2013. július 4., csütörtök

Takahashi Yoko.~

A lehető legjobb ruhámat felvettem és készülődni kezdtem. Ugyanis ma mutatják be nekem a BORN-t. Hihetetlenül izgulok, nem tudom, hogy mit kellene tennem. De remélem, hogy ott majd tudni fogom. Erőt veszek magamon és minden menni fog. Próbáltam magamat nyugtatni, de nem nagyon sikerült. 
- Nyugodj már le! *szólt rám Ren, mert fel-alá járkáltam.* - Jó leszel!
- Mi lesz, ha nem? Mi lesz, ha... ha tök béna leszek és elfogok rontani mindent! 
- Nem fogsz! Különben is örülj, hogy a haverom bejuttatott casting nélkül! A BORN azt hiszi, hogy egy remek stylist-ot kapnak. Mivel te remek stylist vagy, úgy is kell viselkedned, értve? 
- Jó, jó... rendben. Értem. Nem kell egyből leharapni a fejem!
- Jaj, hagyd már abba a járkálást! *állított meg.* - Ugye nem akarsz beleizzadni a ruhádba?
- Neeeeemm. *vontam fel a szemöldökömet.*
- Akkor pedig ne járkálj fel és alá! 
- Jól van, inkább elindulok. 
- Rendben. Ügyes legyél! *puszilt meg. Majd elindultam. Elég messze volt tőlünk a cég, így kellett egy kicsit metróznom. Szokás szerint rengetegen voltak rajta. Arról pedig nem is beszélve, hogy némelyik ember elég udvariatlan volt a másikkal. Hamarosan megtekintettem a hatalmas Ps Company feliratot, így egyenesen arra vettem az irányt. A bejáratnál már az a srác várt, aki segített bejuttatni. Vagyis Ren haverja.*
- Helló! *hajoltam meg kissé. Ő is köszönt, majd gyors megfogta az alkarom és húzni kezdett.*
- Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Minden rendben lesz! *kezdett nyugtatni. Talán ő idegesebb volt, mint én.* - Most kissé idegesek! 
- Mert? *kicsit megijedtem, ahogyan kiejtette ezeket a szavakat.* 
- A Főnök most cseszte le őket, hogy nem volt valami fényűző a dwangya adásuk. 
- Oh, értem. *bele se merek gondolni, hogy mi lehet most. A fickó nem is kopogott, egyből belépett. Éppen fotózták őket az adás után, hogy ezzel is szponzorálják a dwangya-t.*
- Itt az új stylist-totok! *tolt előre és azon nyombankiviharzott. Úgy nézett ki, mint aki fél.* 
- Ta-takahasi Yo-Yoko vagyok! *mutatkoztam be bizonytalanul. Féltem tőlük.*
- És így dadogva kell ejteni a neved? *kérdezte faragatlanul az énekesük.*
- Nem, Ryoga-san. *hajtottam le a fejem.*
- Hé, inkább gyere! *húzott mosolyogva magukhoz K. Majd leültek a székükre én pedig álltam előttük.* 
- Mit hoztál nekünk? *kérdezte Ray.* 
- Pár munkámat és terveimet hoztam el nektek, Ray-san. *válaszoltam. Kezdtem enyhülni. Annyira nem is volt olyan vészes. Tény, hogy nem voltak valami jókedvükbe, de ők is csak emberek.*
- Akkor mutasd meg! *vonta fel a vállát Tomo. Tényleg béna vagyok, mert még ezt se tudom megcsinálni.* 
- Persze. *bólintottam. Elővettem őket és mindent kiraktam az asztalra.* 
- Whoah, ezek nagyon jók! *nyúlt egyszerre kettőért K. Ryoga pedig szúrósan nézett rá.* - Vagyis egész jók. Ügyes vagy! *vigyorgott kínosan.* 
- Nekem tetszenek. *nyújtotta vissza Ray.* - Nektek? 
- Elmegy. *sóhajtott Ryoga.* - Mindegy, csak kell egy stylist. Nem rohangálhatunk csak úgy stylist nélkül. 
- Szerintem nagyon ötletesek. Jó lenne, ha velünk dolgoznál Yoko-san! *K szavai nagyon jól estek. Ő legalább vidámabb volt, mint a többiek.*
- Nem rosszak. *felelte Tomo.  Mintha ő itt se lett volna. Csak rájuk nézett és úgy mondta.* 
- Köszönöm! *köszöntem meg. Azt hittem, hogy azért jobban fog nekik tetszeni.* 
- Mikor tudnál kezdeni? *kérdezte K.*
- Amikor a BORN-sannk jól esik! 
- Milyen lelkes! *szólt közbe Ray.* - Akkor, ha adnál nekünk egy telefonszámot, tudnánk téged értesíteni, hogy mikortól kezdj dolgozni... Oké?
- Persze, természetesen! Köszönöm!
- Hohoho, még ne köszönd! *folytatta Tomo.* - Ez még csak próbaidő.
- Mi a francnak próbaidő? *kérdezte Ryoga.* - Jó és kész... nem kell itt szenvedni! Csak készítsen el minket ahova kell éppen és kész. Ennyi! Nem kell nagy dobra verni! 
- De a Főnök akarja így! *szólt rá K.* - Ne akarj már változtatni! Köszönjük, hogy eljöttél Yoko-san! 
- Én-én köszönöm, hogy eljöhettem! *szedtem össze a cuccaimat.* 
- Akkor értesíteni fogunk téged! *mosolygott Ray.* 
- Rendben van! Viszlát! *köszöntem el és ők is elköszöntek. Majd hazafelé vetem az irányt.* 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése