- Nincs semmi bajom. .
- Csak olyan. . fura vagy.
- Nem is ismersz! *kuncogtam kicsit.*
- Az igaz, de aranyos és kedves lánynak nézel ki!
- Tévedsz! Rideg vagyok. . szinte mindenkivel! *vontam meg a vállam.*
- Miért?
- A bátyám halála óta ilyen vagyok. . ezen talán senki sem tud segíteni!
- Oh értem. .
- Ja.
- Fáj?
- Igen, de már hozzászoktam.
- És nem is volt barátod még?
- Egy volt. . de azért elhagyott mert én még mindig a bátyám miatt vagyok magam alatt.
- Ez hülyeség! Ezért elhagyni egy ilyen lányt? Na hát az sem volt férfi.
- Mindegy, ne beszéljünk erről!
- Menjünk sétálni?
- Elmehetünk!
- Akkor menjünk! *állt fel és fizetett, nem ittam semmit.*
Kimentünk és sétáltunk kicsit.
- Hii. . melegem van. . nem baj ha hazaugrok átöltözni?
- Nem, menj csak! Megvárlak a parkba!
- Sietek! *szaladt el.*
Jaj ez a srác. . olyan helyes, de mit is akar tőlem? Azt sem tudom, hogy kerültem ide. . Lassan-komótosan elsétáltam a parkba és leültem egy padra. Vártam és megjelent Ryo egy kék pólóban és egy térdig érő naciban.
- Na itt vagyok! *mosolygott és leült mellém.*
- Szia! *mosolyogtam.* - Tiszta koreai vagy! *löktem meg a fejét.*
- Köszi. . *grimaszolt.* - Olyan ulzzang nem?
- De csakis! *kuncogtam.*
- Csokis? Hm. . az finom!
- Huh. . nehéz eset vagy! *húztam a számat.*
- Tudom! *kuncogott.* - Hol hagytad a kutyusod?
- Otthon van!
- Értem, biztos pihen.
- Igen, bár mindig azt csinálja. *kuncogtam.*
- Ez a dolga! *mosolygott.*
- Részben!
- Ja. *állt fel és lehasalt a fűre.*
- Élvezem a napsütést és ezt a látványt!
- Haha. *tettem a bakancsom talpát az orrához.*
- Höh. . ez is jó. *mosolygott.*
- Nem félsz?
- Nem, tudom, hogy hülyéket nem bántasz!
- Honnan?
- Látszik rajtad!
- Igen? Akkor erősebb sminket kell felraknom. *kuncogtam.*
- Ne! Így tökéletes!
- Oh. . jó, de leleplezel! *ültem le mellé.*
- Nem baj az! *mosolygott.*
- De igen! *kezdtünk "vitatkozni".* - Jó fejezd be ezt a nézést! *löktem meg a fejét.*
- Hehe. Gyenge pont?
- Nem! Csak hagyd abba!
- Akkor igen! *kuncogott.*
- Nem! De megyek haza ha nem fejezed be!
- Ne! Befejezem! *hajtotta le a fejét a kezeire.*
- Na azért!
- Nem fekszel el?
- Nem!
- Miért?
- Mert nem. *kuncogtam.*
- Huh. . ez mindent elmond. *kuncogott ő is.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése