Namika Ayami ~

Mielőtt hazamentem volna bementem egy boltba ahol vettem Sorrynak kaját és magamnak is egy kis nasit.
- Oh a faszomba! *sóhajtottam.* - Nem kérdeztem meg mennyi lesz a dolog holnap. Majd felhívom őket! Én már tuti nem megyek vissza! *beszéltem magamba és elindultam.*
Mikor hazaértem megetettem Sorryt és felhívtam Aikot.
- Igen? *vette fel.*
- Szia! Én vagyok az Nami!
- Oh, szia!
- Hallod mennyi lesz a munka holnap?
- Hát mindjárt megnézem!
- Okés!
- Hm. . amint látom délután kell bejönnünk, mert lesz egy kis műsor, abba szerepelnek. Utána meg egy interjú!
- Értem. Délután mikor?
- 1-2 fele.
- Értem.
- Miért?
- Ja, csak kíváncsi voltam. Köszi. Szia!
- Nincs mit! Szia! *tettük le.*
- Hát akkor Sorry. . ma nem velem alszol! *simogattam meg majd tárcsáztam Ryot.*
- Igen? *vette fel.*
- Szia!
- Sziaa!
- Áll még a buli?
- Áll, mert? Jössz?
- Igen!
- Jaj de jó!
- Hol lesz?
- Majd megmutatom, úgy is érted megyek!
- Ja, jó. Mikor?
- Hm. . háromnegyed 11?
- Okés! Nekem jó!
- Akkor majd megyek érted!
- Rendben. Szia!
- Szia! Legyél csinos! De ne annyira mert még a végén elvesznek tőlem.
- Haha, biztos nem mert nem engedem!
- Oh akkor jó!
- Na szia!
- Szia! *tettük le majd eldőltem az ágyamon.*
Még csak 4 óra van. Lazán aludhatnék még egyet. Így is tettem. Elaludtam és 9-kor keltem fel.
- Jó reggelt! *csoszogtam ki. Apuék épp ettek.*
- Aham. . 9 óra van. *kuncogott apu.*
- Tudom, figyi ma elmehetek egy buliba?
- Milyen buliba? *néztek rám furán.*
- Hát valami buliba a barátom hívott. Kérlek!
- Barátod? *akadt ki apa.*
- Hagyjad! 19 éves, ideje volt, hogy barátja legyen! *szólt rá anya.* - Elmehetsz, de vigyázz magadra!
- Vigyázok! Köszi. *pusziltam meg őket.*
- Egyél előtte!
- Mi a kaja?
- Hát csináltam egy kis sushit. Meg csípős csirkehús van egy kis rizzsel.
- Értem. Akkor eszek! *ültem le és enni kezdtem a sushiból.*
- És ki ez a barátod? *kérdezte apa.*
- Aki a virágot küldte. Egyik nap összeütköztünk és azóta találkozgatunk. Aztán ma megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője.
- Értem. Rendes srác?
- Igen! Megmutassam?
- Ha van róla fényképed!
- Van! *vettem elő a telefonomat és megmutattam a Ryoról készült képet.*
- Ühüm. Hát nem rossz. Remélem nem csinálja azt mint a másik.
- Nem, ő már tudja, de ugyanúgy viselkedik velem azóta is.
- Akkor jó! *ettünk tovább. Mikor végeztem a sushival ettem egy kis csirkét.*
- És mikor mentek?
- Majd háromnegyed 11-re lesz itt értem.
- És nála alszol?
- Nem tudom. Lehet ő alszik itt. Ha nagyon becsiccsent. Ugye hozhatom ide?
- Persze, legalább megismerjük.
- De ha én leszel becsiccsentve akkor én alszok nála.
- Rendben, de azért ne annyira legyetek berúgva jó?
- Jóó.
- Rendben! Na de megyek készülődök!
- Okés.
Elmentem megfürödtem majd bementem a szobámba és ruhát

kezdtem válogatni. Nem akartam annyira kitűnni ezért egy hosszú ujjú egybe ruhát vettem fel. Ami még melegen is tartott, mivel elég hideg volt ma este. Vettem hozzá egy fekete harisnyát és egy csizmát. Igazából remélem, hogy ez meg fog felelni Ryonak. Na de mindegy, megcsináltam a sminkem és a hajam. Fel sem tűnt, hogy elment az idő. Már fél volt és én még nem egészen voltam készen. Még elintéztem a kisebb dolgaimat és már hallottam is a csengőt. Úristen, ez ő lesz.
- Legyél jó oké Sorry? *simogattam meg majd ajtót nyitottam.*
- Szia! Waoh! Egyszerű még is gyönyörű vagy benne! *forgatott meg Ryo.*
- Szia! Reméltem is, hogy tetszik! *mosolyogtam.*
- Még szép! *csókolt meg.* - Mehetünk?
- Igen!
- Okés, akkor gyere!
- Megyek. *kapcsoltam le a villanyokat. Anyuék már aludtak.*
- Tessék! *nyitotta ki a kocsijának az ajtaját.* 

- Ez a te kocsid?
- Igen! Miért?
- Az egyik kedvenc kocsim. *mosolyogtam.*
- Komolyan?
- Igen!
- Huh ennek örülök. *mosolygott majd beszálltam.* - Na akkor go! *indította be és elindultunk.*
Mikor megérkeztünk leállt a parkolóba és csak nézett.
- Mi az? Miért nézel? *néztem rá.*
- Mert szép vagy!
- Jaj Ryo.
- Nincs jaj Ryo. *csókolt meg.*
- Te is jól nézel ki!
- Hát nem akartam nagyon kiöltözni.
- Én sem. 

- Akkor egyet értünk! *mosolygott.*
- Na menjünk inkább!
- Okés! *szálltunk ki.*