- A többiek? *állt mellém Ryoga.*
- Basszus. *kaptam a mellkasomhoz.* - Te nem velük vagy?
- Kanoko-san keresett, váltottam vele pár szót. Mellesleg rossz a lelkiismereted. *majd felvett egy napszemüveget a civil ruhájához. Nem tudom miért, hisz éjszaka van.*
- Te két szemüveget hordasz magadnál? Nem rossz a lelkiismeretem! Csak tudod egy lány, egyedül a sötétben... azért ez ijesztő. *hadartam.*
- Igen, egy tartalék mindig van nálam. Mégis mit gondoltál? Mindegy... felhívom Ray-t. *majd hívni kezdte őket.* - Hol vagytok? Tessék? Jó, oké... nincs messze, de nálam pénz sincs. Mindegy, majd kitalálok valamit... azért vigyázzatok magatokra! Helló!
*Letette és felém fordult.*
- Van pénzed? Vagyis itt nálad?
- Nem, nincs nálam... úgy volt, hogy csak addig maradok, míg felkészítelek titeket és megyek is haza.
- Remek... *sóhajtott fel.*
- Mi a baj? *néztem rá érthetetlenül.*
- Elindultak a turnébusszal, hogy tankoljanak. De félúton lerobbantak. Istenem, olyan idióták... most meg elvontatják és sétálhatunk haza.
- Oh, nagyszerű. *fogtam a fejem.* - De így legalább lehetőséged van énekelni nekem.
- Na, igen... ezt még megígértem. *nevetett, majd elindultunk. Közben elkezdett nekem énekelni, így talán még szebb a hangja, hogy csak egymaga van.*
- Hé! Hörögj is! *szóltam rá.*
- Nem fogok az utca közepén hörögni.. *kuncogott.*
- Deeee! Nem látja senki, sötét van.. szinte sikátor.
- Szerintem nem is jó fele jövünk, a belvárosban nem nagyon kéne sikátornak lennie. *majd kifelé fordultunk. Ott már látszódott a temérdek sok lámpa fénye.* - Choukou-saaaaaaan!
*kiáltotta, majd odafutott egy szoborhoz.* - Te egy szobrot úgy neveztél el, hogy Szobor-san? *nevettem ki.*
- Hé! Nem tudom, hogy mi az igazi neve... és részegen mindig meglátogattuk, de egyszer Tomo lehányta. *nevetett. Majd ráült, mint valami hülye.*
- Hé, szegény szobor! *próbáltam lehúzni róla, de nem nagyon sikerült. Nagy lendületet vettem, amivel csak annyit értem el, hogy mind a ketten seggre estünk.*
- Gratulálok! *simogatta magát Ryoga, én pedig felálltam és a kezemet nyújtottam neki. Megfogta, de visszahúzott a földre, ő pedig felállt.*
- Áú, ez most fájt! A fenekem! *nyavalyogtam neki.*
- Jaj, gyere már! *nyújtotta a kezét.*
- Nem megyek! *duzzogtam és karba tettem a kezem. Mindenki minket nézett. Ami elég vicces volt, mert Ryoga kínosan érezte magát.*
- Gyere már! Még itt a végén azt hiszik, hogy bántottalak!
- Bántottál is...
- Az igeeeenn... nem tudom, hogy ki kezdte. *hüledezett.*
- Azért, mert ráültél Choukou-sanra?
- Te egy szobrot úgy neveztél el, hogy Szobor-san? *utánzott és vigyorogni kezdett.*
- Akkor egyedül mész haza. *húztam a számat.*
- Jó. *vonta meg a vállát, megfordult és továbbment. Felsóhajtott és visszajött.*
- Vegyél fel a hátadra! *nyújtottam a karjaimat.*
- Mi? Neeeeemm!
- Naaaaa....
- Jó, legyen! Gyere! *állt elém, majd felugrottam a hátára.*
- Nyaaahh... Ryoga-san cipeeeeel!
- Nincs is neked semmi bajod. *nevetett.* - Ugye tudod, hogy sokkal tartozol? Benyeled a napszemüvegemet, most meg cipellek... nem lesz ez így jó.
- 1. A szemüveget te adta nekem, még visszaadhatom. 2. Megcsinálom a ruhátokat.. szóval, csitt!
- De azokat a ruhákat pénzért csinálod!
- Héééé.... valamiből nekem is meg kell élnem!
- De akkor is tartozol!
- Neeeeemmm.
- Holnap ezért meghívsz egy kávéra!
- Még mit nem. *vettem le róla a sapkát és a fejemre raktam.*
- Tedd vissza! Felismernek a rajongók.
- Nem fognak! A nagy Ryoga-san kegyetlen és hideg.. nem cipelne egy védtelen lányt a hátán...
- Na, ezt még nagyon megfogod bánni. *és dobott rajtam egyet, amire felsikítottam.* - Úgy sikítasz, mint egy kis...
- Kis kurva, akit meglehet dugni?
- Hát kb. *nevetett, ezért elkezdtem borzolni a haját.*
- Na, jóóóó... ezért már tényleg kapsz. *elvette a táskám, belerakta a telefonját, majd ledobta a földre. Engem pedig behajított a közelben lévő szökőkútba.*
- Haaaa.... te kis. *néztem rá mérgesen.* - Te kis szemét!
- Így jár az, aki nem bír magával. *nyújtotta a nyelvét.*
- Basszus, azt hiszem .. kificamodott a bokám. *kaptam oda. Ryoga pedig aggódva pillantott rám.*
- Mutasd! *lépett közelebb, én pedig berántottam.*
- Alattomos idióta! *nézett rám mérgesen és elkezdett locsolni én pedig viszont locsoltam őt.* - Soha többet nem aggódok miattad!
- Hahaha... megkaptad. *nyújtottam a nyelvem.*
- Kitépem! Nem is... inkább leharapom.
- Nem mered!
- Gyere, csak ide! *húzott magához, hogy lenyomja a fejem.*
- Hé, a szökőkútban tilos a fürdés! *kiabált oda egy gyalogos rendőr nekünk, majd futni kezdett felénk. Azonnal felpattantunk. Gyors elvettem a táskám, Ryoga pedig mellém állt.*
- Most mi lesz?
- Futunk! *felelte, majd megfogta a kezem és, mint az őrültek futni kezdtünk a rendőr elől.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése