Namika Ayami ~

KO-KI pov.

Aztán kitaláltam, hogy kicsit megszívatom és azt mondom neki, hogy dolgozni kell de közben csak én leszek ott! Fel is hívtam rögtön! 
- Igen? *vette fel.*
- Szia! *szóltam meg.* - Csak azért hívlak mert mehetünk be dolgozni!
- Oh. . értem! Köszi, hogy szóltál! - Ugyan. Nincs mit! *mondtam.* 
- Na megyek készülni. 
- Okés. 
- Szia! 
- Szia! *tettük le majd elindultam a kiadóhoz.* 
Aztán elbújtam és megláttam Namit. Csak nézett és én a háta mögé mentem.
- Buh! *kaptam el a kezemmel.* 
- Te... *fordult meg és csak vigyorogtam rá.* 
- Szia!
- Te állat! Minek ijesztgetsz? 
- Nem tudom. 
- Menjünk be!
- De hát be van zárva!
- Akkor minek hívtál? 
- Mert ha azt mondom, hogy gyere el hozzám akkor nem jössz! 
- Te szemét! 
- Unatkozok! Menjünk el valamerre! 
- KO-KI! 
- Nami! 
- Mit akarsz? 
- Nekem a séta is tökély!
- Komolyan.. na akkor menjünk! 
- Séta? 
- Igen! De menjünk el hozzám! Elhozom Sorryt is! Régen sétáltattam már. 
- Rendben!
Elindultunk majd gyorsan beszaladt Sorryért. Aztán elindultunk sétálni. 
- Merre megyünk? *kérdezte.*
- Nem tudom. 
- Na az jó. *kuncogott.*
- Ugye? Nekem mindegy! *mosolyogtam. Ez az! Sikerült!* 
- Akkor menjünk a parkba! 
- Oké! *bólintottam majd elindultunk.* 
Sokáig ott voltunk és játszottunk Sorryval. Aztán egyszer csak valaki megszólított minket.
- Na mi van? Ilyen gyorsan túlléptél? *jött oda az a kis köcsög.* 
- Te mit keresel itt? 
- Ha jól tudom jogom van ide jönni! 
- Igen. 
- Szóval? 
- Ő csak a főnököm. 
- Aham. Látom. 
- Na jó. Jobb ha eltűnsz innen! *mondtam.* 
- Megbasztad már mi? 
- Én nem arra megyek! 
- Jaj, hallod ezt Nami? Szeret a főnököd. Milyen jó is lesz vele lefeküdni. Ahogy a hátát fogod karmolni. És ahogy csókolgatni fog! Eltudnád képzelni mi? 
- Takaródj innen! *ordítottam el magam. Nem sűrűn ordítok, de ez a kis pöcs kihozta belőlem az állatot. Még is közben elképzeltem ahogy Nami végig karmol a hátamon.*
- Mert mi lesz? 
- Beverem azt a kis cuki pofid! 
- Hagyjad! *fogta meg a kezem.* 
- Jaj, hát nem édes? Megvéd téged! 
- Húzz innen! 
- Gyere inkább te! *húzott el onnan.*
- Nami!! 
- Hagyjad! *motyogta.* 
- De, ez egy szemét! 
- Ezért ne foglalkozz vele!
- De.. 
- Nincs de! Hagyjad! 
- De megbántott téged! 
- És?
- Nem hagyom ennyibe! 
- KO-KI! Ha nem nyugszol meg akkor itt hagylak! 
- Bocsi! 
- Nincs baj! 
Leültünk egy padra és csak néztünk előre, az a ő engem nézett. 
- Te elképzelted azt amit mondott? *kérdezte.* 
- Öhm.. *vakartam a fejem. Nem akarok neki hazudni.* 
- Igen? 
- Kicsit! 
- Értem. 
- Te? 
- Nem.
- Miért nem? 
- Mert te a főnököm vagy! 
- Nami! Azt hittem ezt már félre tudod tenni! 
- De nem! Akkor is a főnököm vagy! 
- Nami! 
