*Lassan megérkeztünk a lakásomhoz és felmentünk.*
- Koyatsu. *emelte fel a macskámat K.* - Mi a helyzet veled haver?
- Nem fog válaszolni. *kuncogtam. De újra komolyra váltottam.* - Mégis mi a francért hozzá kellett menned?!
- Megakartam róla bizonyosodni, hogy biztonságban van-e. *nevetett K. Azt hiszi, hogy jó mulatság ez az egész, de nagyon nem.*
- Most ezzel akarsz megetetni? Gondolom a pasija csak tud rá vigyázni...
- Nem volt ott a pasija. *tette le Koyatsu, majd a hűtőmben kezdett nézelődni.* - Nincs valami kajád?
- Van a szekrényben instant ramen, edd meg.
- Igaz, most ettem, de mindegy. *majd elkészítette és elkezdett enni.*
- Hogy, hogy nem volt ott a pasija?
- Mit tudom én... *vonta meg a vállát.* - Talán már elment... vagy összevesztek. Nem tudom.
- Ez furcsa, mert ha valakivel lefekszel... még, ha csak egy éjszakára is, azért legalább reggelig ott maradsz.
- Hát... ezek szerint náluk nem így szokott menni.
- De, hogy lehet valaki ekkora ribanc, mond?
- Nem ribanc. Neked is van szexuális életed... még se nevezz mindenki hímkurvának vagy valami. Hímringyó... *nevetett rajtam K.*
- Hahaha... nagyon vicces. Tudtommal az én kajámat eszed, szóval kuss.
- De amúgy nem tudom, hogy miért reagálod ennyire túl.
- Én meg azt nem tudom, hogy ti miért jöttök ki vele ilyen jól... én pedig nem...
- Talán azért, mert bunkó vagy!
- De, ha egyszerűen a közelembe érzem, nem tehetek mást... bunkónak kell lennem!
- Miért? Miért kell bunkónak lenned?
- Nem tudom... ezt nem tudom, szavakba önteni.
- Jobb lesz, ha leszoksz róla...
- Mert? Fogadjon el ilyenek, ez vagyok én!
- Ryoga, ezt a stílust senki se tudja tolerálni! Ezzel csak azt éred el, hogy teljesen eltávolodik tőled... és ez most nem csak Yoko. Hanem mindenki más, akivel így viselkedsz. Hisz ki szeretne egy ilyen emberrel egy légtérben lenni?
- Koyatsu!
- Koyatsu a macskád!
- Jó, oké... értelek! De mit kellene tennem, hogy megkedveljen?
- Most meg minek akarod, hogy hirtelen megkedveljen?
- Mert irigy vagyok! Veled olyan jóízűen nevet és a keresztneveden szólít.
- Mert én már az elejétől kezdve kedves voltam vele! Ha te is így cselekedtél volna, akkor tegnap este nem mondta volna ezt nekem, hogy... *de gyors elhallgatott, majd lerakta az üres ramenes dobozt.*
- Hogy? Hogy mit?
- Semmi, semmi!
- K, válaszolj!
- Azt, hogy ki nem állhat téged, amiért ilyen bunkó vagy vele.
- Szóval, ezt gondolja rólam?
- Igen... *sóhajtott fel.*
- Akkor kedves leszek! Egy ideig... aztán meglátom, hogy milyen.
- Ez a beszéd! *vigyorgott K.*
- Megismerem egy kicsit és, ha továbbra is idegesítőnek találom... akkor újra elkezdek vele bunkózni.
- Szavadat ne feled. *veregetett hátba.*
- De, hogy kellene kezdenem?
- Mondjuk próbálj vele kommunikálni.. és utána menni fog minden magától. Holnap! Holnap úgy is bent lesz.
*Majd még hosszas beszélgetésbe kezdtünk, hogy mit kellene csinálnom. Eszünkbe jutott, hogy K adott nekem anno egy pótkulcsot, amit nagy nehezen odaadtam neki és hazament. Nem tudom miért szeretném hirtelen, hogy megkedveljen... de valamiért úgy érzem, hogy muszáj! Nem tétlenkedhetek tovább... és, ahogy mondtam K-nak is egy adandó alkalom után, ha olyan újra bunkó leszek vele. Ez csak egy teszt. Eltettem magam holnapra, másnap pedig mentem dolgozni. Útközben találkoztam a többiekkel, majd a bejárathoz sétáltunk.*
- Mi? Miért nem mehetek be? *kérdezte Yoko, a portástól.*
- Egy óráig még karbantartás van, addig nem léphet be senki. *felelte a portás.* - Kérem, addig menjenek valamerre.
- Akkor egy óra múlva jöjjünk vissza? *kérdezte Ray.*
- Igen, kérem szépen! *hajolt meg egy kicsit.*
- Hova szeretnél menni Yoko? *kérdezte tőle K.*
- Mehetnénk a közeli kávézóba. *mosolygott.*
- Remek ötlet! *vigyorgott Tomo, majd elindultunk.*
- Felkészültél a mai napra? *álltam mellé, úgy sétáltunk végig. Kezdődhet is az emberismerés.*
- Azt hiszem. Miért? Aggódnom kellene?
- Nem tudom... *vontam meg a vállam.* - Ma lesz egy interjúnk megint, aztán este egy fellépésünk is.
- Oh, értem. Ne aggódj, a legjobbat fogom nyújtani! *mosolygott. Majd rámosolyogtam. Azt hiszem, ez nehezebb lesz, mint gondoltam. Túl aranyos.* - Te.... te... te mosolyogtál!
- Ilyen is előszokott fordulni. *vigyorogtam. Azért ismerje meg ezt az oldalamat is. Majd megérkeztünk a kávézóhoz. Rendeltünk és leültünk.*
- Na és milyen volt K-vel? *nevetett Ray. Közben meghozták a rendelésünket.*
- Jaj, neee! *temette kezébe az arcát, aranyos volt, hogy így zavarba jött. Még ha ehhez ribanckodnia is kellett. * - Nem akarok róla beszélni!
- Vállald fel nyugodtan! *kuncogott K.*
- Neked kellene felvállalni, mert te jöttél át hozzám!
- Én felvállaltam... elmeséltem a többieknek.
- Büszke lehetsz rá! Szerintem kínos volt...
- Sajnálom, tényleg. *kért újra bocsánatot.*
- Ha K részeg, nem kell vele foglalkozni! *mondta Tomo. Igen, ez igaz.*
- Egyszer volt olyan, hogy teljesen levetkőzve lépett be a lakásomba. *jutott eszembe egy nem rég történt esemény, amin elnevettem magam.* - Úgy kellett rácibálnom valami ruhát.
- Hé, hé! Ne mondj el ilyeneket! *K pedig teljesen elvörösödött.* - Ez számomra kínos!
- Szerintem vicces! Mesélj még! *érdeklődött Yoko. Így meggondolva nem is tűnik rossz fejnek és tetszik, hogy így érdeklődik felőlem. Vagyis K iránt, de ez is valami.*
- Oké... volt olyan is, hogy azt hitte Ray-nek, hogy....
- Hé.. ezt ne! *pillantott kínosan Ray.*
- Deeee! *folytattam tovább. Most már nem is az érdekel, hogy Yoko mit reagál rá, hanem az, hogy kínos helyzetbe hozzam őket.* - És azt hitte Ray-nek, hogy csaj és lesmárolta. *nevetésben törtem ki. Az eddigi legviccesebb bulink volt.*
- Ezt megnéztem volna! Biztos jó lehet veletek bulizni!
- Ha szeretnél, jöhetsz velünk egyszer. *terelte gyors a témát K.*
- Még meglátom. És a mai nap miben kell megjelennetek?
- A szokásos look-unkban. *válaszoltam.* - Vagyis ezt mondta a főnök.
Beszélgettünk egy kicsit, majd visszamentünk. Odabent odaadta a ruháinkat. Kicsit küszködtem az övemmel, ami hihetetlen gáz volt, de szerencsére segített és csak kuncogott rajtam. Az interjú unalmas volt és BORN babákat kellett bemutatnunk. Azok a babák rémesek voltak és nem is tudom, hogy kivenné meg őket. De azért jó képet vágtam hozzá, hogy még se szóljanak már érte. Néha pedig rá-ránéztünk Yoko-ra is.*
- Na, végre! *ásított Tomo, majd nyújtózkodott.* - Azt hittem már, hogy sosem végzünk!
- Jók voltatok. *vigyorgott Yoko.*
- Én voltam a legjobb, már megint! *nevettem, majd leültem mellé. Tényleg én voltam a legjobb... és igen, ez most egoságból jött.*
- Nem vagy lázas? *kérdezte, majd a kezét a homlokomra tette, a sajátját meg automatikusan az övére. Eléggé zavarba jöttem. Oké, még se akarok vele jóba lenni... ez kínos! De nem törhetek meg K előtt. *
- Nem, nem vagyok lázas. *húztam el a fejem.* - Csak jó kedvem van!
- Végre már nem menstru... *röhögött rajtam Ray, ezért fejbe vágtam.*
- Nem vagyok nő, oké?! *hadartam, ciki volt.*
- Viccesek vagytok. *kuncogott.*
- Mi mindig viccesek vagyunk. *mosolygott K.*
- És még nem is ismersz minket. *vágódtam vissza mellé.*
- Igen, ez igaz. Nem ismerlek titeket, de azon vagyok, hogy még jobban megismerjelek benneteket. De azonban ehhez nem csak én kellek. Ez olyan, mint egy kapcsolat... ahhoz is két ember kell, nemde?
- De, ez így van! *helyeselt Tomo.* - Én személy szerint kedvellek téged!
- Én meg... nagyon kedvellek. *vigyorgott K és megölelte Yoko-t. Tényleg jóba vannak, ha engedi neki, hogy ölelgesse. Mi Ray-jel inkább távolságtartók maradtunk.* - Ti nem kedvelitek?
- De..de... igen. *válaszolta Ray.* - Csak néha zavarba jövök tőle.
- Tőlem? *kuncogott Yoko. Meg se várta az én válaszomat.* - Miért?
- Nem tudom, túl kedves vagy!
- Oké.. akkor mostantól rideg leszek és komoly. *kuncogott.*
- Az lehetetlen. *szóltam közbe.* - Te csak velem tudsz rideg lenni, mert nem kedvelsz...
- Tennél azért, hogy megkedveljelek?
- Nos.. ömmm... *fogtam az arcomat.* - Azt hiszem... igen.
- Huuuuuuhhhh. *kezdtek "huh"-zni a többiek.*
- Pofa be! *szóltam rájuk.* - Persze... fokozatosan...
- Nekem mindegy, hogy mit csinálsz. *vonta meg a vállát és vigyorgott. Majd felállt mellőlem. Volt egy kis ebédszünetünk. Majd elindultunk a koncert helyére, ahol tudtunk próbálni. Szerencsére nem volt messze, így sokat se kellett buszozni. Egyből felmentek a színpadra én pedig maradtam még egy kicsit cigizni. Természetesen nem a fellépős ruhámban voltam, hogy ne ismerjenek fel az arra tévedő rajongók, bár nem tudom, hogy ez mennyit számít. Most nincs kedvem azt hallgatni, hogy: "Jaj, itt van Ryoga! Ryoga, csinálunk közös képet? Ryoga, aláírnád? Ryoga, megölelnél? Ryoga, van barátnőd?" Az utolsó gondolatmenetemen, pedig megakadtam. Nincs barátnőm... sőt, már nagyon régóta nincs. Nem is tudom miért nem kerestem eddig. Ja, igen! Egyszerűen nem lenne időm egy kapcsolatra. Yoko közelített felém.*
- Oh, de jó a napszemüveged! *mutatott a szemüvegemre.* - Kösz.
