Namika Ayami ~

Reggel felkeltem és ittam egy kávét majd lassan készülődni kezdtem. Felvettem azt a ruhát amit tegnap vettem és tettem fel egy kis sminket, de nem sokat. Majd egy keveset ettem és elindultam. Mikor odaértem a megadott helyhez bementem, egy hatalmas nagy épület volt. Onnan felvezettek a másodikra ahol már vagy 100-an ültek. Oh te jó ég. Leültem egy csaj mellé és vártam. Nem hiszem el. . tuti nem nyerem meg ezt az egészet. Bár volt ott olyan csaj is akiről első látásból megállapítható volt, hogy nem azért jött, hogy fodrász legyen. Inkább felakarta szedni a fiúkat. . de nem fog nekik sikerülni. Már akkor látszott rajtuk, hogy nem lehet őket könnyen megkapni. Ahogy ezen gondolkoztam fogyott a sor. . mindenkinek adtak egy lapocskát amire nem tudom mi volt ráírva. Mindegy is.  Majd lassan már csak 5 ember volt előttem. Mikor azok az emberek is elfogytak én jöttem. Bementem és 5 morcos arc bámult rám.
- Jó napot! Nakami Ayami vagyok! *adtam oda Shin-sannak a papírom amin pár alkotásom volt és az életrajzom.*
- Jó napot! Hmm. . nézzétek! *adta körbe a mappámat.*
- Oh nem is rossz. . valakire emlékeztet. . nézzétek! A hajformákat!
- Az meglehet, hisz a bátyám már dolgozott önöknél! *jegyeztem meg halkan.*
- Oh igeeeen! Namika Tooru! *csillant fel IV szeme.*
- Igen! *bólintottam.*
- Te vagy a húga? *ámult el KO-KI.* - Az a kislány aki folyton a nyakán lógott? 

- Igen! *bólintottam.*
- Waooh!
- Vigyázz! KO-KI veszélyes! *kuncogott Shin.*
- Mi megmondtuk, hogy ő lesz a feleséged! *nevetett Reno.*
- Oh ugyan! *ráztam a fejem.*
- Majd csak figyeld meg! *mosolygott Ryoga.*
- De tudjuk, hogy a bátyja jó fodrász volt! És. . akkor felvesszük? *kérdezte KO-KI.*
- Reno a leader. . *néztek rá.*
- Most én döntsem el?
- Aham! Ha KO-KI DÖNTI. . .öhm el. *nevetni kezdtek. Semmit sem változtak.*
- Hééé! *védte meg magát KO-KI.*
- Szavazzunk! *fordultak el a székekkel és suttogni kezdtek.*
Csendben vártam és néztem őket. Olyan jó, hogy nem változtak. Sok banda a nagy hírnév után megváltozik és nagyra teszik magukat, de ők nem. Ugyanaz az 5 srác akik egyszerűen csak élvezik amit csinálnak és nem szállnak el a hírnévtől.
- Nos. *mondta Reno.*
- Igen? *hallgattam.*
- Úgy döntöttünk, hogy mivel elég jól ismertük a bátyádat és mivel látjuk, hogy te is hasonló beállítottságú vagy ezért felveszünk! De 1 hét próba időre! Ha abban az egy hétben meg leszünk veled elégedve akkor hivatalosan is a fodrászunk leszel!
- Rendben, köszönöm! *hajoltam meg előttük.*
- Mi köszönjük!
- Meg kell jegyeznem igen csak szépen felnőttél! *jegyezte meg KO-KI.*
- Köszönöm! *hajoltam meg fejemmel és mosolyogtam.*
- Kikísérlek! *mondta majd egészen a bejárati ajtóig jött velem.* - Innen már nem lépek ki mert akkor rajongók ezre jönne ide és azt meg nem akarom! Vigyázz magadra és tudom, hogy nem volt akkor alkalmunk mondani, de most bepótolom a srácok helyett is! Részvétünk!
- Köszönöm.
- Légy jó! Ja és a jövőhéttől kezdesz!
- Rendben! Viszlát!
- Tegezz már! Nem vagyok öreg! *kuncogott.*
- Rendben! Köszi! Szia!
- Na végre! Szia! *mosolygott és visszament az épületbe én pedig haza cammogtam. El sem hiszem.*
- Köszönöm bátyó! *néztem fel az égre mikor egy szellő került meg.*
Elmosolyodtam és tovább mentem. Otthon elújságoltam anyuéknak, hogy a ViViD fodrásza leszek. Aminek örültek és valahogy mások voltak, lehet beletörődtek, hogy ilyen vagyok.