Namika Ayami ~

Reggel mikor felkeltem kicsit unottan indultam a srácokhoz. Elég korán keltem ezért energiám sem volt sok. Kávét sem tudtam meginni mert kicsit el is aludtam ezért út közben egy automatánál vettem kávét és azt ittam. Bár nem sokat használt. Mikor odaértem a srácok nevetgéltek és a sminkjüket csinálták.
- Jó reggelt! *köszöntem és meghajoltam.*
- Neked is! *mondták.*
Előkészítettem a cuccaim amíg kész lett a sminkjük és megcsináltam a hajaikat.
- Jobban vagy? *kérdezte KO-KI mikor az ő haját csináltam.*
- Kicsit, igen.
- Akkor jó. *mosolygott majd a többiek haját is megcsináltam és indultak a tv-hez.*
Addig mi pihenhettünk. De nem mehettünk sehova sem.
- Szia! Leülhetek? *kérdezte egy csaj, asszem ő a stylist.* 

- Szia! Igen!
- Még nem volt időm bemutatkozni! Aiko vagyok!
- Én pedig Nami! *hajoltam meg kicsit a fejemmel.*
- Szép név.
- Köszönöm!
- Mióta akarsz fodrász lenni?
- Amióta az eszemet tudom.
- Értem. Ez szép dolog.
- Igen.
- Gondoltad volna?
- Mit?
- Hogy a ViViD mellett fogsz egyszer dolgozni?
- Hát. . a bátyám már dolgozott velük és reméltem, hogy én is eljutok idáig.
- Értem. Én sem gondoltam volna soha sem.
- Hát elhiszem. Azért néha hihetetlen.
- Igen. *mosolygott.* - De nem is zavarlak! Látom épp eszel! Örültem és azért remélem jóba leszünk!
- Ja, biztosan! *mosolyogtam, de nem volt kedvem semmihez sem.*
Majd csendben elment a lány én meg elkezdtem enni. Bátyám kedvencét ettem. . kimchi. Imádta a koreai ételeket és ez volt a kedvence. Ahogy ettem az ő illatát éreztem a levegőbe. Aztán szinte olyan lassan ettem, hogy a srácok visszaértek és mentünk az interjú helyszínére ahol megigazítottam a hajukat. Néztük ahogy válaszolnak a kérdésekre és elálmosodtam. Amúgy is álmos voltam, de. . meg nem az, hogy álmosító volt a szövegük. Hanem úgy. . megnyugtató volt vagy nem is tudom.Amikor végeztek volt egy kis pihenő amit én arra használtam, hogy hazamentem és megetettem Sorryt és elvittem sétálni. Este kellett vissza menni. Még aludtam is egyet majd elindultam a koncert helyszínére ahol már mindenki sürgött-forgott. Én lassan komótosan oda mentem és elkezdtem csinálni a hajukat.
- Nem vagy egy idegbeteg igaz? *kuncogott Shin.*
- Nem igazán. Én megcsinálom időre amit kell. Nem kell ahhoz sietni. . sőt ha kapkodok csak a baj lesz belőle. *lakkoztam be a haját.* - Mehetsz!
- Köszi! És igazad van! Semmire sem vezet a sietés. *állt fel és Ryoga ült a székbe.*
- Bocsi. .
- Neked is szia!
- Bocsi, hogy tegnap olyan izé voltam veled. .
- Oh ugyan, én voltam izé veled. Azt hiszem. *kezdtem el csinálni a haját.*
- Nem! Én piszkáltalak pedig tudtam, hogy a bátyád nincs neked!
- Fejezd be vagy elrontom a hajad! *kuncogtam keservesen.*
- Jó! De bocsi!
- Semmi baj! *csináltam meg az ő haját is majd a többiekét is.*
Lassan felmentek a színpadra és mi elmentünk haza. Ahogy hazaértem megszeretgettem Sorryt és megfürödtem majd lefeküdtem aludni. Nem kellett nagyon erőltetnem magam. Simán elaludtam. Mivel holnap nem lesz semmi dolgom, vagyis igen Ryoval találkozom, de azon kívül semmi ezért békésen aludtam. Ryoval 1-re beszéltük meg a találkát és én 11-kor már fent voltam. Lezuhanyoztam és készülődni kezdtem. A ruháimat kutattam, hát ha találok valami jót. Találtam egy kötött pulcsi szerűséget ami

egészen a combom közepéig leért. Felvettem hozzá egy fekete harisnyát és egy fekete bakancsot. Nagyon szeretem ezt a bakancsot. És ment is a ruhámhoz, pont jó volt. Aztán tettem fel egy kis sminket, nem sokat csak épp, hogy. Megcsináltam a hajam és elindultam. Hamar odaértem és már ott volt Ryo. Egy piros-fehér pulcsi volt rajta egycsíkos felsővel alatta meg egy koptatott farmer nadrág. Jól nézett ki és egyből integetett mikor beléptem. Odamentem hozzá és leültem.
- Szia!
- Szia! *köszöntem.*
- Hogy vagy?
- Egész jól. Tegnap nem sokat aludtam, de ma kialudtam magam. *mosolyogtam.*
- Értem. *mosolygott.* - Nehéz volt tegnap a meló?
- Öhm, nem csak épp korán kellett kelnem ami nem az én reszortom. *kuncogtam.*
- Oh, világos! *kuncogott ő is.* - És mit dolgozol?
- A ViViD fodrásza vagyok.
- Komolyan?
- Igen! Szereted őket?
- Igen! Nagyon! *csillogott a szeme.*
- Ha akarod talán betudlak juttatni egy koncertre.
- Tényleg?
- Igen! 

- Imádlak! Vagyis. .
- Értem. *mosolyogtam.*
- Köszi!
- Nincs mit! Amúgy te. . olyan. . nem tudom. Nem koreai vagy?
- Öhm. . hehe ezt sokan megkérdezik, de nem. A családomba volt egy koreai méghozzá a nagyapám és elvileg tőle örököltem a kinézetem.
- Értem.
- De anyu és apu is japán. Vagyis anyu ugye japán és koreai. . szóval.
- Jó, ne magyarázd túl! Értem. *kuncogtam.*
- Jó! Csak tudod mindenki megszól, hogy félvér. . meg hasonlók.
- Mert az emberek a külsőt nézik. . szánalmasak!
- Szerintem is!
- Akkor nem csak én vagyok így!
- Nem. Amúgy nagyon csinos vagy! *mosolygott terelve a témát. Jobb is.*
- Köszönöm! Te meg olyan. . olyan laza. *mosolyogtam.*
- Nekem ez az ünneplő! *kuncogott.*
- Ja, jó tudni. *mosolyogtam.* - Amúgy hány éves vagy?
- 19. Te?
- 19.
- Szép szám.
- Ja az.