- Yoko! *kiáltottam utána.*
- Ryoga, te mégis mit csinálsz itt? Yokoval kellene beszélned!
- Nem beszélek vele! *állítottam meg.*
- Miért nem? *kérdezte zavarodottan.*
- Mert csak kihasznált téged!
- Ezt, hogy érted? *nézett rám, mint valami hülyére.*
- Rajtad keresztül akart a közelembe férkőzni! Végig szidott téged, mintha valami társadalmilag visszamaradott személy lennél.
- Komolyan ezt csinálta? *szomorodott el.* - Pedig én megbíztam benne!
- Tudom! Ez a baj az emberekkel, nem tudják értékelni a másikat!
- Sajnálom, hogy ráerőltettelek erre az egészre.
- Nem a te hibád! *próbáltam vigasztalni.* - Nem tudtad, hogy ez a csaj ilyen gyökér.
- Ha tudtam volna, akkor biztos nem küldelek oda! *pillantott rám aggódva.*
- Mi lenne, ha elmennénk valahova enni? *vetettem fel az ötletet.*
- Az nagyon jó lenne! *mosolygott rám.* - Hova menjünk?
- Én arra gondoltam, hogy ehetnénk egy kis sushi-t. De most nem mi készítenénk, mint a múltkor. *nevettem el magam.*
- Benne vagyok! *nevetett ő is és elindultunk egy közeli sushi bárba. Rendeltünk és enni kezdtünk.* - Yoko... kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Megbántad, hogy nálunk dolgozol?
- Egy pillanatra sem! Nagyon szeretek veletek dolgozni.
- Komolyan? *lepődtem meg, pedig azt hittem, hogy nem szeret velünk dolgozni, amiért olyan sokáig bántottam és szidtam őt.*
- Komolyan.
- Ugye nem kedveltél engem, igaz?
- Próbáltalak akkor is kedvelni, de nem nagyon ment, mert goromba voltál velem. De miért kérdezel most hirtelen ilyeneket?
- Csak úgy merőkíváncsiságból.
- De már ez régen volt! Azóta sokat változtál! Igaz vannak néha problémáink, de ezek nem tartanak sokáig.
- Ahogy mondod. *mosolyogtam.* - Nagyon szeretek valamiért veled lenni.
- Tényleg?
- Aha. *és éreztem, hogy egy kissé belepirultam. Most meg mi a fenét csinálok? Ez nagyon gáz.*
- Én is szeretek veled lenni. *mondta szemrebbenés nélkül. Nem tudom miért, de megörültem neki.*
- Ennek nagyon örülök! *mosolyogtam.* - Most sikerült zavarba hoznod! Örülsz?
- Nagyon is. *nevetett fel.* - Azért élek, hogy a Ryoga féléket zavarba hozzam!
- De már hirtelen azt is elfelejtettem, hogy mit akartam mondani! *nevettem kínosan. Ez a lány, teljesen megbabonáz.*
- Azt akartad mondani, hogy: "Yoko, te vagy a legédesebb lány a világon!" *kuncogott rajtam.*
- Yoko, te vagy a legédesebb lány a világon! *mondtam komolyan, mire belepirult és gyors inni kezdett.* - Most te jöttél zavarba!
*nevettem.*
- Igen, mert komolyan mondtad! Azt hittem, hogy elhülyéskeded! *kezdte védeni magát.*
- De ezt komolyan is gondoltam!
- Ryoga, furcsa vagy. *nevetett ki.*
- Tudom és ez most gáz! *nevettem én is magamon.*
- Talán az a Yoko összezavart téged?
- Nem hinném. *ráztam a fejem.* - Az én Yokom zavart össze!
- Ne birtokolj!
- De, mert már csókolóztunk.
- És akkor az azt jelenti, hogy a tiéd vagyok? *kuncogott.*
- Igen, azt!
- Akkor fizesd ki a sushimat! *nevetett.*
- Alapból kifizettem volna, ez az én feladatom.
- Akkor legközelebb én hívlak meg.
- Neeeeeem! Én foglak meghívni mindig.
- Persze, aztán meg tönkremész anyagilag.
- Nem érdekel, úgy érzem, hogy érted most bármit megtudnék tenni.
- Ryoga... *nem tudott mit mondani, csak némán ült előttem.*
- Eljönnél velem most valahova?
- Nem tudom...
- Kérlek! *kérleltem, mutatni szeretnék neki valamit.*
- Hát jóóó... legyen. *gyors ettünk még egy kicsit, majd elindultunk haza a kocsimért és arra a helyre, ahova menni szerettem volna. Egy kisebb tóparti hely volt, ahova leültünk.*
- Ez messze van a város zajától. *mondtam.*
- Nem jó, mert itt megtudsz erőszakolni. *nevetett.*
- Nem terveztem ilyet, de ha szeretnéd akkor... *ültem hozzá közelebb.*
- Így ősszel elég hideg a homok. *kuncogott Yoko és a hajamba szórta.*
- Hé.... te kis! *fordítottam a hátára.*
- Ne, ne szórj rám homokot!
- Miért is ne tegyek ilyet? *vigyorogtam.*
- Mert tudom, hogy szeretsz!
- Nem szeretlek!
- De igen!
- Neeem, nézd csak. *húztam fel a lábát magamhoz és megcsókoltam. Közben a lemenő napfénye cikázott végig a hátamon. Elszúrtam, a naplementét akartam neki megmutatni, ehelyett itt fekszik alattam és csókolom. Mégis mi a fenét csinálok? Azt hiszem, teljesen belé zúgtam.*
- Ryoga. *mondta egy levegővétel után.*
- Tudom, hogy nem kellene. *ráztam a fejem és felültem.*
- Ryoga...
- Hiszen, talán ez még túl korai és mind a kettőnknek meg kellene gondolnia vagy nem is tudom, de....
- Jaj, csak fogd be! *Nem tudtam befejezni, mert újra lehúzott magához és megcsókolt.*
- Leszel a barátnőm?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése