Namika Ayami ~

Mikor a srácok végeztek volt egy kis pihenő nekik addig megcsináltam a hajaikat. Majd egy kicsit ettek és beszélgettünk. Majd mikor vége lett az interjúnak meghívtak minket egy italra. Elmentünk velük és meglepetésemre ugyanarra a szórakozó helyre mentünk mint Ryoval voltunk. Ott voltak a haverjai is. Egyből kiszúrtak és oda hívtak.
- Egy perc. Mindjárt jövök! *mondtam majd odamentem hozzájuk.*
- Szia Nami! *köszöntek.*
- Sziasztok!
- Hát Ryot hol hagytad? *kérdezte Aiko.*
- Nem tudom hol van, igazából most a főnökeim hívtak meg egy italra.
- Értem. ViViD? *ámult el Chion mikor odanézett rájuk.*
- Igen, a fodrászuk vagyok!
- Értem, ez nagyon jó. *mosolygott.*
- Olyan rossz. .
- Mert?
- Csak mert mondtam Ryonak, hogy felhívom ha ráérek és erre itt vagyok ő meg sehol. .
- Jaj ezért ne! Vágódj inkább be a főnökeidnél! Ryo oda van így is érted! Meg aztán nem kell elkényeztetni, hogy minden nap vele vagy. *mondta Genji.*
- Jóó csak. .
- Nincs csak! Nem áruljuk el, hogy itt voltál! *simogatta meg a vállam Chion.*
- Köszönöm srácok!
- Nincs mit! Legyél jó. *mosolyogtak.*
- Jó, de én visszamegyek! Sziasztok!
- Szia! *köszöntek majd visszamentem.*
- Visszatértem. *ültem le.*
- Oké, rendeltünk neked is. *mosolygott Aiko.*
- Köszi. *mosolyogtam vissza.*
- Ők kik voltak? *kérdezte Shin.*
- A barátom haverjai!
- Értem.
- És ki a barátod? *kérdezte Reno.*
- Ryonak hívják, de nem lehetne másról beszélni?
- Szerintem is beszéljünk másról! *mondta KO-KI.*
- Na tessék! *mondtam.*
- Jóó, csak kíváncsiak vagyunk. *mondta Reno.*
- Majd meglátjátok egyszer! Úgy gondolom, hogy nem tartozik a főnökeimre a magánéletem. .
- Igaz. *mondta Ryoga.*
KO-KI közben elővette a cigijét és ráakart gyújtani.
- Na azt már nem! *vettem ki az öngyújtót a kezéből.*
- Mi van már?
- Nem mérgezed magad se minket!
- Mióta érdekel az én egészségi állapotom?
- Mióta ismerlek! Szóval kicsi korom óta!
- Igen?
- Igen! *közben kihozták a piákat.*
- Miért?
- Mert te voltál a második akire felnéztem! Hírességek közül!
- Tényleg? Erre a bolondra? *lökte meg a fejét Shin.*
- Igen!
- Hm. . ez most meglepett. *mondta KO-KI.*
- Szóval ha érdekel egy kicsit is a fodrászod és a többi alkalmazottad egészsége akkor most nem gyújtasz rá!
- Jóóó. *tette el a cigit.*
- De ezt sem kapod vissza! Még a végén kísértésbe esel! *tettem el az öngyújtóját.*
- Jóó. *rázta a fejét.*
- Ne rázd a fejed! *kuncogtam.*
- Jóó. Kimegyek a mosdóba!
- Okés! 

- Mindjárt jövök! *szökdelt ki a mosdóba. Ez az ember egy röhej!*- Ez egy bolond! *kuncogtam.*
- Igen, egy cuki bolond nem? *nézett rám IV furán.*
- Mire gondolsz?
- Ha előbb lép mint az a srác akkor neki mondasz igent nem?
- KO-KI és én köztem nincs más mint barátság és munkakapcsolat! És ez így van jól!
- A szokásos! *kuncogott Shin.*
- Hagyjatok jó? Meg eleve KO-KInak nem is tetszem!
- Honnan tudod?
- Mert tudom és kész!
- Rossz emberismerő vagy!
- Nem vagyok rossz emberismerő!
- De az vagy!
- Hagyjatok jó? *álltam fel.* - Tessék! Itt van a részem. *tettem le a pénzt.* - Sziasztok! *mentem el.*
Ezt nem hiszem el! KO-KI cuki meg minden, de tuti nem tetszem neki! És nem is akarom, hogy tetszek neki! Ha ezt tovább folytatják akkor kereshetnek másik fodrászt! Mikor hazaértem a düh szétvetett és csak felszaladtam a szobámba. Csak Sorryt engedtem be. Ez hülyeség! Még, hogy én és KO-KI. Hagyjanak már! Szépen elbaszták az estém.. Mikor belenyúltam a zsebembe észrevettem, hogy nálam maradt KO-KI öngyújtója. Szegény most még cigizni se tud, bár megoldja. De nem is baj ha nem tudja megoldani. Az egy méreg!