- Elnézést, nem láttak erre felé egy kiscicát? *kérdezte.*
- Nem, de nem is érünk rá. *felelte Ryoga. Elindult, de visszahúztam.*
- Sajnos nem láttunk. *válaszoltam.* - Milyen fajta cica?
- Sziámi... pár hónapos. A főnök lányáé. Elhozta ide, míg az édesapja dolgozott, de elszökött. Valahol itt lehet a cégnél, de senki se találta meg eddig.
- Ribon! Ribon... Ribon merre vagy? *hallottuk magunk mögött a síró kislányt. Olyan 10 éves körül lehetett.* - Ribon? Így hívják? *kérdeztem.*
- Igen. *felelte a portás. Majd mutatott róla egy fényképet.* - Ha látnák valahol, értesítenék a céget?
- Persze, szólni fogunk!
- Miért nem csalogatják elő egy kis lazaccal? *kérdezte Ryoga. Pedig eddig nem úgy tűnt mintha érdekelné a dolog. Talán meghatotta a kislány sírása.*
- Lazaccal? *hüledezett a portás.*
- Igen... a macskák nagyon szeretik a halat. S ahogy az emberek világában a macskák közt is nagy ínyencség.
- Ezt meg honnan veszi?
- Nekem is van macskám. Koyatsu-nak hívják. Szóval, értek az ilyen dolgokhoz.
- Rendben, köszönjük szépen Ryoga-san! *hajolgatott nekünk.* - Megfogadjuk a tanácsát!
*Ryoga nem válaszolt semmit. Csak olyan fejet vágott, hogy "Menjünk már!" Így elindultunk. Kilépve a kapun pedig jobbra fordultunk. Egyenesen arra, amerre én lakok.*
- Hé.. hé... majd egyszer megsimogathatom Koyatsu-san-t? *tisztára olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki lázba jön a dolgoktól.*
- Nem! Még mit nem... nem engedem olyanok közelébe, mint te...
*Csak a számat húztam, nem szóltam semmit. Sétáltunk tovább.*
- Most egész úton ilyen leszel? Nem fogsz szólni egy büdös szót se?
- Tudtommal nem vagyunk jóba, akkor minek beszélgessek veled?
- Hát jó...
- Mindig is szerettem volna egy macskát. *folytattam tovább, mintha mi se történt volna.*
- Nem érdekel...
- Oké.
- Miért nem lehetett macskád?
- Honnan veszed, hogy nem lehetett?
- Logikus, te hülye!
- Mert Ren allergiás rájuk. *sóhajtottam fel.*
- Az szívás. De az még nagyobb szívás, hogy szereted a macskákat és nem tarthatsz.
- Igen, de Ren egészsége mindennél fontosabb!
- Ren-san, ennyire jó ember?
- Pontosan! A legjobb! Bár elmondása szerint, titeket ki nem állhat. *kuncogtam.*
- Hogy mi?! *háborodott fel egy kicsit.*
- Szerinte az ő pici húga nem dolgozhat együtt holmi "lányos, idióta nőfalókkal". Ami vicces, mert miatta kaptam meg az állást. *kuncogtam.*
- 1. Még nem kaptad meg az állást! Próbaidőn vagy... 2. Mégis ki akarna rád nyomulni? Ne érts félre, de...
- Szóval, azt mondod, hogy ronda vagyok?
- Ugye, ugye... nem fogsz bőgni? *ijedt meg egy kicsit.*
- Hogy te mekkora egy tuskó vagy!
- De én ilyet nem mondtam, hogy ronda vagy!
- De igenis mondtad!
- Nem, nem... nem mondtam! *hüledezett.* - Csak arra értettem, hogy senki se tudna veled összejönni...
- Igen, mert ronda vagyok!
- Nem... nem! Én nem ezt mondtam!
- Persze, mert a nagy Ryoga-san tökéletes, helyes, izmos és aranyos! Semmi szépséghibája nincs! De a Takahashi Yoko egy rondaság, akit még a Notre-Dame-i toronyőr is megirigyelhetne!
- Ajj.... a faszomba! *káromkodott.* - Nem ronda vagy, hanem idegesítő!
Hogy mi van? Ezek után még képes idegesítőnek nevezni? Na, nekem most van ebből elegem! Hivatalosan bejelentve: BORN Ryoga az ellenségem a mai naptól fogva! Utálom!
*Nem szóltam semmit, bokán rúgtam... majd otthagytam.*
- Áú! *jajgatott, gondolom közben a bokájához kapott. Nem érdekelt, csak sétáltam tovább. Nem néztem hátra, csak mentem. Elővettem a telefonomat, kitöröltem a róla készült képet... és zenét kezdtem hallgatni. Hogy még véletlenül se halljam a város zaját. A ViViD-től a Fake-t kapcsoltam be. Mert Ryoga is az.... egy fake. Egy idióta, aki egyszer a nagymenő hűvöst adja, másszor a sebezhető kedves embert. Mostantól nem érdekel, hogy mi lesz vele. Három emberre fogok koncentrálni. Az K, Ray és Tomo. Természetesen őt is elkészítem... de vele egyáltalán nem fogom tartani a kapcsolatot. Maximum köszönök neki vagy annyit se. *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése