Takahashi Yoko.~

Reggel az ágyamban ébredtem, gondolom Ren áthozott. Milyen aranyos, hogy nem ébresztett fel. Kedves volt tőle. Gyorsan felöltöztem és ettem egy pár falatot. Felvettem a szemüvegemet és nekiálltam a rajzaimnak. Nem, nem voltam szemüveges. Csak így hivatalosabbnak tűnt és imádtam hordani. Éppen az egyik legújabb mintát rajzoltam fel, amikor csengettek. Ajtót nyitottam. Kazuya volt az, a legjobb barátom. 
- Kazuya! Gyere be! *mondtam mosolyogva.*
- Helló! *vette le a cipőjét és beljebb jött.* - Mit csinálsz?
- Épp a legújabb terveket rajzolom meg.
- Pont a nappali közepén? Miért nem a szobádban csinálod?
- Mert itt több a hely! 
- Azt látom, szanaszét van dobálva minden... Ren kicsinál, ha meglátja.
- De Ren dolgozik, így nem látja meg. 
- Dehogynem! *vette elő a telefonját és lefényképezte a nagy kupit.* - Megmutatom neki! *nyújtotta a nyelvét.*
- Hé, töröld ki! *ugráltam a telefonért, mert a magasba tartotta.*  - Amúgy is, miért jöttél? 
- Nem jöhetek át a legjobb barátomhoz? 
- Nem...
- Oké, akkor megyek és megmutatom Ren-nek!
- Jó, jó... oké. Maradhatsz! *hagytam abba az ugrálást és tovább folytattam a munkám.* 
- Ha nem küldöm el vagy nem mutatom meg Ren-nek, mit kapok érte cserébe? 
- Van sör a hűtőbe, igyál! 
- Oh, oké. *vigyorgott és elment a konyhába, hogy ki vegye.*
- Hülye alkoholista... *kuncogtam.* - Mi a helyzet a barátnőddel? 
- Melyikkel? *jött vissza és leült mellém, majd inni kezdett.*

- Hogy-hogy melyikkel? Akit bemutattál, Sora-val! 
- Ja, hogy ő... *eszmélt fel.* - Szakítottunk! 
- Hogy micsoda?! *akadtam ki és abbahagytam a rajzolást.* 
- Meguntam... unalmas volt vele lenni. Egy-feszt a könyvtárt járta! Tudod milyen uncsi volt? Ha meg utána mentem, hogy akkor rosszalkodjunk egy kicsit a könyvtárban, tudod mit csinált?! Lecsitított, hogy az egy könyvtár! Normális?
- De egy könyvtárban tényleg csendben kell lenni...
- Kit érdekel? Aztán, csak simán szakítottam vele... 
- Huh, lényegre törő indok Kazuya-san. *kuncogtam.*
- Nevethetsz! *hunyorgott.* - Azóta már van, három!
- Mennyi?!
- Három... és az a legviccesebb, hogy egyik se tud a másikról. 
- Nem mondod komolyan?! 
- De, de! Jaj, és tudod mi a legkirályabb? 
- Na, mi?
- Az, hogy mindegyiknek külön személyiséget adtam be. *nevetett.* 
- Skizofrén vagy? *kuncogtam.*
- Én is szeretlek... nem, csak így jobb. Az egyik azt hiszi, hogy romantikus vagyok és imádom az állatokat. A másik azt hiszi, hogy kemény vagyok és rideg. A harmadik pedig azt hiszi, hogy könyvmoly vagyok és természetvédő.
- Hülye csajozós vagy, tudsz róla? 
- Ez nem hülyeség! Ez kérlek, tudomány. 
- Majd felültetnek... 
- Dehogy! Ilyen nem fog előfordulni! Hiszen én vagyok Kazuya!
- Na, ja... Kazuya. *nevettem ki.*
- Nem hiszel bennem, Yoko? 
- De nem én!
- Akkor figyelj és tanulj!
- Oké, tanulok. *kezdtem folytatni a rajzolást.* 
- Nem úgy értettem! Mindhárom csajt meghúzom, majd otthagyom őket!
- Szörnyeteg vagy... A nők nem holmi tárgyak.
- Tudom, egyedül két nő nem tárgy! Az anyám és te Ko-chan. A többi nő számomra mind tárgy... Na, jó a nagymama se az. *nevetett.* 
- Durva lenne, ha felszednéd a nagymamádat. *kuncogtam.*
Majd tovább beszélgettünk. Segített összepakolni és egészen addig itt maradt, míg Ren nem jött haza. Nem mutatta meg neki a képet és sok szerencsét kívánt a holnapi naphoz. Kicsit még beszélgettem Ren-nel, majd letusoltam. Ahogy végeztem, eletettem magam holnapra és mosolyogva aludtam el.*