Takahashi Yoko.~

- Hülyeee! *ütöttem meg. Majd felült Ryoga is.* - Csináljuk azt a sushit! 
- Feltéve, ha nem dobálod megint tele a hajamat rizzsel! 
- Nem fogom. *kuncogtam, majd visszamentünk a konyhába és megcsináltuk.* - Ez ízlik? Tettem bele tojást is! 
- Tojást? *pillantott rám furcsán.* 
- Ühüm! Kóstold meg! *nyújtottam neki oda és megette.*
- Umm... finom! Ez isteni! Akarok még!!! 
- Oké, oké. *nyújtottam neki még egyet.*
- Oké, mostantól a bejárónőm vagy és mindig csinálsz nekem ilyet! 
- Neeeeeem. *kuncogtam.* - Kajás vagy! 
- Hol? *kérdezte. Én pedig letöröltem a szája szélét.* 
- Itt! Na, együnk! *szóltam és nekiálltunk enni. Hamarosan be is fejeztük. Eléggé eltelt az idő, így mentünk tusolni, majd leültünk egy kicsit TV-zni. Koyatsu pedig felugrott mellém.*
- Koyatsu! *mosolygott rá Ryoga. Teljesen úgy viselkedik vele, mintha a gyereke lenne.* 
- Koyatsu, mi? *vigyorogtam, majd felemeltem magamhoz és simogatni kezdtem.* 
- Nahát... Koyatsu. *hüledezett Ryoga.* - Úgy látszik megkedvelt téged!
- Mondtam, hogy menni fog. *vigyorogtam és feljebb húztam magamhoz a cicust.*
- Jó dolga van. *simogatta Ryoga, de egyszer összeért a kezünk és gyors abba is hagyta.* - Jaj, el is felejtettem! 
- Mit? 
- Mutatok neked valamit! *majd kikapcsolta a TV-t és beléptünk a szobájába. Felfeküdtünk az ágyába.*
- Mi az? Mi az? *érdeklődtem és elővette a telefonját.* 
- A mai napról csináltam neked képeket! 
- Komolyan? Ez nagyon kedves tőled! 
- Legalább megtudod nézni a ruháinkat és, hogy mit el nem szerencsétlenkedtünk. *nevetett és megnyitotta az albumát.*
- K, miért vette fel fordítva a Yukata-t? *nevettem, nagyon vicces volt, hogy a kötős része a hátánál volt. Éppen, hogy csak nem látszódott ki a feneke.* 
- Mert bolond! Amúgy meg azért, hogy mutassa nélküled nem megy semmire.
- Komolyan?
- Igen, komolyan. *mosolygott, majd néztünk még képet.*
- Itt milyen édes vagy! *mutattam az egyikre.*
- Tényleg? 
- Aha. 
- Akkor felrakom twitterre vagy blogra! 
- Rendben van. *majd fel is töltötte és írt is hozzá valamit. Nem telt el egy perc se és a rajongók már is kedveltél, RT-zték és hozzá is szóltak.*
- Nagyon szeretnek téged.
- Igen, én pedig mindennél jobban szeretem őket. 
- Ha nekem lenne egy híres pasim, én tuti féltékeny lennék minden rajongóra. 
- Miért? Ez abszurd! Hisz a rajongókkal nem történik semmi...
- Te magad mondtad. *húztam egy kicsit a szám.* - "Igen, én pedig mindennél jobban szeretem őket." Itt kezdődik a probléma... A hírességek csak elhanyagolnák a barátnőjüket! 
- Ezért is nincs senkink! 
- Mert nem is akartok! Csak magatoknak éltek! Ha meg kell valaki megfektetitek....
- Ez nem igaz! Én például nagyon is szeretnék barátnőt, csak nem megy egyről a kettőre! Érted? 
- Annyi rajongód van! Válogass közölük! 
- Nem járnék rajongóval. *akadt ki, mintha a világ legsúlyosabb dolgát mondtam volna.*
- Akkor velem se járnál? *kérdeztem, de nem tudom, hogy miért...* - Hiszen én is rajongó vagyok! 
- Yoko...
- Felejtsd el! Csak felhoztam! Nem akarok veled járni! A rajongók vagyis mi többet érnek nálad! *kaptam fel a vizet és befelé fordultam a falnak, hogy ne lássam.*
- Yoko. *simított végig a hátamon. Én pedig elrántottam magam.* - Ne csináld már!
- Ryoga, nincs semmi baj! Csak felakartam mérni egy rajongó helyzetét... szegényeknek nincs semmi esélyük nálad! *mormogtam a takaró alatt.* 
- Nincs is... nem kezdek ki olyannal, aki csak rajong értem és nem is ismer! *feküdt le ő is. Nem tudtam aludni, már kb egy órája feküdtem ugyanabban a pozícióban, amikor éreztem, hogy Ryoga átölel hátulról. Fogalmam sincs, hogy miért de teljesen elálmosodtam tőle. Aludni kezdtem. Reggel Ryoga még aludt, így kaptam az alkalmon, hogy felhívjam Ren-t. Elmeséltem neki mindent.*
- Azonnal hazamegyek! *hadarta.*
- Nem, nem kell! Maradj csak ott, az embereidnek szükségük van rád! Egy kedves barátomnál lakok itt egy kicsit. Mire hazajössz, már otthon leszek.
- Biztos, hogy minden rendben lesz?
- Persze, a legnagyobb rendben! Nem kell aggódnod! Vigyázni fogok magamra! Oké?
- Jó. *sóhajtott fel.* - Mindig legyél Kazuya-val, ha teheted, oké?
- De Kazuya is dolgozik! 
- Akkor ezzel a barátoddal.... ki is ő?
- Mindegy, mindegy. Most le kell tennem, megyek dolgozni.
- Vigyázz magadra, kérlek! 
- Te is! 
- Szeretlek.
- Én is szeretlek. *nyomtam ki, majd azt vettem észre, hogy a hátam mögül Ryoga lép ki.*
- Naaa... ki szeret ennyire? *kérdezte furcsán.*