek.*
- Sziasztok! *köszöntem vissza vigyorogva.*
- Azért vagyunk most itt, hogy meghosszabbítsuk a szerződésedet. *folytatta K.*
- Komolyan? *kérdeztem meglepődve erre nem számítottam.* - Mennyire? Egy évre?- Nem, nem. *rázta a kezét K, Ryoga pedig mutatta, hogy kettőre.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése