Otthagyva a BORN-t Kazuya-val nagyon jól éreztem magam. Mindenen nevettünk és ezzel csak oldotta a feszültséget, amit a tagok iránt éreztem. Menni akartunk moziba is, de csak egy film volt, aminek a premierjét adták. De az is valami csöpögős romantikus film volt. Nem mintha nem szeretném az ilyesmit vagy valami, csak éppen ehhez most, egyikőnknek se volt kedve.
- Visszatérve a BORN-ra... *kezdte el Kazuya.* - Láttad azokat a fejeket, amit leműveltek? *majd felnevetett.*
- Tényleg nagyon durva volt! *kuncogtam.* - De biztos, hogy helyesen cselekedtünk?
- Még szép! Nem esett jól egy kicsit megalázni őket?
- Most, hogy így említed... egész jó volt! *mosolyogtam.*
- Na, látod! Csak ne vidd túlzásba, mert az állásoddal játszol....
- Hogy miiiii????
- Csak vicceltem! Vicceltem! *nevetett és megölelt.* - Ne vedd komolyan! Szükségük van rád... nem lesz itt semmi gáz!
- Remélem is. Csak aztán tanulják meg, hogyan viselkedjenek egy hölggyel.
- Pontosan! Jaj, büszke vagyok rád! Gonosz vagy, mint én!
- Hahaha... néha annak is kell lennem. Megyünk még valahova?
- Nem hiszem, haza kellene mennem. Holnap még munka is van. Te dolgozol holnap?
- Nem, nem dolgozok. Mivel a BORN se lesz bent, így én se megyek be.
- Helyes! Pihenj csak! Megérdemled. *mosolygott rám, én pedig visszamosolyogtam.*
- Akkor megyek is! *öleltem meg.* - Szia!
- Szia! *integetett, majd én is. Felmentem a lakásba. Felérve várt egy üzenet a nappaliban lévő asztalon.*
"A héten nem leszek itthon. Üzleti útra indultam. Kaja, pénz van minden a helyén! Szeretlek. - Ren."
- Azért, felhívhattál volna. *sóhajtottam fel. Majd elindultam fürödni. Belegondolva, hogy egész héten egyedül leszek itthon... nagyon unalmas lesz. Éppen készen lettem, amikor csengettek. Mégis ki a franc lehet itt ilyenkor? Gyors magam köré csavartam egy törölközőt és egyenesen a bejárati ajtóhoz vettem az irányt. Ajtót nyitottam és meglepetésemre K állt ott.*
- K? Vagyis K-san? Te mit keresel itt ilyenkor?
- Sajnálom, hogy zavarlak. *borult be teljesen, majdnem lerántotta rólam a törölközőt, de épp idejében elkaptam őt is és a törölközőt is.*
- Te... te részeg vagy? *hitetlenkedtem és behúztam a nappaliig.*
- Sajnálom! *kapaszkodott belém, vagyis jobban mondva a fenekembe.*
- De mégis, mit csinálsz te itt?
- El-elhagytam a lakásom kulcsát és nincs másik. Na-nagyon rosszul vagyok. *tényleg rosszul volt, mert teljesen fehér volt az arca.*
- De miért pont idejöttél?
- Csak, mert te laksz a legközelebb hozzám.
- Jó, mindegy. Most nem ez a lényeg! Gyere! *húztam a fürdőhöz és engedtem rá egy kis hideg vizet. Lejjebb kezdtem vetkőztetni, hogy a ruhái ne legyenek vizesek. Csak a boxert hagytam rajta. Azzal nem foglalkoztam. Áztattam őt egy jó ideg, hogy teljesen kitisztuljon a feje. Mikor láttam, hogy fázik elzártam. Gyors hoztam egy törölközött, majd megtöröltem a haját. Hagytam, hogy megtörölközzön és Ren ruhái közül áthoztam párat.*
- Borzalmasan nézel ki. *ültem rá a kád szélére, ő pedig addig a zuhanyfülkénél öltözött, de nem néztem oda, hogy ne zavarjam.*
- Csak egy kicsit, többet ittunk a kelleténél.
- De mire volt ez jó?
- Mert Ryoga egy idióta... azért. Hisztizett és ezért ittunk. Na, meg persze miattad... *csuklott el a hangja. Még mindig nem volt magánál. De azt mondják, hogy a részeg ember, mindig igazat beszél.*
- Miattam? Miért?
- E-ez hosszú. *lépett elő és már megint megborult. Úgy kaptam el.* - Hívd fel Ryoga-t! Beszélj vele! *kereste meg a mobilját és a kezembe nyomta.*
- Nem hívom fel... nem akarom!
- Csak hívd fel, hogy holnap vigyen engem haza. *mondta, de teljesen nem volt képben. Elvittem Ren szobájához. De K elég nehéz volt, bár nem látszott rajta.*
- Pihenj egy kicsit!
- Ne... ne... ne hagy magamra! *húzott vissza és lehuppantam az ágyra.* - Veled akarok aludni!
- K-san...
- Yoko-san, kérlek!
- Nem elég, hogy így is beengedtelek a lakásomba és már az ágyamban akarsz aludni?
- Kérlek! *bújt egészen közel hozzám. Így visszagondolva ő volt velem mindig s legkedvesebb. Ez a legkevesebb, amit megteszek érte.*
- Jó, rendben! De akkor az én szobámban alszunk, mert csak ott tudok aludni!
- Okéééé. *nyávogta, mint egy kisgyerek és a karjait nyújtotta.* - Segíts fel!
- Oh, istenem... *sóhajtottam fel, majd felsegítettem őt és elmentünk a szobámhoz. Ott pedig ledobtam az ágyamra. Behoztam neki egy vödröt, ha hánynia kellene.*
- Cigizni akarok!
- Nem, idebent nincs dohányzás!
- Yoko-san....
- Hm?
- Megijedtem....
- Tessék? Miért?
- Azt hittem, hogy azzal a sráccal leszel ma este. Nem magam miatt, hanem amiatt az idétlen Ryoga miatt...
- Milyen sráccal?
- Tudod... az a srác, aki veled volt.
- Ja, Kazuya? *kuncogtam.*
- Ka-Kazuya? Akkor ő nem a pasid volt?
- De nem ám. Csak tartsd titokban. *tartottam a mutatóujjamat az ajkaihoz.* - Oké?
- De-de... miért kellett ez?
- Idővel megfogod tudni! Csak, kérlek! Ne áruld el a többieknek, oké?
- Nem, nem fogom.
- Bízok benned!
- Bennem bízhatsz. *fordult az oldalára.* - Basszus, ez fáj!
- Mi a baj? Mi történt? *húzódtam fel hozzá.*
- Azt hiszem bevertem valahova az oldalamat.
- Mutasd! *néztem meg.* - Kicsit bedagadt! Remélem nem fog belilulni...
- A Főnök kinyír, ha meglátja, hogy kék-zöld lila foltokkal megyek dolgozni. Egy J-Rockernek mindig jól kell kinéznie, akármi is van!
- Majd teszek annak az érdekében, hogy ne látszódjon, okés?
- Igen, köszönöm. Te nagyon rendes lány vagy, Yoko. Szólíthatlak Yoko-nak?
- Hát... azt hiszem, ha már szó nélkül bejöttél a lakásomba, olyanok vagyunk, mintha barátok lennénk. Szóval, igen!
- Oké, köszönöm! Te pedig szólíts K-nek, rendben?
- Re-rendben. *bólintottam, ő pedig átölelte a combomat. Vicces volt, mert már félig aludt.*
- Kérdezhetek valamit? *kérdezte félálmában.*
- Persze!
- Utálod Ryoga-t?
- Hm... eddig nem volt okom utálni őt. Folyamatosan tűrtem azt, hogy szidd engem és megtűrt személyként tekint rám. De most úgy érzem, hogy ki nem állhatom őt.
- Oh, értem... és ez meddig lesz így?
- Nem tudom.. talán addig, amíg meg nem javul. Bocsánatot nem kér vagy éppen... nem lesz velem kedves.
- Ryoga-nak idő kell...
- De mihez? Hm? Mihez kell neki idő?
- Nem tudom.. fogalmam sincs. Ezt csak ő tudja, de tutira idő kell neki!
- Hát akkor vegyen időt a sarki boltban.
- Ez nem olyan egyszerű. *kuncogott fel, de már csukva volt a szeme.* - Áú... ez fáj. Csak hívd fel őt, oké? Ott a telefonom! Kérlek, hívd fel!
- Semmi sem egyszerű...
- Nem, sajnos nem. *ásított.* - Hidd el Ryoga, Ryoga... csak, csak azt szeretné, hogy ne kelljen... hívd fel, most!
*Majd bealudt mellettem, még mindig ölelve a combomat. Nem akarom felhívni. De K szeretné és holnap valahogy csak haza kellene jutnia és gondolom, ezek szerint... Ryoga tudna segíteni neki ebbe. De már hajnali 2 van. Nem szabadna ilyenkor zavarni. Mindegy, felhívom... de csak K miatt! Ennyi és kész! Tárcsázni kezdtem. Nem sokkal később fel is vette.*
- K, neked meg mi a fasz bajod van?! Ilyenkor hívni... normális vagy?! Nem kell az atyai szöveged, hagy aludni!
- Yo-yoko vagyok! *szóltam bele a telefonba.*
- Yo-Yoko? Mit keress nálad K telefonja?
- Itt fekszik mellettem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése