Takahashi Yoko.~

Hazaérve egyből lepakoltam mindent. Teljesen elment a napom a vásárlásokra. Pedig ma még akartam rajzolni is. Elég sok ihletem lett az utcán sétáló emberek miatt. Bámulatos  hogy minden ott lévő embernek saját stílusa volt. Elindultam tusolni, majd egy kicsit áztattam magamat. Mintha ajtó nyitódását halottam volna, de nem foglalkoztam vele. Ahogy végeztem felkaptam az alvós ruhám és a nappaliba mentem. 
- Szia! *köszöntek a hátam mögül.*
- Jézusom! *kaptam a mellkasomhoz.* - Ne ijesztgess! Barom...
- Barom? Az igen... *kapta fel színpadiasan a vizet Ren.* - Remélem jó okod volt rá, hogy ilyet mondj.
- Persze, az, hogy megijesztettél!  
- Nem volt szándékomban... *ugrott a kanapéra, majd leültem mellé.* - Megy valami műsor?
- Nem tudom... *kapcsolgatni kezdtem a TV-t. Megálltam a zene csatornánál.* 
- Jaj, ne hallgassunk már zenét.Szétrobban a fejem! 
- De, várj! A nyilatkozatomban az állt, hogy ennek a bandának leszek a stylist-ja! Legalább nézd meg őket! Nagyon jók... és amúgy is már előtte is hallgattam őket. 
- Ezek? Na, nem! Biztos, hogy nem! Nem engedem, hogy velük legyél! Különben is, mi ez a lányos kinézet? 
- Jaj, Ren... Milyen lányos kinézet? Ez Visual-kei, te kis... 
- Mindegy! Akkor se lehetsz velük. Még itt a végén valamelyik elcsábít és elvesz tőlem! *pöckölte meg a homlokomat.*
- Áú! *dörzsöltem a helyét. Ezzel is mutatva, hogy fáj.* - Olyan vagy, mint egy zsémbes öregember! Ez egy munkahely... nem holmi társkereső! 
- Ajánlom is... Aztán mondhatod nekem itt a gyémántnyakláncos dekoltázst... Nekik meg lesz gyémántgyűrűvel felruházott farkuk.
- Istenem. *nevettem fel. Már fájt, amiről beszélt.* - Ne aggódj már! Inkább csak támogass! 
- Természetesen mindenben támogatlak. *ölelt meg. Majd valami nagyon zúzós és beteg szám következett.* - Oké, akkor ezt elkapcsoljuk! *vette ki a kezemből a távirányítót.* 
- Hééé! 
- Most akkor normális műsort nézünk, amit elfogad a társadalom! *Az ember azt hinné, hogy valami természetfilmre kapcsol, de nem.* - Meseeee! 
- Ki gondolta volna. *kuncogtam. Majd 10 perc után annyit vettem észre, hogy a fejem nehezedik. Egyszer csak becsuktam a szemem, elaludtam Ren vállán.*