- Felpróbálhatom?
- Nem... a rajongók ellen van.
- Hát jóó... akkor nem. *durcizott be, de azért leült mellém.* - Izgulsz a koncert miatt?
- Nem igazán. *vontam meg a vállamat, majd nyújtottam neki a cigis dobozomat.* - Majd talán egy kicsivel előtte.
- Köszönöm, nem kérek! Nem dohányzom. *nagyon helyes. Ez a szar, csak árt az egészségnek.* - Én tuti, hogy végig paráznám az egészet.
- Az elején én is ilyen voltam, de aztán megszoktam. A rajongók meg úgy is csak téged néznek és élvezik a zenét. A kisebb-nagyobb bakikkal nem törődnek. Viszont az rossz, ha észreveszik rajtad, hogy feszült vagy.
- Oh, értem. Akkor ez egy Ryoga-san féle tanács? *vigyorgott.*
- Pontosan! *nevettem. Olyan volt, mint egy kislány. Egy tudatlan kislány.* - Hé... a pasid nem lesz féltékeny, hogy itt beszélgetsz velem?
- Milyen pasim?
- Hogy mi? *néztem rá érthetetlenül, ő pedig kínosan mosolygott.* - Tudod... tegnapról a béna srác.
- Ja, hogy az a béna srác... ő nem a pasim. *nevetett.* - Ő Kazuya!
- Ka-Kazuya? A legjobb barátod? Az a Kazuya? *Micsoda? Átejtett? Oké, ez most sokkolt.*
- Igen... megleckéztettünk titeket egy kicsit és nem feküdtem le vele, még mielőtt ribancnak hinnél! K tudott róla...
Bazdmeg K! Én meg idegeskedtem, mint valami idióta...
- Ravasz, de megérdemeltem. Azt hiszem...
- De be vállt. *kuncogott.*
- Tessék? *nem értettem. Mi vállt be?*
- Hát... kedvesebb vagy velem, azóta. Kazuya szerint a férfiak szeretnek birtokolni.
Ez a Kazuya gyerek nem is hülye. Viszont ilyenre rávenni egy lányt. Yoko ezek szerint maga az ördög...
- Hogy te milyen kis szemét vagy... *ütöttem meg a vállát.*
- Áú... ez fájt! *simogatta a helyét, ahol megütöttem.*
- Bocsi, nem vagyok hozzászokva, hogy lány vagy. Na, mutasd. *húztam oda magamhoz és egy kicsit megnyomkodtam neki.* - Fáj, még?
- Nem, már nem. *felelte és elhúzódott tőlem.*
- Büdös vagyok?
- Igen! *kuncogott.*
- Akkor, gyere és érezd! *húztam magamhoz, ő pedig kapálódzott. Elég érdekes egy helyzet volt, de velem ne szórakozzon senki. Viszont inkább, csak nevettünk.* - Csukd be a szemed!
- Miért?
- Csak...
- Nem csukom be!
- Hééé...
- Mit hééé?
- Csukd már be!
- Nem!
- Azt mondtam, csukd be! Ne keljen még egyszer, szólnom!
- Jaj, jól van. *sóhajtott fel, majd becsukta a szemét. Óvatosan közel hajoltam hozzá, hogy ne vegyen észre belőle semmit. Levettem a napszemüvegemet, majd feltettem neki.*
- Nyisd ki!
- Whoaahh... a szemüveged! *kapott oda én pedig vigyorogtam.*
- Jól áll!
- Komolyan?
- Aha, nézd meg! *nyújtottam oda neki a telefonom, majd annak a képernyőjéből megnézte.*
- De csak azért áll jól, mert a tiéd.
- Neked adom! Tartsd meg! *mosolyogtam rá. Tényleg jól áll neki.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése