Namika Ayami ~

- Tudom! De hagyjál ezzel a sráccal jó? Meg a többivel is!
- Miért nem akarsz pasizni?
- Mert minek? A munkám miatt amúgy sem lenne időm rá. . 19 vagyok. . élni akarom az életem és nem akarok senkitől sem függni! Én nem akarom azt, hogy épp összevesszek a pasimmal és akkor brühü.. az asztal alatt bőgök! Nekem nem kell az, hogy más megmondja mit csináljak és a szexre sincs szükségem! Ha meg lenne akkor összekapok valami bárban dolgozó alakot és szevasz. De nem tudom. . nem kell pasi! Nekem van egy pasim! És ő a legjobb! *simogattam meg Sorryt aki az ölembe ült.* - Most a barátom majd elvárja, hogy én főzzek, mossak stbstb egy idő után. Tudod mit! Egy nagy vasrudat a seggébe! Majd ha készen érzem magam akkor lesz pasim!
- De ez nem ilyen egyszerű! Ha most nem fogod meg akkor elrepül!
- Akkor repüljön! Holtra nem érdekel, hogy mit csinál. .
- De. .
- Tudom hülye vagyok és fura. *forgattam meg a szemeimet.* - Te tudod a legjobban, hogy volt egy barátom! De mit csinált? Mikor megtudta, hogy én még mindig a bátyámat gyászolom elhagyott mert ciki voltam. . nekem erre nincs szükségem! Te mehetsz akivel akarsz, nem érdekel! De engem hagyj ki ebből!
- Jóó-jóó.
- Lányok. . mi ez a kiabálás? *észre se vettem de felemeltem a hangom és anyu épp hazaért.*
- Semmi. *ráztam meg a fejem.* - Minnie épp menni akart. *néztem Minniere aki elment.*
- Baj van?
- Nem! De hagyj egyedül! Köszi! *mosolyodtam el és megértette majd becsukta az ajtót.*
Minnie az az ember akinek a legjobban kéne tudnia, hogy nagyot csalódtam és nem akarok még egyszer. . nem. Még mindig folytatja a hülyeségeit. Nem értem. . talán sosem értettem ezt a csajt, de van benne valami ami arra sarkall, hogy vele barátkozzak! Nem tudom. Eldőltem az ágyamon és csak néztem Sorryt amint aggódó tekintettel figyelt. Annyira édes ez a kutya, meg tud egy perc alatt nyugtatni a nézésével! Erre is csak ő képes! Imádom! Magamhoz szorítottam és dúdolni kezdtem. Sorry csak figyelt és hallgatta a dúdolásomat.
- Kicsim. . gyere enni! *szólt be anya. Nem is tudtam mennyi az idő.*
- Megyek egy perc! *bólintottam majd erőt vettem magamon és felálltam, de elestem mert elzsibbadt a lábam és nem tudtam rálépni.* - Nyugi, nincs baj! *Sorry azonnal odafutott. Lassan felálltam és kidöcögtem a konyhába.*
- Mi a baj? *kérdezte apa.*
- Csak elzsibbadt a lábam! *ültem le.*
- Értem.
Anya tálalt majd enni kezdtünk. Most is adtam Sorrynak kaját. Nem szóltak anyuék, de láttam rajtuk, hogy legszívesebben megint megemlítenék. De sebaj, nem érdekel. Mikor úgy éreztem tele vagyok megköszöntem és elmentem fürdeni. Sorry már ide is velem jött és csak nézte a vizet. 
- Ne félj! *mosolyogtam rá biztatásképp.*