Namika Ayami ~

Ahogy elértünk egy kis kávézóhoz megálltunk és bementünk. Leültünk egy asztalhoz és a srácok rendeltek nekem sütit és maguknak kávét. Mikor kihozták a sütit és a kávékat elkezdtem enni ők meg inni.
- Milyen szép az idő. *jegyezte meg Reno mikor kinézett a nagy üveg falon.*
- Igen, szépen süt a nap. *mosolyogtam és egészen elmerengtem a napfényben és a házak árnyékába.*
- Hahóóó! *lengette meg Shin a kezét előttem. Nem tudom meddig bámultam, de ők már megitták a kávét.*
- Öhm. . bocsánat! Igen? *zökkentem ki a gondolatfelhőmből.*
- Nagyon elbambultál. *kuncogott Ryoga.*
- Öhm igen. Csak gondolkoztam!
- Addig Sorry megette a sütidet. *kuncogott KO-KI.*
- Oh. . Sorry! *néztem rá és tiszta krém volt a pofija.* - Édes vagy. Most szó szerint. *kuncogtam és letöröltem róla a habot.*
- Szóltunk, de te nem vetted észre. *jegyezte meg IV.*
- Elgondolkoztam. *legyintettem.* - De nem baj. Úgy sem vihetem túlzásba az édességet. *mosolyogtam rájuk.*
- Mert? *kérdezte Reno.*
- Mert elhízok és senkinek sem kell egy dagadt fodrász. *kuncogtam.*
- Értem. De igazán nem kell féltened magad!
- De most már igen. . mindegy, nem lényeg! *legyintettem.*
- Jó. *mosolygott.*
- Képzeljétek amint belemorzsál a hajunkba mert épp eszik mikor a hajunkat csinálja. *kuncogott Shin.*
- Neee! Shin! *kuncogtak a többiek is.*
- Na látjátok? *kuncogtam én is velük.* - Senkinek sem kell!
- Izgi lenne! Mi megtartanánk! *kuncogott IV.*
- Izgi? Miért?
- Mert sosem tudod mi esik a fejedre. *kuncogott.*
- Szabad?
- Hm?
- Szabad?
- Igen!? *nézett hülyén.*
- Bolond vagy! *kuncogtam.*
- Oh. . megijesztettél. . *kuncogott.*
- A félős IV. . *grimaszolt Ryoga.*
- Nem is! *kezdtek el civakodni.*
- Na állj! *állítottam le őket.* - Nyugi! Menjünk inkább sétálni! Vagyis én megyek mert Sorry már nem bírja a helyben ülést. *álltam fel és az asztalra tettem a pénzt.*
- Megyünk! Jól esik majd a friss levegő! *mosolyogtak és elmentünk.*
Elindultunk sétálni, lementünk a parkba amit Sorry nagyon élvezett. Találkoztunk Minnievel. Jaj csak ezt ne.
- Szia! *jött oda hozzám.*
- Szia. *köszöntem vissza unottan neki.*
- Jó-jó napot! *hajolt meg többször is a fiúk előtt, komolyan mintha leszopná őket úgy hajolt.*
- Szia! *köszöntek neki a srácok egyszerre és láttam, hogy Minnie majd elájul.*
- Én-én. . Nami barátnője vagyok! Song Min, de mindenki csak Minnienek hív! *hajolt meg megint.*
- Elromlik a derekad. *fogtam meg a vállát mikor megint akart hajolni.*
- Ja, igaz! *kuncogott KO-KI.*
- Örültünk! *mondták.*
- Én is! *csillogott Minnie szeme.*
- Gyere kicsit. *húztam el.* - Bazd, ők is emberek! Ennél jobban nem utálnak mást mintha valaki így viselkedik velük! *próbáltam nem ordítozni vele.*
- Jó, de. . Shin és. . Reno. . meg IV. . ah. .
- Elhiszem, de állítsd le magad!
- Jó!
- Vagy mehetsz is miattam!
- Nem! Ha nem zavarok akkor nem akarok!
- Ezt tőlük kérdezd!
- Jó. *odament hozzájuk és beszélgettek. Én előre mentem Sorryval.*
- Ő tényleg a barátnőd? *jött oda KO-KI.*
- Neked mindig meg kell ijeszteni? *kaptam a szívemhez.*
- Bocsi! Szóval?
- Nem tudom. . egyszer tök jó fej meg minden . . máskor meg a hülyeségeivel stresszel és olyan mintha meg se hallaná amit én mondok.
- Értem. Fura lány.
- Tudom.
- Koreai?
- Igen.
- Észrevettem.
- Honnan?
- A szavak ejtéséből és a viselkedése.
- Jaj, te profi ember ismerő! *löktem meg kicsit mire lemaradt.*
- Naaa! *kuncogott és visszajött mellém.*
- Ők most járnak? *hallottam meg Minnie hangját a hátunk mögött.*
- Nem, KO-KI nagyon szerette a bátyát és talán még legjobb barátok is voltak. Ezért van szívesen több időt Namival. Mert Nami úgy viselkedik mint a bátyja. *mondta Shin.*
- Minnie! *kárcos hangon megfordultam és megálltam.*
- Mi van?
- Jobb ha elmész!
- De..
- Most! *mutattam.*
- Rendben. Örültem! *hajolt meg és elment.*
Csak sétáltam tovább és nagy csend állt fel. Még, hogy én és KO-KI. Megint kezdi ezt a hülye pasis ügyét. . legyen 1000 pasija ha akarja, de engem hagyjon ebből ki! Nagyon mérges voltam rá.
- Öhm. . Nami! *jött oda Ryoga.*
- Igen? *néztem rá.*
- Miért voltál vele ilyen rideg? 
- Mert ez vagyok én! *vontam meg a vállam.*
- Ez?
- Igen, egy rideg és bunkó lány.
- Csak úgy mint a bátyád. . *jegyezte meg KO-KI.*
- Igen. . ő is ilyen volt. *vettem fel egy követ és eldobtam.*
- De. . akkor miért vagy velünk ilyen kedves? *kérdezte Ryoga.*
- Mert ha bunkó lennék akkor jobban szeretnétek?
- Nem, csak nem értem!
- Mit?
- Miért vagy csak adott emberekkel kedves?
- Mert. . ez bonyolult. Van, hogy kattan egyet az agyam és akkor jó kedvem van, mindenkit szeretek stbstb. De van mikor fordítva. Van mikor mindenkivel bunkó vagyok, mint most. Nem tudok ellene tenni.
- Nem, hogy. .
- Hogy?
- Hogy. .tudod. . beteg vagy. .
- Nem! Voltam dilidokinál, de ezt faszt sem használt! Nincs baj az agyammal és egészséges vagyok! Nem vagyok depis sem! *emeltem fel a hangom.*
- Jó-jó!
- Hagyjátok! *jött oda mellém KO-KI.* - Kérlek. . menjetek el! *szólt rájuk és a srácok felszívódtak.* - Gyere! *vezetett el a bátyám kedvenc helyére.*