Takahashi Yoko.~

A komment végeztével észre se vettem, hogy nem mentem haza. A cuccaim pedig még mindig a 27-es teremben voltak. Gyors odafutottam, hogy összeszedjem őket és hazamenjek. Éppen beértem és pakolni kezdtem, amikor ajtó nyílott. 
- Ember, az egyik riporter nagyon sok mindent kérdezett. *ásított K.* - Még a magánéletünket is tudni akarta.
- A francokat árultam volna el belőle. Azért az ilyen túl megy minden határon. Mi köze van hozzá, hogy van-e barátnőnk? *háborodott fel Ryoga.* 
- Yoko. *ijedt meg Ray és a mellkasához kapott. Majd a többiek is rám néztek.* - Te mit keresel még itt? Már nem kell dolgoznod! 
- Elnézést. Csak annyira figyeltem a kommentet, hogy véletlen ottmaradtam. *vakartam zavartan a tarkómat.* - De már megyek is, csak a cuccaimért jöttem. 
- Nem is láttalak a sorok között. *folytatta Tomo.* 
- Azért, mert oldalt álltam. Nem akartam a riporterek közé ülni. Amúgy se lett volna ott helyem, szóval. 
- Most hova mész? *kérdezte K.*
- Természetesen haza. Vár Kazuya. Ha minden igaz, megyünk inni. 
- Ki az a Kazuya? *kérdezte Ryoga.*
- Ryoga. *szólt rá megint K.* 
- Kazuya, a legjobb barátom. Túlságosan is kíváncsi vagy. *forgattam a szemeimet, majd elvettem minden holmim.*
- Segítek levinni! *ajánlotta fel a segítségét K.*
- Nem, kell köszönöm! *vágtam rá, majd elmentem. Becsaptam az ajtót, ahogy csak engedte a sok cucc a kezembe. Megálltam egy pár pillanatra.*
- Befejeznéd ezt végre?! *akadt ki K.* - Olyan vagy, mint egy rossz, hisztis kislány!
- Oh, hallgassuk a nagy Ryoga-sant! *vett elő egy pici mikrofont Tomo, de nem kapcsolta be.* 
- Mégis mi a franc bajod van?! Mit kellene befejeznem? 
- Azt, hogy adod itt a nagymenőt! Mindannyiunknak fáj, hogy Kifumi elment... de ettől még nem kellene másokon levezetned! 
- Mi van?! Nem ez a bajom! Jaj, K... azt se tudod, hogy mi ez az egész! Most is mit csinálunk?! Veszekedünk egy lány miatt...
- Nem veszekedünk. 
- De igen, veszekedünk! 
- Csak te képzeled azt! Én csak annyit kérdeztem, hogy miért csinálod ezt... Nem akartam ebből veszekedést! Te fújtad fel, mert egy idióta vagy! 
- Te vagy az idióta. Fogd fel, hogy.. áh, mindegy. 

- Na, Ryoga-san.. fejezd be a mondatodat! *cukkolta tovább Tomo.*

- Akkor meg mégis mi bajod?
- Semmi.. oké? Húztam cigizni... *halottam, ahogyan lépked az ajtóhoz. Így gyors odébb futottam, de elejtettem a tervezős füzetemet.*
- Oh, istenem. *sóhajtottam fel.*
- Legközelebb vigyázz a cuccaidra! *emelte fel Ryoga és átnyújtotta. Szájában már cigi volt, így gondoltam kifelé fog menni, mint én.* 
- Kö-köszönöm. *vettem el. Most pedig a táskám esett le.*
- Jaj, ne bénáskodj már! *forgatta a szemeit és felvette a táskámat.* - Miért nem hagyod itt a cuccod? 
- Mert még nem kaptam irodát és bármikor lehet ihletem. 
- Milyen hülye vagy...
- Én, én nem is vagyok hülye!
- De az vagy... mit küszködsz? Nem vagy te holmi Hero... Nem lenne könnyebb addig a termünkben lerakni a cuccaid? Utána meg akkor jössz be dolgozni, amikor akarsz! Istenem, te tényleg szerencsétlen vagy... 
- Ha csak azért jöttél, hogy szidj... köszönöm nem kérek belőle! 
- Mindegy... mindjárt bőgsz. Az pedig nem akarom... *majd elvette a cuccaimat és bedobta a fiúknak.* - Tegyétek be a termünkbe!
- Biztos, hogy jó lesz ez így? *kérdeztem, ő pedig egyenesen ment kifelé. Úgy loholtam utána, mint valami rossz kiskutya.* 
- Fogd be. Miért ne lenne jó? Csak menj haza! 
- Jó, jó.. megyek. Csak, ennyit akartam. Köszönöm, hogy segítettél nekem!
- Írd fel a naptáradba, mert ez volt az utolsó! *majd a kapuban balra fordult, én pedig jobbra mentem. Egyenesen haza.*