Namika Ayami ~

- Ja, oké, de Sorry már evett.
- De tudod milyen éhenkórász. *mosolyogtam mert Sorry felnézett rám.*
- Ja, és nyálas. *kuncogott apu.*
- Ez alap egy bernáthegyinél. Igaz hercegem? *játszottam a pofijával.*
- Namiii.. asztalnál vagy! *szólt rám anya.*
- Jó, kezet mosok. *álltam fel és megmostam a kezem.*
- Na és most már ne kutyázz!
- Anyaa. De ennek a pofinak ki tud ellenállni?
- Én!
- Az te vagy! *ültem vissza.*
- Már megint. *sóhajtott anya mikor Sorry az ölembe ült.*
- Hagyjad! *mondta apa.*
Ettem egy kicsit még és apuékkal megnéztünk egy filmet. Sorry az ölembe feküdve nézte végig. Annyira édes volt, nem is tudtam a filmre figyelni. Mikor vége lett a filmnek felmentem a szobámba és még kicsit játszottam a gépemen és a playstation-ön. Sorry csak lesett és oda feküdt a másik irányítóhoz.
- Mi van? Játszanál te is mi? *simogattam meg. Csak nyüszögött.* - Szóval igen! Gyere! *ültettem az ölembe és elkezdtem úgy játszani. Tetszett neki a dolog mert néha megérintette az irányítót a mancsával és nagyon lihegett.*
Nagyon édes kutya. 
- Kicsim, halkítsd le vagy kapcsold ki mert nem tudunk aludni. *jött be anya.*
- Lehalkítom! *mondtam és úgy is tettem.*
- Köszi! *ment ki.*
- Nincs mit. *motyogtam és tovább játszottam.*
Annyira jó volt Sorry közelsége. Szinte nem is lehetett leválasztani rólam. De én élveztem, legalább van egy barátom aki mindig itt van velem. Aztán kb. éjjel 3-kor befejeztük a játékot és lefeküdtünk aludni. Hamar elaludtam mert a szemem is elfáradt. Majd reggel ő keltett. 

- Sorry. . minek keltesz ilyenkor? *néztem az órára.* - Ja. . 2 óra. *kuncogtam.* - Akkor is! *húztam magamra a takarót, de bebújt mellém és a nyakamat nyalogatta.* - Sorry! Ne nyalogass már! *kuncogtam és megsimogattam.* - Felkelek na! Játszani akarsz mi? *mosolyogtam rá.* - Te rosszaság! De várj míg felöltözök meg iszok egy kávét és felébredek. *na erre visszadőlt és lenyugodott.* - Akkor aludjunk még! *dőltem én is vissza. Erre felpattant és rámászott a hasamra majd igazi kiskutya szemekkel nézett rám.* - Ne nézz így! *megpöcköltem az orrát mire mind a két mancsát az orrára tette és összehúzta magát.* - Jaj te kis medve! *kuncogtam és megsimogattam.* - Gyere, segíts nekem kávét csinálni! *mentünk ki a konyhába. Anyuék ismét dolgoztak szóval megint egyedül voltunk. Csináltam magamnak kávét, azt elszürcsölgettem. Addig Sorry a kis plüss állatát vonszolta végig a lakáson.* - Sorry! Gyere ide! *odajött a kis plüssel.* - Add egy kicsit! *elvettem tőle és eldobtam. Értetlenül nézett rám mintha nem értené ezt most miért tettem.* - Hozd vissza. *felcsillant szemekkel szaladt a plüss után.*
Olyan édes, de néha olyan pofát tud vágni mint egy ember. Imádom! Mikor megittam a kávémat bementem a szobámba.
- Sorry, segítesz nekem ruhát választani? *kérdeztem tőle és ő örömmel ugrott be a szekrényembe.* - Ne íígy! *kuncogtam és kivettem onnan.* - Szóval. . ehhez mit szólsz? *vettem elő egy farmert és egy laza kék pólót. Csak nézett majd lehajtotta a fejét.* - Hát akkor. . *vettem elő egy ugyancsak laza piros pólót és egy háromnegyedes fekete nadrágot.* - Ez? *Sorry nézett és vakkantott egyet.* - Tökéletes. *átöltöztem.*
- Tudod mennyi fiú irigyli ezt a kutyát? *kuncogott az ajtóba Minnie.*
- Te meg mi az Istent keresel itt? *ijedtem meg.*
- Hívtalak, de nem vetted fel és mivel van kulcsom a házatokhoz ezért eljöttem mert azt hittem baj van.
- Nem, nincs baj. Minek hívtál?
- Ja csak, hogy megkérdezzem hogy vagy és, hogy bocsánatot kérjek amiért tegnap otthagytalak.
- Oh semmi, de túl sokszor kérsz bocsánatot. *kuncogtam.*
- Tudom mert egy hülye vagyok! *kuncogott. Mióta megvan Sorry a barátaimmal és a szüleimmel is, sokkal jobban kijövök. Kis csoda az életembe.*
- Nem vagy hülye!
- Jóó. Ja, nézd! *kapcsolta be a gépem és mutatott egy cikket az egyik koreai kiadó honlapján.*
- Hm? *néztem és elolvastam, már amennyire tudok koreaiul.* - Hogy mi a faxom? *néztem nagyot.*
- Ja. . erre vitték. *mondta Minnie.*
- Hát csak sok boldogságot nekik! *a cikkben az volt, hogy egy új lány bandát fognak felfedni a rajongók előtt akik először a BTS egyik koncertjén fognak megjelenni.*
- Ja. De azért. . BTS. .
- Na jó! Ezt most fejezd be! Mrs. Jimin. *kuncogtam.*
- Jól van na. . de láttad a hasát?
- Láttam. . Élőbe még nem, de láttam.
- Én élőbe is, és jobb mint képernyőn!
- Örülj nekii! *raktam el a többi ruhámat.*
- Örülök is! Na és a maknae?
- Ő maknae! *kuncogtam.*
- Nyaah. . azért na.
- Mit csináljak vele? 16 éves . . én 19.
- Ha megnézed. . 69.
- Na menj a.. . nem vagyok pedofil! *kuncogtam.*
- De azért lennél!
- Szállj le rólam oké? Ezzel Jung Kookot traktáld kérlek! Biztos meg fog érteni. *kuncogtam.* - Főleg, hogy azt sem tudja ki vagyok.
- De tudja.
- Honnan?
- Én mutattalak neki.
- Kösz.
- Megalapozom a kapcsolatodat!
- Jó, most tisztázzuk. Jung Kook és köztem sosem lesz semmilyen kapcsolat! Értve vagyok? Max barátok! De nem vagyok pedofil, meg nekem nem is kell az, hogy itt jaj most ne derüljön ám ki mert akkor a rajongók így meg úgy. . nekem erre nincs szükségem! Szedje fel a csajokat! Ennyi!
- Te is csaj vagy!
- Hülye! Azokat a. . na. . a "legjobb barátnőinket".
- Tényleg. . és most akkor nem is lesz tánc?
- De én még szeretnék mert formába kell tartanom magam.
- Minek?
- Mert dagadt vagyok!
- Nem szívem. . te hülye vagy! *lökte meg a fejem.*