- Jó ezt hallani. *mosolyogtam.*
- Örülök neki!
- Jaj de Nami! Mi a baj?
- Semmi!
- Akkor nem lennél ilyen!
- Milyen?
- Ilyen! Rideg és olyan mintha nem is akarnál velem lenni.
- És ha nem akarok?
- Az bűn!
- Miért?
- Mert tudom, hogy csak azért nem akarsz velem lenni mert történt valami! Megbántott az a szemét?
- Milyen szemét?
- A pasid!
- Nem a pasim!
- Hogy? *csillantak fel a szemeim.*
- Úgy, hogy szakított velem.
- Micsoda?
- Jaj ennyire értetlen vagy? *akadt ki. Olyan édes.*
- Nem, de nem értem. . miért? Egy ilyen lányt miért dob?
- Mert keveset voltam vele. . a munkám miatt. Ráadásul a haverjai elmondták, hogy egyik nap ott voltam a bárba veletek. .
- Na jó, de nem is tudja ott mi történt!
- Az őt nem is érdekli! Ott voltam, veletek voltam és nem vele. Ennyi, és kész!
- Ez egy köcsög!
- Ez van! *hajtotta le a fejét.*
- Naa de ne légy szomorú! *húztam magamhoz és megálltunk. Szegénykém.*
Nem szólt semmit csak bújt. Olyan édes, ez a köcsög meg. . na mindegy!
- Naaa shhh! *csitítgattam és a fejét simogattam.* - Nem éri meg sírni érte! Hallod! *emeltem fel a fejét és letöröltem a könnyeit..*
- Jó tudom. . én sem tudom miért sírok! *hüppögött.*
- Gyere! *húztam el onnan.*
- Hova megyünk?
- Majd meglátod!
- Oké. *szipogott, de én csak húztam amíg el nem értünk egy boltig..* - Itt mi van?
- Várj meg itt kint! *mentem be és vettem neki egy sütit.* - Itt is vagyok! *mosolyogtam.* - Csukd be a szemed!
- Oké! *be is csukta és a kezébe adtam a sütit.*
- Kinyithatod!
- Hm. . egy süti?
- Igen, hogy jobb kedved legyen! Tudom, hogy ez a kedvenced!
- Oh köszi! *mosolyodott el egy kicsit. Jaj annyira édes!*
- Ez az! Na gyere menjünk vissza!
- Okés! *megfogtam a kezét és visszamentünk.*
- Na végre, mindjárt kezdünk! *rohant oda Ayano.*
- Itt vagyunk! *mondtam.*
- Gyorsan megcsinálom a hajatokat! *kezdte el csinálni a többiek haját. Én csak néztem őt és utolsó voltam.* - Kész! *mondta nekem.*
- Köszi! *mosolyogtam.* - Meg nézel minket?
- Persze, úgy is kell még igazítani a hajatokon! Amennyit ti ugráltok. *kuncogott.*
- Köszi! Sokat jelent nekünk!
- De főleg neki! *jött oda Shin.*
- Tudom! *motyogta.*
- Oh. . *nézett furán Shin.*
- Mondtam, hogy megbeszéltünk mindent! *értetlenül néztem Shinre.*
- Jóó. Na gyere! *fogta meg a karom Shin és oda mentünk a többiekhez.*
Elkezdtünk forgatni, de valaki mindig elnevette a dolgot. Így elég lassan haladtunk, de végeztünk! Mikor összepakoltunk és átvettük a ruháinkat még Nami is ott volt. Nagyon örültem neki. Gyorsan oda is mentem hozzá.
- Na? Milyenek voltunk? *kérdeztem tőle.*
- Jók! És bolondok! *kuncogott.*
- Akkor jó! Hazakísérjelek?
- Ha akarsz! *vonta meg a vállát. Szóval igen!*
- Akarlak!
- KO-KI! Ne itt! *szólt rám Reno mikor elment mellettünk és épp ezt a mondatot hallotta meg.*
- Jaj nem azt! Ahj. . úgy sem tudom megmagyarázni! *kuncogtam.*
- Tudjuk KO-KI. *kuncogott IV.*
- Hehe! Akkor mehetünk? *néztem rá.*
- Persze! *bólintott és elindultunk.*
Ám mikor kiléptünk az ajtón azt vettük észre, hogy zuhog az eső.
- Menjünk hozzám! Én közelebb lakom! *mondtam neki.*
- Öhm. . jó! *egyezett bele nagy nehezen és futásnak eredtünk.*
Egészen a házamig futottunk és mikor beértünk mindegyikünk tiszta víz volt.
- Fürödj meg gyorsan! *mondtam és már mentem is be a fürdőbe vizet engedni neki. Nem akarom, hogy megfázzon.*
- Jó. . *motyogta és utánam jött.* - De kell ruha is!
- Azt majd én adok! *mosolyogtam rá.*
- Okés. *vakarta a fejét.*
- Itt a víz! Majd zárd el! *mosolyogtam rá.*
- Rendben!
- És hozom a ruhádat!
- Okés! *mentem át a szobámba és egy pólót kaptam ki a szekrényemből és egy nekem már kicsi háromnegyedes nadrágot.*
- Itt vagyok! *mentem be és ő csak a vizet nézte.* - Naa! Ne legyél szomorú! *öleltem át.*
- Nem vagyok az!
- Akkor mosolyogj!
- Mosolygok! *mosolyodott el.*
- Na azért! *mosolyogtam én is.*
- Na menj ki! Megakarok fürdeni! *küldött ki.*
- Okés! *mentem ki.*
Vártam a nappaliba, hogy végezzen és addig néztem a tv-t, de elment az áram. Hamarosan kijött a fürdőből Nami.
- Öhm mehetsz fürdeni! *vakarta a fejét. Szépen sütött a hold ezért láttam őt.*
- Okés! Ha esetleg megijednél akkor gyere be nyugodtan!
- Nem vagyok ijedős! *ült le.*
- Okééé! *mentem el fürdeni.*
Nem sokáig fürödtem, nem akartam egyedül hagyni. Mikor végeztem felöltöztem majd kimentem.
- Öhm. . engem nem zavar! Én úgy is itt alszom! Te meg gondolom a szobádba!
- A kanapén akarsz aludni?
- Miért hol? Akkor a vendégszobába!
- Hát. . nagy az ágyam!
- Azt hittem ezt már megbeszéltük!
- Jóó! Ahogy óhajtod! *ágyaztam meg neki a vendégszobába.*
- Köszönöm! *ült le az ágyra.*
- Nincs mit! *mosolyogtam.*
- Jó éjt! *küldött el aludni.*
- Neked is! *mentem a szobámba.*
El is aludtam bár ez a vihar nagyon ijesztő volt még nekem is. Aztán álmomból két kis kéz keltett fel a mellkasomon. Hátam mögé néztem és Nami feküdt mellettem.
- Bocsi, de nagyon megijedtem. . *hajtotta le a fejét.* - Itt aludhatok?
- Persze! *fordultam felé.*
- Köszi! *bújt hozzám. Jaj de édes. Nem fogom elengedni!*
- Nincs mit! *öleltem át szorosan.*
Gyorsan vissza aludt, de én nem! Cuki volt a ruháimba és amúgy is cuki! Csak néztem őt ahogy szuszog és átölel. Olyan édes! Nem lehetne megállítani az időt? Óvatosan csináltam róla egy képet és mosolyogtam rajta. Majd lassan elaludtam én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése