Namika Ayami ~

- Igen. Ahogy te is tudsz fejeket vágni! *kuncogott és megborzolta a hajam.*
- Tudom. *mosolyogtam.* - Elvégre testvérek voltunk.
- Igen. Nincs kedved sétálni?
- Neked ma nincs dolgod?
- Nincs. Este lesz. Egy kisebb fellépésünk lesz.
- És arra nem kéne készülnötök?
- Nem.
- Hát oké. Te tudod. *vontam meg a vállam és felálltam.*
- Akkor megyünk?
- Nem tudom. . rosszul érzem magam. És Sorry is bealudt. *mutattam.* - Szerintem haza megyek! 2 nap és megyek a fodrászotoknak, nem akarok akkor rosszul lenni. Kipihenem magam!
- Rendben! Ahogy akarod! De vigyázz magadra!
- Vigyázok! *vettem fel Sorryt.*
- Szia!
- Szia! *indultam haza. Tényleg kicsit rosszul voltam.*
Mikor hazaértem befektettem Sorryt az ágyba és ittam egy pohár vizet majd lefürödtem. Nem sokáig fürödtem. Kiszálltam és befeküdtem Sorry mellé. Bekapcsoltam a laptopom és elkezdtem animezni. Ám elálmosodtam ezért lekapcsoltam és elaludtam. Fogalmam sincs mennyit aludtam, de anyuék már hazaértek a munkából mikor felébredtem. Kicsoszogtam a konyhába.
- Szia! *köszönt anya.*
- Szia! *köszöntem vissza ásítva.*
- Rosszul vagy?
- Kicsit.
- Csak mert nagyon fehér vagy! *fogta meg a homlokom.* - Lázad nincs. Feküdj vissza! Viszek egy kis forró teát, attól minden jobb lesz!
- Rendben! *ellenkezni se tudtam pedig nem annyira szeretem a teát. Visszacsoszogtam a szobámba ahol Sorry fetrengett az ágyba.* - Mi van töki? *simogattam meg.* - Na adj helyet! *tettem arrébb és lefeküdtem.*
- Na meghoztam a teát. *jött be anya.*
- Köszi! *vettem el tőle.*
- Gyere Sorry! Adok neked enni! *hívta ki anya Sorryt és a kaja hallatán már előbb ott volt a táljánál mint anya.*
- Kis éhenkórász. *kuncogtam.*
- A te kutyád!
- Haha! *ittam bele a teámba és bekapcsoltam a tv-t.*
Csak néztem és egyszer csak azt vettem észre, hogy Sorry az arcomat nyalogatja.
- Mi van? *néztem rá és ő csak szaladgált a szobába. Le az ágyról, fel az ágyra.* - Játszani akarsz? *vakkantott egyet ezért felöltöztem és kivittem az udvarra.* - De csak olyan játékot játszunk amit tudunk ülve is jó? Pl.: Hozd vissza! *mutattam neki egy botot és eldobtam majd leültem a lépcsőre.*
Sorry már szaladt is. Annyira gyönyörű volt a szőre. Majd hamar vissza is hozta. Bár mindig elejtette és visszafordult. Vicces volt.
- Jó kutyus! *simogattam meg és adtam neki egy jutalom falatkát. Bár most evett, de azért elmajszolgatta.* - Na és most? Próbáljunk meg valamit! Forogj! *mutattam a kezemmel és Sorry meg is próbálta.* - Nagyon jó! *adtam neki egy jutalomfalatot. Ez a kutya annyira okos.*
Próbáltunk még pár trükköt és szinte mindegyiket tudta csinálni. Nagyon imádom, de félek, hogy elkoszosodik a szőre mert nem szeret fürdeni. Nem vihetem be ha koszos lesz, pedig imádok vele aludni. Egy nyugtató, hogy ott van. Mindegy majd megpróbálom megfürdetni. Majd egyszer. Ahogy ezen gondolkoztam közben Sorry agyon futotta magát.
- Na ideje lesz bemenni nem? *néztem rá, de ő mg futott egy kört.* - Jaj te. *kuncogtam és végre bementünk.*
- Na hiperaktív csapat! Sorry, te ide jössz és kileheled magad! Nami meg ha kell akkor fürödj meg aztán vacsi!
- Okés. *mentem el egy gyors zuhanyra. Ahogy végeztem kimentem az étkezőbe és leültem. Sorry az ölembe pattant és lassan enni kezdtünk. Pár falatot neki is adtam. Annyit tud enni.*
- Most te eszel vagy Sorry? *kérdezte apu kuncogva.*
- Mind a kettőnk. *kuncogtam.*