Namika Ayami ~

KO-KI pov.

Reggel mikor felkeltem kimentem a konyhába reggelit csinálni és hívott Reno.
- Igen? *kérdeztem.* 
- Szia! Csak azért hívlak, hogy nem kell bemennünk ma a vihar miatt. Kidőlt egy fa a kiadó elé és azzal vannak elfoglalva. 
- Oh, ez jó hír. Legalább pihenünk. 
- Igen! Szóval el ne indulj! 
- Nem fogok! Köszönöm, hogy szóltál. 
- Nincs mit! Szép napot neked most mennem kell. Szia! 
- Szia! *tettem le.* 
Ez nagyon jó, remélem Nami sem akar hazamenni. Aztán kész lettem a reggelivel és Nami kicsoszogott mikor már ettem.
- Jó reggelt! *törölgette a szemeit.*
- Neked is! Gyere, ülj le reggelizni! *pattantam fel és tálaltam neki is.*
- Köszi. *ült le. Még nagyon kómás volt.* 
- Nincs mit! *ültem vissza és ettem tovább.* 
- Te csináltad? 
- Hát ilyen zacskós valami volt. *vakartam a fejem.*
- Aham, finom. *evett tovább.* - Valaki még ezt is el tudja rontani. *motyogta.*
- Hát én is féltem mert eddig nagyrészt étteremben ettem, de sikerült megcsinálnom. 
- Ez a te bajod. . nem tudod mi az igazi kaja. 
- Hát régen ettem már olyat ami nem zacskós és nem éttermi. 
- Majd egyszer főzök neked! 
- Megtennéd? 
- Igen! Meg a többieknek is! 
- Köszönjük! Jaj igen! Nem kell ma bemennünk mert a kiadónál kidőlt egy fa és elállja a bejáratot! 
- Oh ez jó hír. Legalább pihentek. 
- Igen, és te is! 
- Igen, de majd otthon! 
- Hol? 
- Otthon! 
- De még nem száradt meg a ruhád. 
- Akkor elmegyek ebbe és majd visszahozom neked! 
- De miért mennél haza? 
- Mert nem akarok zavarni! 
- Nem zavarsz! Itthon unalmas egyedül! 
- Akkor hívd át pár haverod! 
- Oh úgy sem jönnének. 
- Mert?
- Mert ilyenkor mindenki otthon döglik. 
- Hát akkor aludj és akkor nem veszed észre, hogy egyedül vagy! 
- De az sem jó egyedül! 
- Eddig is egyedül aludtál! 
- De a tegnap este jobb volt. 
- Hát akkor majd minden este átjövök aludni mi? 
- Igen! 
- Meg ahogy azt a "kis" KO-KI álmodta. *kuncogott kicsit.* - Különben is, vár otthon apu és anyu is. Azt sem tudják mi van velem.
- Telefon? 
- Miért akarod ennyire, hogy maradjak? 
- Ez szerintem egyértelmű.
- KO-KI! Ezt úgy gondoltam, hogy már megbeszéltük! 
- Jóó. De szeretek veled lenni! Erről nem tehetek! 
Csak sóhajtott egyet és evett tovább. Mikor végzett felállt. 
- Köszönöm! Finom volt, de nekem tényleg mennem kell! 
- Nincs mit! Örülök, hogy ízlett. 
- Megnézem a ruhám! *ment be a fürdőbe.* 
- Okés. *motyogtam. Miért akar elmenni? Miért lett reggel? Nem akarom!* 
- Megszáradt ezért a te ruhádat itt hagyom neked! *adta oda a ruháimat mikor kijött a fürdőből.* 
- Oh, köszi! *vettem el tőle.* - Muszáj ennyire sietned? 
- KO-KI! *nézett rám.* 
- Jó. Vigyázz magadra jó! 
- Vigyázok! Szia! Köszönöm, hogy itt aludhattam!
- Nincs mit! Szia! *kísértem ki majd elment.* 
Most mit csináljak itthon egyedül? Dög unalom lesz az egész. Felmentem és visszafeküdtem. Hm. . este olyan édes volt ahogy áttotyogott. Meg tudnám szokni, hogy vele alszom. Jaj, de ez úgy sem fog bekövetkezni! De azért hajtok most már, hogy a pasija kidobta. Hát ha meggondolja magát, nem is tudom. . valahogy tetszik, hogy zárkózott másokkal szembe, de nekem meg tud nyílni. Meg a cukisága, mindig pozitív érzéseket vállt ki belőlem, még ha ő rideg is velem szembe.