- Mindegy! Inkább hazamegyek! *állt fel.*
- Ne! *álltam fel én is.* 
- De! *indult el mire vissza rántottam és megcsókoltam.* 
Az elején talán megijedt de aztán viszonozta és a csók után a nyakát puszilgattam. Annyira édes és annyira jól esett ez nekem. 
- KO-KI! *lökött el.* 
- Bocsi. *hajtottam le a fejem.* 
- Miért kell neked összezavarni? *sírva fakadt és elfutott.*
A francba! Ezt elbasztam. . Utána kell mennem! De nem! Nem tudom mit tegyek! Ezen sokáig gondolkoztam nem is tudom miért. Elmentem sétálni és úgy döntöttem utána megyek! Mikor odaértem az anyukája beengedett és felmentem a szobájához. De az be volt zárva. Kopogtam.- Ki az? *szólt ki.*
- Én vagyok az! *mondtam*
- Menj már el innen! *ordított ki és hallottam amint sír.*
- Kérlek engedj be! *dörömböltem.*
- Nem! Húzz innen!
- Kérlek!
- Nem! *hüppögött.*
- Akkor betöröm az ajtód!
- Ne!
- Akkor engedj be!
- Minek jöttél? *nyitotta ki és én kihasználva be is mentem.*
- Bocsánatot kérni! Nagyon hülye voltam, de elragadott a vágy! Kérlek bocsájts meg! Nem akartalak összezavarni!
- De megtetted! *állt az ajtóba.*
- De nem szándékos volt!
- Véletlen megcsókoltál mi? Mert az olyan véletlen szokott menni. .
- Nem, de mondtam, hogy a vágy volt!
- És akkor akárhányszor megkívánod a csókunkat megcsókolsz? És ha megkívánsz akkor meg is erőszakolsz vagy mi?
- Nem! Leállok! De ha ez így lenne akkor ezt csinálnám most is. *nyomtam neki az ajtónak és megcsókoltam. Nem tudom mi van velem.*
- Hagyj jó? *lökött el.*
- De érzem, hogy élvezed!
- Mi közöd van hozzá?
- Mert én váltom ezt ki belőled!
- És?
- Szereltek!
- Én meg nem! Elmehetsz! *nyitotta ki nekem az ajtót.*
- Ne! Kérlek! *csuktam vissza.*
- KO-KI! Ez az én szobám és azt szeretném ha kimennél!
- De Nami!
- KO-KI! Kérlek!
- Nem akarok elmenni!
- De elmész!
- Nem!
- KO-KI! Akkor én megyek el! *fogta magát és elmentem.*
- Neee! *mentem utána.*
- De! Miért nem tudsz békén hagyni?
- Mert szeretlek!
- De én nem!
- A szemed más mond!
- De jó, hogy nekem a szemem is beszél!
- Azt mondja, hogy szeretsz és csodálsz! 
- Eddig csodáltalak! Egy remek dobos vagy és ember! De ez megtört előttem most! Nem értesz a szóból se!
- De ez nem így van csak te nem érted meg!
- Nem mert én egy értetlen személy vagyok!
- Nem azt mondtam!
- Jobb ha elmész oké?
- Nem!
- De! *sírva fakadt megint.*
- Neee! Ne sírj! *húztam magamhoz.*
- Akkor menj el innen!
- De nem szeretnék!
- De menj el!
- Akkor megbocsájtasz?
- Igen!
- Akkor elmegyek! De kérlek ne sírj!
- Nem fogok! Csak menj már! Gondolkoznom kell!
- Jó! Csak nyugodtan. *pusziltam meg a homlokát és otthagytam.*
Rémes érzés, hogy miattam sír. . Olyan rossz ezt látni, egy hülye vagyok! Hazamentem és egy doboz sört vettem magamhoz majd leültem tv-t nézni. Persze egyáltalán nem figyeltem az adásra mert csak Nami járt az eszembe. Annyira elvette az eszemet. . kiskorába is nagyon cuki volt ahogy nem mert oda jönni hozzám, de azért próbált közeledni. Lassan megiszogattam a söröm és a tv-t kikapcsoltam. Teljes sötétségbe ültem, mert már sötétedett. Rosszul éreztem magam. . fájt a fejem és csak Namin kattogott az agyam.