Namika Ayami ~

KO-KI pov.

Mikor reggel felkeltem és kimentem a konyhába a srácok már fent voltak.
- Jó reggelt! *köszöntem.*
- Neked is! *köszöntek és mindenki evett és itta a kávéját.*
Elővettem az öngyújtóm és a cigim és elmosolyodtam. Nami. . jaj az a csaj. Phuu. . nem! Ő azé a kis, nem tudom kié!
- Min mosolyogsz? *kérdezte Shin.*
- Semmin!
- Mi volt tegnap Namival? *kérdezte IV.*
- Hát csak annyi, hogy megbeszéltem vele mindent!
- Minden mindent? *kérdezte Ryoga.*
- Igen!
- És?
- Mit és? Megbeszéltük és ennyi. *gyújtottam rá.*
- Na persze! *hitetlenkedett Reno.*
- Komolyan! Megbeszéltük, hogy ez nem lenne jó és ennyi. .
- Hát oké . . *nézett furán IV.*
- Te csak kussolj mert nem mertél elmenni hozzá!
- Nem, nem mertem! De az igazat mondtam!
- Mert nagyobb a büszkeséged!
- Nem!
- De! nem vitatkozom! *vettem magamhoz a hamutartót és kimentem a nappaliba. Nincs kedvem hallgatni a hülyeségeiket.*
Szépen elszívtam a cigimet és elnyomtam majd felöltöztem.
- Elmentem! *mondtam a többieknek majd elmentem a kiadóhoz. Meglepetésemre Nami és a többiek már ott voltak.* - Sziasztok! *hajoltam meg a fejemmel és rámosolyogtam Namira.*
- Jó napot! *hajoltak meg.*
- Mi ez a koraiság? *kérdezte Aiko.*
- Nem tudtam aludni és éhes sem voltam.
- De a reggeli cigidet elszívtam, érzem! *jegyezte meg Nami.*
- Igen. *vakartam a fejem.*
- És mi az, hogy nem ettél? *akadt ki.*
- Nem voltam éhes!
- Olyan nincs! Ma velem ebédelsz!
- De. . *kötöttem bele a szavába mintha bánnám.*
- Nincs de! A főnököm vagy, de most engedelmeskedned kell nekem!
- Rendben. *sóhajtottam. Megérte nem enni.*
Jaj de KO-KI! A francokat is álltatom magamat! Nami másé, és akkor sem jönne össze velem ha nem lenne másé! Ebben biztos vagyok!
- MAOO! *hangosította fel a rádiót mikor a Sadie-t meghallotta.*
- Jaaaj. Rain Fall! *mosolygott Aiko.*
- Igen! *elkezdte dúdolni Nami. Ez a csaj. KO-KI!*
- Elvigyelek titeket egy koncertre? *kérdeztem nagylelkűen. Legszívesebben csak Namit vinném, de az pofátlanság.*
- Megtennéd? *néztek rám csillogó szemekkel.*
- Igen! Úgy is hamarosan lesz egy koncertjük. Elvihetlek titeket ha akarjátok! Mi megyünk. Vagyis én és Shin tuti meg talán Reno. a többiek dolgoznak. *kuncogtam.*
- Oh értem! Ha elmehetünk.
- Persze!
- Köszönjük! *hajolt meg először Ayano. Ő a sminkesünk.*
- Nincs mit. *ilyenkor bejöttek a többiek. De Nami hova tűnt? Körbenéztem és nem volt sehol.*
- Jó napot! *jöttek be a többiek.*
- Sziasztok! *futottam ki. Épp ott volt a barátja. . vagyis gondolom az volt. Beszélgettek, de nem tudom miről. Sajnos nem hallottam tisztán.*
Visszamentem, és persze a srácok rögtön megszóltak.
- NAMIvan? *kuncogott IV.*
- Fogd be! *ültem le.* 
- Meg van? Nem erőszakolták meg?
- Az aki megpróbálná annak a torkát harapnám át! *adtam alájuk a lovat.*
- Höhö! Csak nyugi. *kuncogott Shin.*
- Hagyjatok! *kezdték el csinálni a sminkünket.*
- Szóljunk Naminak, hogy mindjárt ő jön! *mondta Ayano.*
- Szólok neki! *mondta Aiko.*
- Okés. *mosolygott Ayano.*
- Itt vagyok! *jött vissza Aiko Namival.*
- Helyes! Már hiányoltunk. *mondta Reno.*
- Igen! *helyeselte Ryoga és nevetni kezdtek. Rám céloztak.*
- Befejeznétek? Kérlek! *próbált kedves lenni velük.*
- Igen, befejezik! *mondtam határozottan és ránéztem a srácokra.*
Nami megcsinálta a hajunkat és készen álltunk a kamera elé állni. Ma még egy interjúnk lesz. . nem tudom hogyan tudnak ennyit kérdezni. . de kicsit már elegem van. De ma Namival ebédelek! Ez tart életben! Olyan jó áltatni magamat, hogy az a gyerek egy köcsög és majd megbántja. . természetesen akkor én itt leszek neki és segítek neki!
- KO-KI! *szólított a műsorvezető. A faszom, elbambultam.*
- Igen? *ráztam meg a fejem.*
- Min bambult el?
- Semmin csak keveset aludtam. *vakartam a fejem.*
- Értem. Az lett volna a kérésem, hogy mutatkozz be!
- Oh, már is! KO-KI vagyok a ViViD dobosa! Jó napot! *hajoltam meg a fejemmel a kamera felé.*
Huh basszus. .ez meleg helyzet volt! Mikor vége lett az interjúnak láttam Namit ahogy eszik és mellette van még egy doboz.
- Ez az enyém? *mentem oda hozzá.*
- Igen! *evett csak tovább.*
- Baj van? *kezdtem el enni.*
- Nem, nincs!
- Tuti?
- Igen! Lesz még valami ma?
- Nem tudom. . szerintem igen. Jaj igen! Egy PV forgatás.
- Értem, az pedig hosszú!
- Ma csak az egyik részt vesszük fel!
- Jó tudom, de akkor is!
- Hova sietnél?
- Haza! Fáradt vagyok!
- Mert?
- Mert az vagyok!
- Nem lehetsz az!
- Mert?
- Mert én azt mondtam!
- Értem főnök! *hagyta abba az evést.* - Jó étvágyat! *ment el. Mi ütött belé? Ahj. . biztos az a köcsög! Biztos megbántotta! Nekem védenem kéne nem támadni!*
- Naaa! Nami! *szaladtam utána.*
- Hm? 

- Emlékszel erre a képre mikor először megláttad? *mutattam a telefonomba egy képet.*
- Igen, emlékszem és?
- Csillogó szemekkel figyelted! És mikor rájöttél, hogy ez én vagyok. *kuncogtam kicsit.*
- Ja, akkor rögtön letámadtalak.
- Kicsit!
- Nem is igaz!
- Dee! Azért oda merészkedtél mellém! *borzoltam bele a hajába, de nem kellett volna. . megéreztem az illatát a hajának. Istenem. . ez a köcsög ezt, hogy tudta megbántani? Legszívesebben hazavittem volna és agyon szorongattam volna mint egy plüsst.*
- Mert érdekeltél. *vonta meg a vállát. Jaj de kis rideg! Mint a tesója.*