- Hát akkor el kell, hogy keserítselek. *vonta meg a vállát.*
- Miért? *pillantottam rá zavartan.*
- Mert ez még nem hivatalos. Csak én vettelek fel, a többieknek is bele kell egyezniük.
- Akkor a többieket is meg kell csókolnom? *húztam az agyát.*
- Még mit nem! *pattant fel és elém állt.* - Ha én vagyok a kedvenced, akkor nem csókolgathatsz csak úgy másokat!
- Ne mond meg, hogy mit csináljak. *kuncogtam.* - Délután eljönnél velem abba a kávézóba, ahol voltam?
- Miért? *lepődött meg.*
- Csak egy szívesség miatt.
- Miféle szívesség?
- Majd ott megtudod, rendben? Nagyon fontos lenne nekem!
- Hát jó... A többiek is ott lesznek?
- Nem csak mi ketten, meg egy harmadik személy.
- Miféle a harmadik személy? *kezdett kíváncsiskodni.*
- Mondjuk úgy, hogy annak a személynek köszönheted, hogy kibékültem veled.
- Oh! Megakarom ismerni! *jött teljesen lázba. Majd nem sokkal később felhívtak minket, hogy sikeresen eltudták vinni a kidőlt fát, így mentünk is dolgozni. Ryoga előrement, hogy a srácok ne sejtsenek semmit, hogy ebben a pár napban együtt dolgozunk.*
- Végre! *kiáltott rám K. Még csak az ajtóban álltam, be se tudtam lépni rendesen.*
- Helló! *integettem vigyorogva.*
- Yoko! *húzott be Tomo. Valamiért különösképpen boldogok.*
- Mi ez a nagy vidámság? *érdeklődtem.*
- Csak őrültünk, hogy tovább aludhatunk a kelleténél. *mosolygott Ray.*
- Ugye te is aludtál egy picit? *kérdezte K.*
- Ümm... *belegondolva, hogy az egész reggelt végig veszekedtem Ryoga-val.* - Nem, otthon volt pár dolgom, amit el kellett intéznem.
- Micsoda? *vigyorgott Tomo.*
- Ne faggasd! *süllyesztette bele Ryoga a tenyerét, Tomo arcába.*
- Gondolom Ryoga te végig aludtad az egész reggelt, ahogy meghallottad ezt, nem? *kérdezte vigyorogva K.*
- Persze, de előtte felhívtam Yoko-t, hogy ne jöjjön be. Gondolom ti voltatok olyan idióták, hogy nem szóltatok neki.
- Bocsi. *vakarta zavartan a tarkóját Ray.* - Elfelejtettük.
- Jellemző. *mormogta Ryoga.*
- A mai nap témája mi lesz? *érdeklődtem. Terelve a témát.*
- Csak egy Nico-Nico adás lesz. *válaszolta Tomo.* - Kb. 1,5 órás. Arra kellene minket felkészíteni, aztán mehetünk is haza. Természetesen te hamarabb hazamehetsz!
- Oh, értem! Nos, akkor álljunk neki. *kezdtem a fiúknak. De azzal szórakoztak, hogy milyen buli egymás seggét vastag övekkel csapkodni.*
- Áú! Te idióta, ez fáj! *kapott magához Ray.*
- Megérdemelted! *nevetett Ryoga.*
- Szadista állat vagy! Nem feküdnék le veled az is biztos!
- Tudom, hogy kívánsz engem Ray! *jött elő hülyeségből Ryoga ferde hajlama, belegondolva, hogy én megcsókoltam. Nem is figyeltem rájuk, inkább K ruháját igazítottam.*
- Te fogytál! *hüledeztem.*
- Baj?
- Igen, baj! Hízd vissza! Leesik rólad a ruha!
- De nem akarom. *rázta a fejét.*
- Add ide! *kaptam ki Ryoga kezéből az övet. Elszomorodtak hogy elvettem a játékukat. Odaadtam K-nek, így felvette. Visszamentem a BORN termébe, de Ryoga gyors utánam jött.*
- Ugye megvársz? *kérdezte.* - És akkor mehetünk együtt.
- Persze, megvárlak! De siess, mert 10 perc múlva adás!
- Jó, rohanok. *futott vissza, majd kb 5 perc múlva sms-t kaptam.*
- "Azt mondtad, hogy nem csókolhatok rajongókat. Így tényleg Ray-t fogom. Ugye milyen szép pár vagyunk? Várj meg!"Ez egy hülye... mondtam neki, hogy megvárom. Mit aggódik?
- "Úgy csillog a szájfényed, mint egy kis ribinek. Hát jó... az ő csókja biztosan jobb! Megvárlak."
Rá egy percre, újabb sms érkezett.
- "Kit nevezel te ribinek? Csak legyen vége az adásnak, tutira kinyírlak!"
Lényeg, hogy a szeretett az meg van mindkettőnk között. Csak sikerüljön kapni egy autogramot. Van egy kicsi tervem is, de azt nem mondom el neki. Kíváncsi vagyok, hogy fog meglepődni, ha megtudja, hogy azt a csajt is Yoko-nak hívják. Ezen akaratlanul is elmosolyogtam. Majd bekapcsoltam a közvetítő TV-t és onnan néztem az adásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése