Namika Ayami ~

- Tudom. *kuncogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott.* - Jaj, hoztam neked nyalókát! *vett elő két nyalókát a zsebéből.*
- Na és ezt miért?
- Mert eljöttél velem! Melyiket kéred? Zöld almás vagy a zöld almás? *kuncogott.*
- Hm. . nehéz választani, de azt hiszem, hogy a zöld almát választom. *kuncogtam és odaadott egyet.* - Köszi!
- Nincs mit! *mosolygott és nyalogatni kezdte az övét. Nem tudom miért de elkezdtem köhögni. Majdnem megfulladtam.* - Naa! *ütögette meg egy kicsit a hátamat.*
- Minden oké. *motyogtam.*
- Baj van?
- Nem! Nem tudom mi történt.
- De jól vagy? 

- Igen, most már! *bólogattam.*
- Akkor jó.
- Te fogod a halálomat okozni. *kuncogtam.*
- Csak nem! *aggodalmaskodott.*
- Jaj ne legyél ilyen nagyapa! *löktem meg kicsit.* - Nincs semmi bajom! *mosolyogtam rá.*
- Akkor jó. *mosolygott halványan.*
- Igen. *bontottam ki a nyalókám.*
- Na erre kíváncsi vagyok! *nézett nagy szemekkel.*
- Ne már! *fordult el.*
- Naa! *fogta meg a vállam és maga felé fordított.*
- Nem! Miért vagy kíváncsi?
- Mert. . csak!
- Istenem! *nyaltam meg a nyalókám majd bekaptam.*
- Ah. . aham. *mosolygott elégedetten.*
- Na elég?
- Nem!
- Hagyjál!
- Nem hagylak! *fogta meg a kezem és beledugta a számba a nyalókát.*
- Te perverz! *motyogtam.*
- Tudom! De te is azért fulladtál meg!
- Nem igaz! Na most már elég belőled! Nem sétálunk tovább?
- De! Ha akarod!
- Akarom!
- Hm. .
- Akarom! *simítottam végig a nyakán.*
- Direkt? *akadt ki.*
- Igen! *kuncogtam és előre mentem.*
- Gonosz vagy! *jött mellém.*
- Tudom.
- Ja és ezt csak így?
- Miért, hogyan?
- Jaaaj.
Sokáig sétáltunk és jól éreztük magunkat.
- Ideje lenne hazamennem. *mondtam.*
- Rendben! Hazakísérlek!
- Rendben, köszi! 

- Oh ugyan! *mosolygott és elindultunk haza. az az hozzám.*
- Itt lennénk! *mosolyogtam.* - Köszönöm a mai napot!
- Én köszönöm! *ölelt meg.*
- Jó éjt! Szia! *akartam bemenni a kapun, de megfogta a kezem és ezért visszanéztem.*
- Jó éjt! *megcsókolt, teljesen váratlanul ért és még a kulcsot is elejtettem. Valahogy automatikusan karjaimat a nyaka köré fontam és viszonoztam az amúgy isteni csókját.*
Zavartan szétrebbentünk egy idő után.
- Bocsi. *vakarta a fejét.*
- Én bocsi! *nyitottam ki a kaput.* - Szia!
- Szia! *ment is el én pedig berohantam a házba.*