Namika Ayami ~

- Na szia! *köszöntem neki.*
- Szia! 
- Bocsi, hogy nem hívtalak, de teljesen elfáradtam és sok a dolgom! 
- Egy üzi se fér bele? Hogy bazdmeg köcsög fáradt vagyok, sok a dolgom maszturbáljál!! 
- Nem tudom mit vagy kiakadva! Te sem keresel! 
- Mert azt hittem te hívsz majd! 
- És nem.. akkor nem volt eszedbe, hogy felhívj esetleg te? 
- Nem! 
- Akkor miért vagy kiakadva? 
- Mert enyelegsz a bárban a főnökeiddel! Engem meg le se szarsz! 
- Ki mondta ezt el neked? 
- Genji. 
- Igen ott voltam és? Nem számolokbe minden lépésemről.. 
- Hát jó, de neked itt vagyok én! 
- Nem feküdtem le egyikkel sem! 
- Még. 
- Kösz. Megbízol bennem látom.. 
- Nem az! Áhh.. ez nekem nem megy! Kész ennyi! Legyél boldog a főnökeiddel! 
- Most szakítasz? 
- Igen! Hallod napok óta eszedbe sem jutok! Hagyjál azzal, hogy fáradt vagy meg sok a munkád. Nem érdekel! 
- Hát jó akkor mehetsz is! 
- Megyek. Ne aggódj! *elindult, gondolom haza.*
Visszamentem a srácokhoz és rendeltem kaját magamnak és KO-KI-nak. Bár nem volt nagy kedvem most semmihez sem és amilyen KO-KI biztos kiszúrja, hogy bajom van. Mindegy, elkezdtem enni aztán megjelent KO-KI.- Ez az enyém? *jött oda hozzám.*
- Igen! *motyogtam és ettem tovább.*
- Baj van? *kérdezte és kezdett el enni.*
- Nem, nincs!
- Tuti?
- Igen! Lesz még valami ma?
- Nem tudom. . szerintem igen. Jaj igen! Egy PV forgatás.
- Értem, az pedig hosszú!
- Ma csak az egyik részt vesszük fel!
- Jó tudom, de akkor is!
- Hova sietnél?
- Haza! Fáradt vagyok!
- Mert?
- Mert az vagyok!
- Nem lehetsz az!
- Mert?
- Mert én azt mondtam!
- Értem főnök! *hagytam abba az evést.* - Jó étvágyat! *mentem el. Nem volt kedvem senkihez sem!*
- Naaa! Nami! *szaladt utánam.*
- Hm? 

- Emlékszel erre a képre mikor először megláttad? *mutatta a telefonjába a képet amit még azóta is imádok róla.*
- Igen, emlékszem és?
- Csillogó szemekkel figyelted! És mikor rájöttél, hogy ez én vagyok. *kuncogott kicsit. Cuki volt ahogy felakart vidítani.*
- Ja, akkor rögtön letámadtalak.
- Kicsit!
- Nem is igaz!
- Dee! Azért oda merészkedtél mellém! *borzolt bele a hajamba.*
- Mert érdekeltél. *vontam meg a vállam.*
- Jó ezt hallani. *mosolygott.*
- Örülök neki!
- Jaj de Nami! Mi a baj?
- Semmi!
- Akkor nem lennél ilyen!
- Milyen?
- Ilyen! Rideg és olyan mintha nem is akarnál velem lenni.
- És ha nem akarok?
- Az bűn!
- Miért?
- Mert tudom, hogy csak azért nem akarsz velem lenni mert történt valami! Megbántott az a szemét?
- Milyen szemét?
- A pasid!
- Nem a pasim!
- Hogy? *csillant fel kicsit a szeme. Fura volt.*
- Úgy, hogy szakított velem.
- Micsoda?
- Jaj ennyire értetlen vagy? *akadtam ki.*
- Nem, de nem értem. . miért? Egy ilyen lányt miért dob?
- Mert keveset voltam vele. . a munkám miatt. Ráadásul a haverjai elmondták, hogy egyik nap ott voltam a bárba veletek. .
- Na jó, de nem is tudja ott mi történt!
- Az őt nem is érdekli! Ott voltam, veletek voltam és nem vele. Ennyi, és kész!
- Ez egy köcsög!
- Ez van! *hajtottam le a fejem.*
- Naa de ne légy szomorú! *húzott magához és megálltunk.*
Nem szóltam semmit csak azt vettem észre, hogy egy könnycsepp esik le a földre az én arcomról. Elkezdtem sírni, de persze visszafogtam magam. Na meg nem is tudom minek sírtam. Tudtam, hogy ez sem lesz olyan hosszú. . hisz miért is lett volna? Ez az én szerencsém! Azt hiszem magányosan fogok meghalni! Mégis annyira jó volt az ölelése. Jól esett, hogy KO-KI mellettem van.
- Naaa shhh! *csitítgatott és simogatta a fejem.* - Nem éri meg sírni érte! Hallod! *emelte fel a fejem és letörölte a könnyeim.*
- Jó tudom. . én sem tudom miért sírok! *hüppögtem.*
- Gyere! *húzott el onnan.*
- Hova megyünk?
- Majd meglátod!
- Oké. *szipogtam, de ő csak mosolyogva húzott el egészen egy boltig.* - Itt mi van?
- Várj meg itt kint! *ment be én meg csak vártam.* - Itt is vagyok! *mosolygott.* - Csukd be a szemed!
- Oké! *nem értettem de becsuktam. Beletett valamit a kezembe.*
- Kinyithatod!
- Hm. . egy süti?
- Igen, hogy jobb kedved legyen! Tudom, hogy ez a kedvenced!
- Oh köszi! *mosolyodtam el kicsit.*
- Ez az! Na gyere menjünk vissza!
- Okés! *megfogta a kezem és visszamentünk.*
- Na végre, mindjárt kezdünk! *rohant oda Ayano.*
- Itt vagyunk! *mondta KO-KI.*
- Gyorsan megcsinálom a hajatokat! *ült le máris Reno a székbe és elkezdtem a haját csinálni. Amint vele kész voltam a többiekét is megcsináltam.* - Kész! *mondtam KO-KI-nak. Ő volt az utolsó.*
- Köszi! *mosolygott.* - Meg nézel minket?
- Persze, úgy is kell még igazítani a hajatokon! Amennyit ti ugráltok. *kuncogtam. Tényleg jobb kedvem lett.*
- Köszi! Sokat jelent nekünk!
- De főleg neki! *jött oda Shin.*
- Tudom! *motyogtam.*
- Oh. . *nézett furán Shin.*
- Mondtam, hogy megbeszéltünk mindent! *értetlenül nézett KO-KI.*
- Jóó. Na gyere! *fogta meg a karját Shin és odamentek a többiekhez.*
Elkezdték a forgatást ami persze megint tele volt hülyeséggel.

Sosem bírtak komolyak lenni. Paródia az egész banda! Csak néztem ahogy KO-KI dobol és megnyugodtam. Mindig is így volt. Imádom ahogy dobol.