Namika Ayami ~

Miért nem lehet? Miért nem lehet megint itt velem? Miért nem lehet megint minden úgy mint régen? Utálom az életet! Utálom ezt az érzést! Hiányzik és megőrülök! Lassan felkeltem a földről és

hazafele vettem az irányt, de nem siettem. Majd egyszer csak egy srác nekem jött. Elég magas volt és először koreainak néztem.
- Bocsánat! *segített fel.*
- Semmi baj! *töröltem le a könnyeim amik még kicsordultak a bátyám miatt.*
- Megütötted magad?
- Nem!
- Mi a baj?
- Semmi. . nem érdekes!
- Értem. Amúgy Fugunaga Ryo vagyok! *hajolt meg kicsit.*
- Namika Ayami! *hajolt meg én is.*
- Szép név!
- Köszi!
- Nincs mit! *kínos csend lett. . nem is tudom miért nem indultam el.* - Haza kísérjelek? Sötét van már!
- Öhm. . igen, kérlek!
- Bár látom van egy kis őröd! *mosolyogva guggolt le megsimogatni Sorryt.*
- Igen.
- Mi a neve?
- Sorry.
- Hm. . érdekes, de biztos valami emlékről igaz?
- Igazából. . hát vehetjük annak. Igen.
- Gondoltam.
- Hm. Akkor menjünk!
- Okés! *indultunk el. Még én sem tudom miért bíztam meg ennyire benne.*
- Itt vagyunk. *mondtam mikor a házunk elé értünk.*
- Értem. Jó éjt! *mosolygott.*
- Neked is! *mosolyogtam vissza.*
- Találkozunk még?
- Ha szeretnéd.
- Holnap?
- Öhm. .akkor nem érek rá, dolgozom.
- Oh, oké. Akkor holnap után?
- Okés!
- Akkor holnap után! Hol?
- A sarki kávézóba?
- Tökéletes! *mosolygott.*
- Okés. Szia! *mentem be a kapun.*
- Szia! *mosolygott és elment.*
Elmentem fürdeni és gondolkoztam. Én egy komplett hülye vagyok. Egyszer rideg vagyok. . máskor meg ilyen vagyok. Ez a srác. . nem tudom miért bíztam meg ennyire benne. . nyugtató volt a jelenléte. Mikor végeztem a fürdéssel befeküdtem az ágyamba. Csak gondolkoztam. . hiányzik a bátyám! Lassan elaludtam. . nagyon lassan. Furcsa. . várom a találkozást Ryoval.