Takahashi Yoko.~

Elég sokáig futottunk és szerencsére leráztuk a rendőrt. Talán már félúton feladta, de nem mertünk megállni.
- Ki vagyok! *vettem szaporán a levegőt. Nagyon elfáradtam.* 
- Most cipelhetnél te a hátadon. *kapkodott a levegőért Ryoga is, majd tüsszentettem.* - Ha megmersz fázni, tutira megöllek! 
- Nem kellett volna beledobnod a szökőkútba! *hüledeztem.* - Vigyél haza! Fázok... 
- Jó, rendben... menjünk! Gyere, ide! *húzott magához, hogy ezzel is melegítsen.* - Hideg őszi éjszaka lesz ez, azt hiszem. 
- Igen.. sajnos. Nyarat akarok vagy tavaszt! A tavasz se hideg, se meleg... 
- Én a nyarat azért szeretem, mert akkor van a szülinapom. *kuncogott.* 
- Komolyan? Nekem is! 
- Tényleg? Na és neked mikor? 
- Augusztus 1! Neked?
- Július 3. Akkor a tiéd nem is olyan rég volt... 
- De nem ám. *kuncogtam.* - Tök jót buliztam akkor!
- És engem nem hívtál meg...
- Hogy hívtalak volna?
- Telefonon! 
- De hiszen nem is ismertük egymást! Én csak a TV-ből ismertelek, te meg még csak a létezésemet se tudtad! 
- De tudtam!
- Na, honnan?
- Éreztem, hogy nálam fogsz dolgozni!
- Haaaa... úgy mondod, mintha a bejárónőd lennék! 
- Nem vagy a bejárónőm, csak a rabszolgám! 
- Rabszolga?! Még mit nem! *ütöttem meg az oldalát. Felszisszentett.* 
- Lány létedre, tudsz olyat ütni...
- Csak te vagy gyenge. *nyújtottam a nyelvemet.*
- Mondtam, hogy leharapom!
- Neeeem!
- De!
- Nem!
- De! 
- Nem! 
- De!
- Nem!
- De! Óvodás vagy! 
-Pont te beszélsz? Te nagyobb óvodás vagy, mint én! 
- Nem igaz!
- De igen!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De!
- Nem!
- De az vagy! 
- Nem vagyok! 
- Basszus! *eszméltem fel.* - Felhívjam Kazuya-t, hogy vigyen haza minket? 
- Azt megköszönném. *vigyorgott. Én pedig tárcsázni kezdtem Kazuya számát.*
- Szia, Kazu! Van egy kis probléma... hazatudnál vinni? Hogy mi? Oh, értem.. semmi baj. Szia! *majd letettem.* 
- Na, mi a baj? *érdeklődött Ryoga.* 
- Nem tartózkodik most Tokyo-ban. Hong Kong-ban van a munkája miatt. *szomorodtam el.* 
- Akkor szedjük a lábunkat, mert megfogunk fázni. *lépkedett gyors léptekbe. Követtem a példáját. Útközben már nem nagyon szóltunk egymáshoz... én már nem is akartam. Az, hogy fázok elterelte mindenről a figyelmemet. Bő séta után, pedig megérkeztünk a panelhez, ahol lakok.* 
- Nem jössz fel? *kérdeztem, ő pedig furcsán tekintet rám.* - Jaj, ne értsd félre! Csak azért mondta, hogyha kell adok neked tiszta ruhát vagy felőlem itt is aludhatsz! 
- A ruhát szívesen elfogadom. *majd az arcához kapott, mintha zavarban lenne.* - Nem hiszem, hogy itt maradok. Koyatsu vár rám... és elég későre jár már az idő. 
- Persze, megértelek  *csak egy ötlet volt. Na, jó... ez most nagyon hülyén jött ki. Felmentünk, majd adtam neki pár ruhát. Közben én is átöltöztem.* 
- Nem láttad a... *lépett be a szobámba, majd ki is fordult, mert egy szál fehérneműben álltam.* - Bocs... nem akartam. 
- Nem tanítottak meg kopogni? *kuncogtam, de még mindig nem fordult meg. Magam köré tekertem egy törölközőt, majd kimentem hozzá.* - Mit nem találsz?
- A sapkámat... felöltöznél? Kérlek... zavar. *vakarta a tarkóját.* 
- A saját házamban úgy járkálok, ahogy akarok... különben is, még leszeretnék tusolni. Amúgy ott a sapkád, a kanapén! 
- Hát...jó. Ha te ilyen vagy. *majd elvetet a sapkáját.* - Csurom víz!
- Hagyd itt a cuccaiddal, kimosom őket, majd megszáradnak. Holnap meg eljössz értük vagy valami... oké? 
- Jó, rendben van... 
- Akkor én megyek tusolni. Kikísérlek, oké? *fordultam felé, majd az ajtóhoz indultam. Ő pedig követett. De megállt az ajtóban és csak bámult.* - Na, nem mész haza? Vár Koyatsu! 
- Földbe gyökereztek a lábaim... 
- Hahóóó. *kuncogtam.* - Megfogok fázni... húzat van! 
- Öh, bocs... *hadarta.* - Már megyek is. Szia! 
- Szia! *integettem és hazament. Majd csengettek, még éppen, hogy csak beléptem a fürdőszobába. Ajtót nyitottam.* 
- Itt aludhatok? *kérdezte izgatottan.*
- Gyere! *kuncogtam.* - De külön szobában alszol! 
- Hééé... K meg aludhatott veled?! 
- Mert K részeg volt és ápolni kellett...
- Én meg vizes vagyok és fáradt... engem nem kell ápolni?