- Jó. . *motyogtam és utána mentem.* - De kell ruha is!
- Azt majd én adok! *mosolygott rám.*
- Okés. *vakartam a fejem.*
- Itt a víz! Majd zárd el! *mosolygott ismét.*
- Rendben!
- És hozom a ruhádat!
- Okés! *ment át gondolom a szobájába. Addig én néztem a vizet. Nem tudom . . lekötött. Mit keresek a főnököm lakásán?*
- Itt vagyok! *jött be.* - Naa! Ne legyél szomorú! *ölelt át.*
- Nem vagyok az!
- Akkor mosolyogj!
- Mosolygok! *mosolyodtam el, hogy lássa.*
- Na azért! *mosolygott ő is.*
- Na menj ki! Megakarok fürdeni! *küldtem ki.*
- Okés! *ment ki.*
Megfürödtem de közben elment az áram is. Nagyszerű . . valahogy kimásztam és felöltöztem majd kimentem. KO-KI a nappaliba volt.
- Öhm mehetsz fürdeni! *vakartam a fejem.*
- Okés! Ha esetleg megijednél akkor gyere be nyugodtan!
- Nem vagyok ijedős! *ültem le.*
- Okééé! *ment el fürdeni.*Nem sokáig fürdött, de nekem az sok volt! Nem vagyok félős, de ahogy villámlott és dörgött az ég. Meg ahogy csobogott az eső, mintha egy rossz horror filmbe lennék. De ezt nem akartam mutatni KO-KI-nak.
- Öhm, nem baj ha így alszom? *nézett rám és csak egy boxer volt rajta. Meglátszik, hogy dobos. Tökéletes izmai voltak. Egy kicsit el
- Öhm. . engem nem zavar! Én úgy is itt alszom! Te meg gondolom a szobádba!
- A kanapén akarsz aludni?
- Miért hol? Akkor a vendégszobába!
- Hát. . nagy az ágyam!
- Azt hittem ezt már megbeszéltük!
- Jóó! Ahogy óhajtod! *ágyazott meg nekem a vendégszobába. Legszívesebben vele aludnék, de ő a főnököm.*
- Köszönöm! *ültem le az ágyra.*
- Nincs mit! *mosolygott.*
- Jó éjt! *mondtam.*
- Neked is! *ment ki a szobából és pedig elfeküdtem.*
Bár nem aludtam el csak talán fél órára és akkor is egy furcsa hang ébresztett fel. Nagyon megrémültem és az agyam is azt mondta, hogy menjek át KO-KI-hoz. Így is tettem. Átmentem és bebújtam mellé.
- Bocsi, de nagyon megijedtem. . *hajtottam le a fejem mikor láttam, hogy felébredt rám.* - Itt aludhatok?
- Persze! *fordult felém. Egy KO-KI mellkas. Na jó, állj le Nami!*
- Köszi! *bújtam hozzá mintha minden nap így aludnánk.*
- Nincs mit! *ölelt át szorosan ami nagyon jól esett.*
Gyorsan elaludtam így. Nagyon jól esett a szorítása. Megnyugtatott. Reggel jó illatokra keltem. De nem azonnal szálltam ki az ágyból. Körbe néztem és magamhoz szorítottam a takarót mikor meghallottam KO-KI hangját. - Nem fogok! Köszönöm, hogy szóltál. *mondta majd egy kis szünet múlva újra dumált. Gondolom telefonál.* - Szia! *köszönt el.*
Mit nem fog? Kibicegtem hozzá épp a konyhába szorgoskodott. KO-KI ilyet is tud? - Jó reggelt! *törölgettem a szemeim.*
- Neked is! Gyere, ülj le reggelizni! *pattant fel és tálalt nekem is mert ő már evett.*
- Köszi. *ültem le.*
- Nincs mit! *ült vissza majd tovább evett.*
- Te csináltad?
- Hát ilyen zacskós valami volt. *vakarta a fejét.*
- Aham, finom. *ettem tovább.* - Valaki még ezt is el tudja rontani. *motyogtam.*
- Hát én is féltem mert eddig nagyrészt étteremben ettem, de sikerült megcsinálnom.
- Ez a te bajod. . nem tudod mi az igazi kaja.
- Hát régen ettem már olyat ami nem zacskós és nem éttermi.
- Majd egyszer főzök neked!
- Megtennéd?
- Igen! Meg a többieknek is!
- Köszönjük! Jaj igen! Nem kell ma bemennünk mert a kiadónál kidőlt egy fa és elállja a bejáratot!
- Oh ez jó hír. Legalább pihentek.
- Igen, és te is!
- Igen, de majd otthon!
- Hol?
- Otthon!
- De még nem száradt meg a ruhád.
- Akkor elmegyek ebbe és majd visszahozom neked!
- De miért mennél haza?
- Mert nem akarok zavarni!
- Nem zavarsz! Itthon unalmas egyedül!
- Akkor hívd át pár haverod!
- Oh úgy sem jönnének.
- Mert?
- Mert ilyenkor mindenki otthon döglik.
- Hát akkor aludj és akkor nem veszed észre, hogy egyedül vagy!
- De az sem jó egyedül!
- Eddig is egyedül aludtál!
- De a tegnap este jobb volt.
- Hát akkor majd minden este átjövök aludni mi?
- Igen!
- Meg ahogy azt a "kis" KO-KI álmodta. *kuncogtam kicsit.* - Különben is, vár otthon apu és anyu is. Azt sem tudják mi van velem.
- Telefon?
- Miért akarod ennyire, hogy maradjak?
- Ez szerintem egyértelmű.
- KO-KI! Ezt úgy gondoltam, hogy már megbeszéltük!
- Jóó. De szeretek veled lenni! Erről nem tehetek!
Csak sóhajtott egyet és evett tovább. Mikor végzett felállt.
- Köszönöm! Finom volt, de nekem tényleg mennem kell!
- Nincs mit! Örülök, hogy ízlett.
- Megnézem a ruhám! *mentem be a fürdőbe.*
- Okés. *motyogta.*
- Megszáradt ezért a te ruhádat itt hagyom neked! *odaadtam neki a ruháit mikor kijöttem a fürdőből.*
- Oh, köszi! *vette el őket.* - Muszáj ennyire sietned?
- KO-KI! *néztem rá.*
- Jó. Vigyázz magadra jó!
- Vigyázok! Szia! Köszönöm, hogy itt aludhattam!
- Nincs mit! Szia! *kísért ki majd elmentem.*
Nem tudom otthon mit csinálok, de az tuti, hogy itt semmiképpen sem maradok! Mikor hazaértem, ahogy sejtettem anyuék már remegtek is.
- Hol voltál? *támadtam le már az ajtóba.*
- Nyugi, nem esett bajom! Az egyik főnökömnél voltam! Nála aludtam mert ő közelebb lakik a kiadóhoz!
- Értem, de nem vetted fel a telefonodat!
- Mert lemerült!
- De akkor is! *aggodalmaskodott anya.*
- Nyugi! *ölelt át őket.* - Ma nem kell dolgoznom szóval pihenek kicsit jó? Még álmos vagyok!
- De ugye nem csinált veled semmit az a szemét?
- Ő nem szemét! És nem! *miért is védem? De tényleg nem szemét. Sokkal tartozom ezért neki.*
- Jóóó! Na pihenj. *mondta anya majd fel is mentem a szobámba.*
Ott volt Sorry is. Meg szeretgettem és feltettem töltőre a telefonom. Majd lefeküdtem és aludtam is egyet mikor a telefonomra keltem.
- Igen? *vettem fel.*
- Szia! *szólt bele KO-KI.* - Csak azért hívlak mert mehetünk be dolgozni!
- Oh. . értem! Köszi, hogy szóltál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése