Namika Ayami ~

Egyszerűen nem hiszem el. . megcsókolt! Uramisten!
- Mi történt? *kérdezte anya.*
- Miért?
- Csak mert nagyon mosolyogsz!
- Nem történt semmi.
- Akkor hol voltál ilyen csinosan?
- Na jó. . randim volt, vagy valami olyasmi. *vakartam a fejem.*
- Oh. . na kivel?
- Megismertem egy srácot. Ryo a neve és elmentünk a közeli kávézóba aztán meg a parkba.
- Értem, és?
- Mit és?
- Hát lesz valami?
- Jaj anya! Nem tudom. De mindegy. Elmegyek megfürdök! *mentem be gyorsan a fürdőbe még mielőtt többet kérdez.*
Direkt nem mondtam el neki a csókot mert akkor rögtön kombinál. Szépen lassan megengedtem a vizet és beszálltam a kádba. Jó sokáig áztattam magam és gondolkoztam. Most mit gondolhat? Ezen törtem a fejem aztán kiszálltam és megtörölköztem. Felöltözve mentem be a szobámba.
- Vacsora! *szólt anya.*
- Nem kérek most! *mondtam.*
- Hm?
- Nem vagyok éhes!
- Hát jó. *ment ki a szobámból.*
- Mi van rosszaság? *simogattam meg Sorryt.* - Ne nézz így rám! Legközelebb velem jöhetsz! *vettem az ölembe.*
Eldőltem az ágyon és Sorry a mellkasomra feküdt. El is aludtam szinte azonnal. Aztán reggel mikor felkeltem kimentem a konyhába ahol egy csokor volt az asztalon. Meglepődve mentem oda és olvastam el az üzenetet amit anya írt és odatett a csokor mellé.
- Ezt neked küldte egy srác. *olvastam fel hangosan majd megnéztem a csokor közepén lévő üzenetet.* - Kérlek hívj fel ha ráérsz és szeretnél megint találkozni! - Ryo *olvastam ezt is fel hangosan és lementettem a számát ami a cetlire volt írva.* - Na ehhez mit szólsz Sorry? *kuncogtam és beletettem vízbe a csokrot.*
Csináltam magamnak kávét és felöltöztem majd elindultam dolgozni. Mikor odaértem a srácokhoz már nagyon vártak ám senki sem volt ott. Se a sminkjük se a ruhájuk nem volt még kész.
- Szia! *köszöntek.*
- Sziasztok! Hát a többiek?
- Ma később kellett bejönni. . inkább te mit keresel itt?
- Öhm. . én azt hittem ugyanúgy kell jönni.
- Nem kaptad meg az sms-t?
- Nem. . *vakartam a fejem.*
- Akkor bocsi!
- Semmi baj. *mosolyogtam.*
- Hazamehetsz ha akarsz! Még van 2 órád, hogy ideérj. *kuncogott Reno.*
- De akkor ti minek vagytok itt?
- Megbeszélés!
- Oh akkor nem is zavarok! Akkor elmehetek?
- Igen!
- Köszönöm! *hajoltam meg és elmentem a parkba ahol felhívtam Ryot.*
- Igen? *vette fel.*
- Szia! Én vagyok az, Nami!
- Sziaa!
- Csak azért hívlak, hogy ráérek és ha akarsz akkor gyere a parkba mert itt vagyok!
- Máris ott vagyok!
- Jó. *mosolyodtam el.*
- Szia! *tette le.*
- Szia! *tettem le én is és még gyorsan hazaszaladtam Soryért.*
Kicsit sétáltunk a parkba és játszottunk.
- Na ki vagyok? *takarta le valaki a szemem hátulról.*
- Ryo?!
- Talált! *mosolygott mikor megfordultam.*
- Szia! *mosolyogtam én is.*
- Szia!
- Köszi a csokrot!
- Tetszett?
- Igen!
- Huh akkor jó. Féltem, hogy nem fog tetszeni!
- De tetszett, nagyon is!
- Akkor jó. Örülök neki. *mosolygott.* - De neked nem dolgoznod kéne?
- 2 órával később kell bemennem!
- Oh, igazán kedvesek a tagok akkor.
- Ja, csak épp én nem kaptam meg az sms-t és most bementem hozzájuk. *kuncogtam.*
- És?
- Mondták, hogy hazamehetek ha akarok.
- És te nem haza mentél hanem hozzám. *mosolygott.*
- Igen!
- Cuki. *motyogta, alig hallottam.*
- Mi?
- Semmi! *mosolygott.* - Bocsi a tegnap estiért.
- A csók?
- Igen! Csak nem tudom mi volt velem!
- Semmi baj!
- Tényleg?
- Tényleg!
- Nem akartalak letámadni így. *vakarta a fejét.*
- Nyugii! Nincs baj!
- Akkor megismételhetjük? *nézett rám boci szemekkel.*
- Igen! *bólintottam és megálltunk majd pár pillantást vetett a szemembe és megcsókoltuk egymást.* - Ez még jobba volt mint a tegnapi. 
- Igen mert nem ijedtem meg.
- Megijedtél?
- Hát egy kicsit. *kuncogtam.* 

- Ne félj tőlem! Vagy félelmetes vagyok? *tette a szájához a hüvelykujját és kicsit kinyújtotta a nyelvét.*
- Neee! Ezt a fejet ne!
- Mert?
- Túl cuki! *indultam tovább és motyogtam.*
- Várj meg! *jött mellém.* - Túl cuki? Mi? Mi?
- Igen!
- Nekem megmutatod a cuki arcod?
- Nem!
- Kérlek!
- De olyan nincs!
- De van! Mindenkinek van!
- De nekem nincs!
- De van!
- De nincs!
- De van!
- De nincs!
- De van és nem vitatkozom! Kérlek! *ölelt át és bociszemekkel nézett rám.* 

- Jóó. . de ne nevess ki! *mentem kicsit hátrébb tőle és mosolyogni kezdtem majd láttam ahogy előveszi a telefonját és felém tartja ezért mind a két kezemet az arcom elé emeltem.*
- Naaa! Ez cuki lett! Még a kezeddel is! *tette el a mobilját.*
- Neee! Töröld ki! *mentem oda hozzá.*
- A-aaa! *rázta a fejét.*
- Ryoo!
- Namiii!
- Akkor had csináljak én is képet rólad!
- Majd máskor! Oké?
- Nem ér!
- Máskor csinálhatsz!
- Gonosz vagy!
- Tudom, az is tudok lenni! *mosolygott elégedetten.*
Még sétáltunk egy jó ideig és nagyon elvoltunk. Majd leültünk egy kis házhoz. Gondolom majd a turistáknak lesz valami ajándék bolt. Itt a parkban sok a külföldi akik ide járnak. És elég nagy ezért kedvelt táborozó hely.
- Milyen szépen süt a nap. *mosolyogtam.*
- Igen! Pint a mellemre. *kuncogott Ryo.*
- Bolond! *kuncogtam én is.*
- Neked is!
- Gondoltam, hogy kiszúrod!
- Nem tudom nem kiszúrni.
- Haha. *közben megszólalt a telefonja.*
- Oh, hogy ennek is most kell írnia. . *rázta a fejét miközben nézte a telefonját.* - Gyorsan visszaírok neki. Haverom írt egy sms-t, hogy ma este lenne egy kis buli. *motyogta közben.* 

- Persze, nyugodtan csak! *közben elővettem a telefonom és lefényképeztem ahogy ír.*
- Nincs kedved eljönni? *pillantott rám egy másodpercre.*
- Hát nem tudom. Mikor lenne?
- Ma 11-kor.
- Értem. .
- Mondjuk nincs sok kedvem menni, de ha te jössz akkor én is megyek!
- Még meglátom mennyi dolgom lesz holnap. És írok sms-t. Nyugi időbe fogom írni!
- Okés. Akkor azt írom neki, hogy még meglátom. Tuti kiszúrja, hogy csaj van a dologba. *kuncogott.*
- Hát lehet. *mosolyogtam.*
- Na mindegy!
- Ja, de nekem lassan mennem kell. *néztem a telefonomra.*
- Elkísérhetlek?
- Persze. *álltam fel és ő is.*
- Akkor gyerünk! *mosolygott és elindultunk.* - Öhm. . azon gondolkoztam, hogy. . tudod. . hogy lennél-e a barátnőm?! *motyogta út közben.*
- Én? *álltunk meg egy percre.*
- Igen! Tudod nagyon megkedveltelek és úgy érzem, hogy te is és én szeretlek!
- Le-leszek! *mosolyogtam.*
- Jaj de jó. *ölelt át.*
- Igen! *bújtam hozzá.*
- Imádlak! *csókolt meg.*
- Én is! Na de menjünk mert nem lesz belőlem semmi sem!
- Rendben! *mosolygott és megfogta a kezem majd indultunk tovább.*
- Itt is vagyunk! *szóltam.*
- Oh, kár. Akkor majd írj!
- Írok! *mosolyogtam és megcsókoltuk egymást.* - Na szia!
- Szia! *mosolygott és én bementem ő meg elment.*