Takahashi Yoko.~

Ryoga Pov: 


Reggel arra ébredtem, hogy nincs mellettem Yoko. Szanaszét volt minden. Hőmérő, tányér, vizes borogatás. Itt meg mi történt? Kimentem, hátha ott van. Majd megpillantottam a kanapén, aludt. Rázogatni kezdtem. 
- Ooooyyy, Yoko! 
- Ne gyere a közelembe! *pattant fel és leesett a kanapéról. Vicces volt.* 
- Állj fel, te idióta! *nyújtottam a kezét, de rácsapott.* - Áú... Ezt most miért kaptam? 
- Jól vagy? 
- Nem, nem vagyok jól, mert megütöttél... 
- Te semmire se emlékszel? *hüledezett. Mire kellett volna emlékeznem?* 
- Nem. Az, az utolsó emlékem, hogy feljöttünk a lakásba, utána se kép, se hang. Mit csináltál velem? 
- Hogy én mit csináltam veled? *állt fel. Még csak fel se volt öltözve, de aranyos volt így is.* 
- Igen, miért nem emlékszek semmire? 
- Lázas lettél... Ezért. Kicsit meghülltél az eső miatt, de látom most már nincs semmi bajod... Utána meg... 
- Utána, mi? 
- Se-semmi... *futott a szobámba és magára zárta.* 
- Yoko, engedj be! Az, az én szobám! 
- Neeeeem! Hagyjál! 
- Mi történt? *kinyitotta és rögtön berontottam.* 
- Te... Míg nem voltál magadnál, addig megcsókoltál...
- Jó vicc! *nevettem. Mégis miről beszél? Hol vannak a kandi kamerák?* 
- Ez nem vicc! 
- Rossz vicc. *lepődtem meg.* 
- Menj ki! 
- Yoko, igazat mondasz?
- Mi a francért hazudnék ilyet?! 
- Oké... *vakartam a fejem.* - Csak szép lassan! Miért csókoltalak meg? 
- Azt nekem honnan kellene tudnom?! *emelte fel a hangját. Most meg miért kiabál? Teljesen összezavar.*
- Jó, nyugi! Csak ne kiabálj! Oké? Üljünk le szépen! *megfogtam a kezét, hogy legyen egy kicsit nyugodtabb. Leültünk az ágyamra.* - Na, mesélj! 
*majd elmesélt mindent. Tátott szájjal figyeltem és magamra se ismertem. Borzalmasan szánalmasan viselkedtem és nem is csodálkozok, hogy kínos neki ez az egész.* 
- Oké, tényleg nem voltam normális. *fogtam a fejem. De vajon a csók... az... az milyen volt?* - Nem is emlékszem rá, hogy milyen volt... Milyen volt? 
- RYOGA! 
- Jól van na... De kíváncsi vagyok! 
- Nem tudom, annyira meglepődtem... Nem is figyeltem, még a szemem is nyitva maradt!
- Hogy lehet így csókolózni? *nevettem. Szegény biztos nagyon meglepődött.* 
- Fogd be! Muszáj volt megcsókolnod?! 
- Sajnálom, tényleg! De ez csak egy csók volt... 
- Neked csak egy csók! 
- Miért? Neked jelentett bármit is? *álltam fel.* 
- Hogy te mekkora egy seggfej vagy! *ő is felállt és meglökött.* 
- Csak egy csók volt, nézd! *húztam vissza. Beakarom bizonyítani, hogy nincs semmi jelentősége.* 
- Undorító vagy! *pofozott fel. A fájdalomtól az arcomhoz kaptam. Meglepődtem, ezt most miért kellett?* 
- Ezt nem értem, ez csak egy csók! 
- Látszik, hogy férfi vagy. *kezdett el pakolni.*
- Most meg hová mész? 
- Haza! 
- Mert? 
- Mert nem használhatsz csak úgy ki, mint valami tárgyat. Legközelebb mi lesz? "Gyere, ez csak egy szex!" *förmedt fel.* 
- Nem tekintek rád tárgyként! 
- Hagyj békén! 
- Yoko, sajnálom! 
- Nem úgy vettem észre! Most pedig, engedj! 
- Nem! *álltam az útját. Ezek után nem mehet csak úgy el!* 
- Ha nem engedsz el most azonnal, kilépek a cégtől! *Mi? Nem!! Nem! Nem és nem! Nem mehet el, de ebben a pillanatban most ezt sem érdekel.* 
- Nem érdekel! Akkor is megbeszélem ezt veled! 
- Nem beszélünk meg semmit! Értve vagyok?
- Csak hallgass meg! 
- Nem... 
- Kérlek! 
- Ryoga, ha most nem engedsz el... Engem soha többet nem látsz!
- Ha elengedlek, akkor nem foglak látni többé!
- Ryoga... 
- Kérlek! *elvettem a cuccait és újra leültünk az ágyra. Ekkor K hívott. Azonnal felvettem, de fogtam közben a kezét, hogy még véletlenül se menjen el, míg én telefonálok.* - Ma nem kell menni dolgozni.
- Miért? 
- Mert kidőlt egy fa a cég bejárata elé. Még nem tudták elvinni. 
- Gondolom, ha elviszik utána mehetünk, nem?
- De! Jaj... de most nem ez a lényeg! Yoko... tényleg nagyon sajnálom. Csak beakartam bizonyítani, hogy az a csók nem számít semmit! Hiszen nem vagyunk szerelmesek egymásba és egy csók, akkor igazi csók, ha szívből jön! Ez olyan, hogy egy rendes lány csak akkor fekszik le egy fiúval, ha szerelmes belé, nem? Ez így működik itt. Nem azt mondom, hogy fogd fel játékként... Csak próbáld elhinni az én helyzetemet! Nem voltam magamnál és azért csináltam ilyet... de tényleg nem volt szándékos! Gyönyörű vagy és kedves... de...
- És az én helyzetemmel mi van? *kezdett sírni. Nem akartam megbántani.* - Azzal mi van, hogy a főnököm vagy? Én meg a rajongód? Az neked nem számít semmit? És csak, hogy tud! Te VOLTÁL a kedvencem! 
- Te-tessék? *lepődtem meg.* - Most nem vagyok a főnököd, mert itt vagy nálam! Annak meg különösképpen örülök, hogy a rajongónk vagy! Annak viszont nem, hogy már nem vagyok a kedvenced. De egyáltalán nem gondoltam erre! Azt hittem, hogy K vagy ilyesmi! 
- Rossz emberismerő vagy! *kuncogott.* - Annyira nehéz volt ezt kimondani...
- Akkor... tényleg nem vagyok az?
- De, csak mérgemben mondtam! *tette karba a kezét.* 
- Köszönöm! *húztam szét a karját és megöleltem. Viszonozta és végre abbahagyta a sírást.* - Tényleg nagyon sajnálom! Bocsánat... Megtudsz nekem bocsájtani?
- Persze! Most az egyszer... de többször nem! *engedett el.*
- Oké, többször nem! Még csak meg se foglak csókolni! De azért jó volt, nem?
- Hm.. *gondolkozott el.* - A nagy Ryoga-san rosszul csókol!
- Nem iiiisss! *ez sértés.* 
- Csak vicceltem. Tényleg nagyon jó volt és hahaha én vagyok az egyetlen rajongód, aki csókolózott veled.
- Hát... *vakartam a tarkómat a hatás kedvéért.*
- Ugye? *kerekedtek ki a szemei.* 
- Persze, csak ugratlak! *nevettem.* - Te voltál az egyetlen! 
- Ajánlom is! 
- Hééé... most meglettem fenyegetve? *borítottam az ágyra.* 
- Igeeen... nem csókolhatsz rajongókat! 
- Akkor Ray-t fogom! *feküdtem le mellé.* - Utána meg téged! 
- Engem nem csókolhatsz! 
- Ha most újra megcsókolnálak mit csinálnál?
- Olyan helyen rúgnálak meg, ahol visítoznál, mint egy kislány! 
- Okéééé... akkor nem próbálkozok. Pedig szeretnék még egyet!
- Ryoga, nem!
- Kérlek, csak egy utolsót!
- Nem emlékszel, hogy emiatt vesztünk össze?!
- De ez egy békítő csók lenne! 
- Már kibékültünk.
- Ne csináld már...
- Ryoga!
- Yoko! *utánoztam.* 
- Nem fogsz békén hagyni, igaz? 
- Nem!
- Akkor hazamegyek! *ült fel.*
- Neeeee! *húztam vissza.*
- Ryoga, holnap úgy is megyek haza, akkor meg mindegy.
- Kivéve, ha elrabollak és nem engedlek vissza soha többet! *próbáltam a hangulatot oldani.* 
- Ahhoz elsőnek teljes munkaerővé kell válnom! Hiszen még csak próbaidőn vagyok. *nyújtotta a nyelvét és felé fordultam.* 
- Lefogom harapni! Amúgy meg a srácokkal már beszéltünk erről.
- Tényleg? *ugrott fel.* - Hogy döntöttetek?
- Titok!
- Naaaaa! *kezdett el lökdösni, majdnem leestem az ágyról.*
- Titok...
- Mond el végre!
- Nem mondom el!
- Mond el!
- Nem! Ne legyél erőszakos!
- Mond el!
- Nem!
- De!
 - Nem! Már megint kezdjük az óvodát?
- De! Folytatjuk. 
- Nem! 
- De!
- Nem mondom el!
- De elmondod, mert azt mondtam!
- Nem! *ekkor hirtelen megcsókolt, annyira meglepődtem, hogy nem kaptam levegőt. Most meg az én szemem maradt nyitva. Ahogy abbahagytuk gyors levegőt vettem.* - Hivatalosan is felvettelek! 
- Ez az! Nyertem! *ugrott fel.*
- Héééé... becsaptál! *ültem fel az ágyon.*