Namika Ayami ~

- Örülök, hogy sikerült! *mosolygott anya.*
- Még nem teljesen, de remélem megfelelek majd!
- Tuti, hogy sikerülni fog!
- Azt mondod?
- Azt!
- Igen, hisz a bátyád is nagy sikert aratott náluk! *ölelt át apu.* - Büszke vagyok rád! *ez olyan jól esett.*
- Köszönöm! *gyengültem el.*
- Nincs mit szívem! Bocsánat, hogy így viselkedtem veled!
- Semmi baj!
- Tudom, hogy mit érzel. . vagyis nem, de meg tudom érteni! És többet nem fogunk a dilidokival fárasztani!
- Köszönöm!
- Nincs mit! *puszilt meg.* - Amúgy nagyon csinos vagy! *forgatott meg.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- A mi lányunk! *mosolygott anyu.*
- Igen, olyan szép mint az anyukája. *csókolta meg apu anyut.*
- Jóóóó! *kuncogtam.*
- Miért? *nézett apu furán.* - Tényleg, hapsikkal mi van?
- Mi lenne? Semmi. *vontam meg a vállam.*
- Na majd ha lesz megtudod. .
- Jaj apu hagyjál oké?
- Oké!
- Na megyek lefürdök aztán felhívom a lányokat.
- Oké.
Elmentem fürdeni és sokáig időztem a kádban. Gondolkoztam és zenét hallgattam. Annyira jó volt. Közben felhívtam Minniet és elújságoltam neki mindent.
- Nyaah, de örülök, hogy sikerült! Aztán ügyesen!  . . és majd mutass be nekik! *kuncogott.*
- Aham, szeretnéd! *nevettem.*
- Jól van na! KO-KI tök cuki lehetett.
- Aham! Az volt. *mosolyogtam.*
- Amúgy mit csinálsz?
- Engedem a meleg vizet mert már kihűlt a fürdővizem.
- Te fürdesz?
- Aham, miért olyan meglepő? Én is szoktam fürdeni. *nevettem.*
- Nem csak. . mindegy. Rossz gondolatok!
- Haha! *játszottam a habbal egyik kezemmel.*
- Jól van na! Tényleg, nem akarod felszedni KO-KI-t?
- Nem! Miért akarnám? Cuki srác meg minden, de csak barát.
- Oh. . akkor majd én!
- Szeretnéd! *kuncogtam.*
- Gonosz!
- Tudom! Ohh. . épp ViViD-t hallgatok. *csillant fel a szemem.*
- Melyik számukat?
- Dear. *kezdtem el énekelni.*
- Ezer éves! *kuncogott.*
- Tudom, de nekem ez a számuk tetszik a legjobban!
- Jó kis szám nem mondom!
- Na, ne kötekedj akkor meg!
- Igen is főnök! *kuncogott.* - Amúgy észrevetted, hogy majdnem mindenhol te vagy a főnök?
- Hogy érted?
- A táncba is. . a suliban is te voltál.
- Ja hát. . lehet olyan az egyéniségem!
- Lehet?
- Jóóó, na olyan! *kuncogtam.*
- Nagyon!
- Jó nem tehetek róla!
- Tudom, de akkor is! Irigyellek!
- Mert?
- Mert erős személyiséged van!
- És az miért jó?
- Mert mindenki fél tőled és nem köt beléd.
- Ja. . de marha nehezen megy a barátkozás. .
- De mi itt vagyunk!
- Tudom!
- Leakarsz cserélni?
- Neeem, eszembe sem jutott.
- Akkor jó! No de nekem le kell tennem. Vacsi van! Szia!
- Rendben! Jó étvágyat! Szia!
- Köszi! *tette le majd én is.* 

Belemártóztam a vízbe és felhívtam a többieket is. Mindenki nagyon örült a sikeremnek én meg annak, hogy megdicsértek. Majd lassan kiszálltam a kádból és felöltöztem majd bebújtam az ágyamba.