- Hiszek neked. *vigyorogtam.*
- Na, azért! Mert, ha nem hittél volna akkor most hallhattál volna tőlem egy csöpögős, nyálgép érvelést arról, hogy miért tudnálak szeretni. *kuncogott.*
- Oh, na erre kíváncsi vagyok! *löktem meg egy kicsit.*
- Nem árulok el titkokat. *nyújtotta a nyelvét.*
- Na, persze! Az előbb még elakartad mondani!
- Nem is.
- De is.
- Jó, talán. *kuncogott.*
- Akkor meg mire vársz?
- A megfelelő alkalomra. *mosolygott.* - Ami még nem most jött el.
- Igaz, még csak tegnap jöttünk össze. *nevettem.*
- Durva lenne, ha egyből neked esnék, hogy legyél a feleségem.
- Az már biztos. Tutira nemet mondanék.
- Tényleg?
- Igen, mert fiatal vagyok. Na meg ennyi járás után? Arról meg nem is beszélve, hogy a karriered fontosabb!
- A karrierem sose lesz fontosabb, mint te.
- Biztos vagy te ebben?
- Igen, nagyon is.
- Mi lesz, ha egyszer meggondolod magad?
- Ne aggódj ilyenek miatt. Ez nem fog előfordulni. Még véletlenül se.
*majd ettünk még egy kicsit és utána elindultunk az én lakásomhoz.* - Na és a turnéra mit terveztetek?
- Az titok. Bár szeretném, ha egy teljesen új look-kal indulnánk. Megtudnád addigra csinálni?
- Ilyen rövid idő alatt négyőtökre? *hüledeztem.* - Nem tudtatok volna hamarabb szólni?
- De, csak...
- Jó, megpróbálom. *sóhajtottam.*
- Tudom, hogy menni fog! *lépett közelebb és megcsókolt.* - Te vagy a legjobb! *kuncogott.*
- Tudom, hogy én vagyok a legjobb. *kuncogtam.*
- Miért is?
- Mert egy rajongódat csókolod.
- Ümm... igaz.
- Hány rajongó képes erre?
- Egy se?
- Pontosan! *öleltem meg, ő pedig viszonozta.* - De szedjük a lábunkat, mert kezdek fázni!
- Látod? Mondtam, hogy fázni fogsz! Odaadom a kabátom. *kezdett vetkőzni.*
- Ryoga, ha lemered venni, nagyon megverlek! Mindjárt otthon vagyunk, kibírom addig. Amúgy is, úgy hamarabb felismernének téged.
- Itt a napszemüveg!
- Mert a napszemüveg nagyon sokat takar. *kuncogtam.*
- Sokat is... egyszer azt hitték, hogy K vagyok. *nevetett.*
- Nem is hasonlítotok pedig. *pillantottam rá furcsán.*
- Na, látod? Ennyit tesz a szemüveg! *terítette rám a kabátját.*
- De, ha megmersz fázni én esküszöm, hogy...
- Nem lesz semmi baj. *puszilt meg.*
- Hát jó... most bűntudatom van. *hajtottam le a fejem.*
- Ne legyen! *karolta át a derekamat.* - Így pont jó, mert melegítesz!
- Akkor jó. *öleltem és úgy mentünk hazáig.*
- Nézünk filmet? *huppant le a kanapéra.*
- Milyen filmet szeretnél? *ültem le mellé.*
- Valami jó, véres horror filmet.
- Az kell neked horror film. *kuncogtam.* - Este meg nem fogsz tudni aludni.
- Pont te beszélsz? *kuncogott, majd bekapcsoltam a TV-t, amin egy zenecsatorna ment. Persze, hogy BORN-t játszottak.*- Na, ez rosszabb, mint egy horror film. *kuncogtam.*
- Hééé!
- Mit hééé?
- Most ugye tudod, hogy rólam beszélsz? *fektetett végig a kanapén.*
- Rólad? *néztem a TV-re.* - Áh, nem hiszem... ez a srác sokkal helyesebb, mint te.
- Hogy mi?
- Nem ismered véletlenül?
- Miért? Mi lesz, ha ismerem?
- Megszeretném csókolni. De úgy szenvedélyesen.
- Véletlenül pont ismerem. *vigyorgott.*
- Jaj, akkor bemutatnál neki?
- Persze. *csókolt meg és közben a hajamba túrt. A másik kezét pedig végigvezette a combomon, majd ráharapott a nyakamra.* - Helló! BORN, Ryoga vagyok.
- Oh, a TV-ből? *néztem rá csillogó szemekkel.*
- Igen.
- Ez annyira jó. *kuncogtam.* - De nekem barátom van.
- Huh? Komolyan? Kicsoda?
- Hát tudod... egy idióta. Ryoganak hívják.
- Miért idióta?
- Mert jár egy alkalmazottjával.
- Ez olyan nagy baj?
- Igen.
- Na és, ha BORN-os Ryoga jár egy rajongójával az is baj?
- Igen.
- És, ha a hétköznapi Ryoganak van egy gyönyörű barátnője?
- Akkor én akarok lenni az a barátnő. *karoltam át a nyakát.*
- Nagyon helyes. *puszilt meg. Ekkor csengettek, így gyors lerúgtam a kanapéról.* - Áú, ez fájt!
- Bocsi! *simogattam meg a fejét és gyors ajtót nyitottam. Ő pedig felállt.* - K! Gyere beljebb!
- Helló! Köszönöm. *majd bejött.* - Oh, Ryoga! Te is itt vagy?
- Nem, ez csak egy képi vetület. Valójában otthon vagyok. *forgatta a szemét és kuncogtam.*
- Jól van na... azt hittem, hogy Yoko egyedül van itthon.
- Mert? Mi lett volna, ha egyedül van itthon? *ez úgy hangzott, mint valami féltékenykedés.*
- Semmi, vagyis... szerettük volna, ha eljön velünk inni, hogy megünnepeljük, amiért velünk marad két évig. Szóval, Yoko... szeretnél jönni? *fordult felém.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése