Takahashi Yoko.~

Ryoga Pov:

Végre megegyeztünk abba, hogy a keresztnevemen szólít, amikor egy óriási nagy durranást hallottunk. 
- Ha-hallottad? 
- Igen. *pillantottam az ajtó felé.*
- Megyek, megnézem! *állt fel, de visszahúztam. Még mit nem!*
- Várj már! Ez lövés volt, nem hallottad? *kérdeztem és az ajtóhoz léptem. Óvatosan kinyitottam, majd kikukucskáltam. Azonnal be is csuktam.* - Hozd a kulcsot!
- Mi?
- Azt mondtam, hozd a kulcsot! Gyerünk már! *kiáltottam rá ő pedig a kulcsért rohant. Gyors bezárta az ajtót. Megfogtam a kezét és behúztam a szobába.* - Ryogaaa! 
- Csak maradj csendben! *ültetettem az ágyra, majd leültem mellé.*
- Mi a baj? *suttogta, így én is suttogni kezdtem.*
- Kint van egy fegyveres fickó és a folyosót járkálja. Több, mint valószínű, hogy megölt valakit...
- Hívnunk kell a rendőrséget! *pattant fel.*
- Te csak szépen leülsz a fenekedre és nem hősködsz! *húztam vissza. Innen aztán ki nem engedem, míg az, az őrült el nem ment.* - Láttam egy nőt, aki a rendőrséget tárcsázta, szerintem pár percen belül itt lesznek. 
- De Ryoga! Lehet meghalt egy ember és te képes vagy ilyenkor tétlenül ülni?
- Nem érdekel az, az ember... Egyedül az érdekel, hogy ne essen semmi bántódásunk  Főleg nem, neked! Értve vagyok? Szóval, maradj csendben! 
- Ryoga...
- Yoko, fejezd be! *ideges lettem. Hogy nem bírja felfogni?! Nem szeretném, ha baja esne! Majd lőttek még egyszer, most azonban sikítást is halottunk. Majd még egyszer és még egyszer.*
- Ryoga...
- Gyere ide! *húztam magamhoz. Szegény, nagyon megijedt.* - Nem lesz semmi baj, oké? 
- De, igenis baj van! *kezdett el sírni, megölelt. Olyan szorosan, ahogyan csak tudott. Viszonoztam az ölelését ezzel is nyugtatva őt.* 
- Minden rendben lesz! *mondtam kissé félve. Akármilyen gázul is hangzik, de én is megijedtem. Dübörögni kezdtek az ajtón.* - Basszus...
- Ez most végig megy az egész folyosón, hogy kinyírjon mindenkit?! Ne menj ki!
- De... megnézem, hogy mi van! 
- Ryoga, ne menj ki a szobából! 
- Nyugodj meg! Csak megnézem, oké?
- Azt mondtad, hogy maradjunk itt... akkor te mégis miért mész ki?! 
- Maradj itt! *mosolyogtam.*
- Ha te kimész, akkor én is kimegyek! 
- Visszajövök, ígérem. *mosolyogtam rá, majd kimentem. Az, az őrült egy nőt szorongatott maga előtt. Mögötte még volt pár női holttest. Szóval, akkor csak a nők kellenek neki? Rám nézett és, mint valami őrült hiéna, elkezdett vihogni.*
- Na, mi van kis köcsög? *fordult hozzám ez a nyomorék.* - Tetszik a látvány? 
- Engedje el! 
- Mi van? Neeeem! Ne félj a te kis kurvád is erre a sorsa fog jutni! *nyalt végig a nő nyakán és ráharapott. Annyira undorító volt. Ha ez egy ujjal is hozzámer érni Yoko-hoz én tutira kitépem a szívét a helyéről!*
- Nincs semmilyen kurvám! Egyedül lakok itt!
- Ne fáradj! Utánanéztem, hogy hány nő él itt az épületben. A játék még csak most kezdődik...
- Maga rohadék! Egy beteg ember! Eressze már el végre! *nem ugorhatok csak úgy oda. Vagy bennem tesz kárt, vagy éppen ebben a nőben. Eljátszadozott ott vele, mikor mögötte pár rendőr jelent meg. Nem tanúsított ellenállást, a nőt eldobta magától, majd nekifutott a rendőröknek. Akik három pontos lövéssel végeztek vele. Azonnal bementem a lakásba, ahol már Yoko előttem volt.*
- Ryoga! *könnybe lábadt szemekkel szorosan magához ölelt.* - Azt hittem, hogy meglőtt... hogy meghaltál. 
- Csss! *simogattam a fejét. Milyen édes, aggódik értem.* - A rendőrök elintézték... 
- Ko-komolyan?
- Igen, nincs semmi baj! Az, az elvetemült most már a poklot járja ennyi ember életéért. 
- Annyira féltem! Nagyon féltem! Soha életemben nem rettegtem ennyire. De nem azért, mert... mert...
- Mert mi?
- Azért féltem annyira, mert azt hittem, hogy valami bajod esik. 
- De édes vagy. *ezt most már muszáj volt kimondanom.* - Hozz egy kisebb bőröndöt és tegyél bele három napra elegendő ruhát! 
- Mi-miért?
- Hogy-hogy miért? Természetesen hozzám költözöl három napra! Szerinted hagyom, hogy itt maradj ezek után?! Még mit nem! Jössz velem és kész!
- Nem akarok a terhedre lenni. *engedett el.*
- Yoko, ez parancs! Nem maradhatsz itt! S egyáltalán nem leszel a terhemen! 
- Ryoga...
- Kérlek, ezt tedd meg... értem! Oké? 
- Hát jó... *sóhajtott, majd a szobájába ment. Megvártam a nappaliban.* - Készen vagyok!
- Oké, akkor menjünk! Kocsival jöttem! 
- Rendben. *bólogatott. Bezárta az ajtót és elmentünk. Addigra kiért már minden nemzetközi szolgálat és gyors elsétáltunk mellettük. Nem akartunk belekeveredni. Leérve ámulva nézte az autómat.* - E-e-ez a tiéd? 
- Igen, az enyém. *vigyorogtam büszkén.*
- De, de ez egy BMW!
- És még van egy Subaru-m is! 
- Hogy micsoda? 
- Mi az? Azt hitted, hogy a fizetésemből nem telik ilyenre? *kuncogtam, majd beraktam a cuccait és beszálltunk. Egyenesen hozzám mentünk. Felérve pedig lepakolt.*
- Hol fogok aludni?
- Hát... mivel nekem nincs másik szobám. *vakartam zavartan a tarkómat.* - Kénytelen vagy velem aludni.
- Elalszok a kanapén is, ha kell!
- Jaj, ne csináld már... nem foglak megerőszakolni! 
- Oké. *kuncogott, majd bevitte a cuccait.* 
- Koyatsu! *kaptam fel és magamhoz öleltem. Már nagyon hiányzott.* - Gyere haver, adok neked enni! 
- Koyatsu? *lépett oda mellénk. Koyatsu pedig evett.* 
- Igen, ő Koyatsu! *büszkélkedtem vele.*
- Majd megsimogathatom?
- Hát nem tudom... eddig csak K-t tűrte meg.
- Azért én megpróbálkozok majd vele. 
- Együnk valamit? 
- Ümm... nem tudom. Éhes vagy?
- Egy kicsit.
- Csináljunk valamit együtt?
- Persze. *vigyorogtam. Nagyon jó ötletnek tűnt.* - Van is itthon kaja és alapanyag. 
- Akkor nekitudunk állni valami finomnak.
*Sushit kezdtünk el csinálni. Ez annyira nem is nagy dolog és az alapanyagok pont megvoltak hozzá.* 
- Hé! Kóstold meg! Ez így finom lesz? *nyújtotta az ujját. Amire jó erősen ráharaptam.* - Héééé, csak azt mondtam, hogy kóstold meg! Ez fáj!
- Nem érdekel. *nyammogtam még mindig, mert a szájában volt az ujjam.* 
- Ereszd el! *vágott hozzám egy maréknyi rizst, így elengedtem.* 
- Most nézd meg mit csináltál! 
- Csupra rizs a hajad! *kuncogott.* 
- Szedd ki! 
- Nem szedem ki!
- Szedd ki azonnal!
- Nem! Belőled is sushi lesz!
- Ha nem szeded ki, tutira megerőszakollak este!
- Jaj, de félek! 
- Komolyan mondom! 
- Nem hiszem el. *kuncogott.* 
- Biztos vagy te ebben? 
- Halál biztos!
- Hát jó... *kuncogtam és szorosan magamhoz húztam.* - Most akkor beviszlek a szobába és megerőszakollak! 
- Neee, neee.. hagyjál! *kapálódzott nevetve.*
- De igen! *haraptam meg a nyakát.*
- Áú! Ez fáj, te barom!
- Barom vagyok? Barom vagyok? Ez vért kíván! *kaptam fel és bevittem a szobához.*
- Úgy se mersz megerőszakolni! *nevetett. Egyáltalán nem vett komolyan, így szétterítettem az ágyon.*
- De... most azonnal! *néztem végig rajta. Ő pedig csak engem figyelt.*
- Várom! *kuncogott.*
- Na, jó.... nem megy! *ültem fel.*
- Tudtam! *állt fel elém. Térdelt fel elém, így a melle pont a szememnél volt.* 
- Szép a kilátás!
- Perverz! Csak azért ültem fel, hogy kiszedjem a rizst a hajadból! 
- Én is ezt mondanám... *nevettem rajta.*
- Ryoga! *ütött meg és végig borultam az ágyon. Felém mászott, egészen közel hozzám. Annyira, hogy szinte már az ajkunk is majdnem összeért.* - Itt még maradt egy kis rizs! 
*kapott nevetve a hajamba érte.* 
- Szórakozol velem, igaz? 
- Neeeem! Neeeem! *szállt le rólam.* - Ryoga...
- Hm? 
- Örülök, hogy itt lehetek veled! Köszönöm!
- 1.000.000 yen lesz!
- Hülyeee! *ütött meg. Majd felültem én is.* - Csináljuk azt a sushit!